A nap, amikor minden másképp volt

publikálva
1997/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

illetve lett volna, ha nem lett volna aznap is minden sehogy se, ahogy szokott, esővel kezdődött, majd átment verőfénybe, ami szép példája lehetne a meteorológiai szimbolizmusnak, ha volna ilyesmi, ám még ilyesmi sincs, annyi van, illetve volt mindössze, hogy kék meg sárga emberek futkostak sokáig, majd a bajnokjelölt bajnok lett. Említésre, ha egyáltalán, mindössze azért érdemes a tény, mert végre valami, ami mögött nincs semmi más, se összeesküvés, se umbulda, legalábbis lapzártáig egyetlen fórum se akadt, ahonnét judeoliberálbolsi cselszövényre gyanakodtak volna. Úgy látszik, a közvélemény, legalábbis a szalonképes része, beletörődött, hogy ez annyi, amennyi, egy futballcsapat addig nyerte meg a mérkőzéseit, amíg elegendő pontot össze nem gyűjtött ahhoz, hogy az első helyet kiérdemelje.

illetve lett volna, ha nem lett volna aznap is minden sehogy se, ahogy szokott, esővel kezdődött, majd átment verőfénybe, ami szép példája lehetne a meteorológiai szimbolizmusnak, ha volna ilyesmi, ám még ilyesmi sincs, annyi van, illetve volt mindössze, hogy kék meg sárga emberek futkostak sokáig, majd a bajnokjelölt bajnok lett. Említésre, ha egyáltalán, mindössze azért érdemes a tény, mert végre valami, ami mögött nincs semmi más, se összeesküvés, se umbulda, legalábbis lapzártáig egyetlen fórum se akadt, ahonnét judeoliberálbolsi cselszövényre gyanakodtak volna. Úgy látszik, a közvélemény, legalábbis a szalonképes része, beletörődött, hogy ez annyi, amennyi, egy futballcsapat addig nyerte meg a mérkőzéseit, amíg elegendő pontot össze nem gyűjtött ahhoz, hogy az első helyet kiérdemelje.

A nap, amikor minden másképp volt,

Másrészt ebben az országban, ahol közismerten semmi sem úgy van, az MTK bajnoki címe valóságos arculcsapása a nemzettestnek, legalábbis a nemzettest azon részeinek, anatómiai megjelölésüktől tekintsük ezúttal el, melyek hajlamosak a szimbolikus és érzelmi alapú gondolkodásra, ha szabad az egyszerűség kedvéért ezt a szót használni arra a neurológiai folyamatra, ami ilyenkor végbemegy az érintettekben. Akik kevesen vannak ugyan, de amikor a saját csapataik meccseiről hazafelé tartanak, erőteljesen észrevetetik magukat; olyannyira erőteljesen, hogy ismét mások, akik még mindig kevesen vannak, de náluk azért már többen, jobbnak látják baj esetén hozzájuk hasonlónak, a B-közép virtuális tagjának álcázni magukat; és ebben a minőségükben fellépni és véleményt nyilvánítani olyan kérdésekben, amelyekről fogalmuk nincs, méghozzá olyan hangerővel, amely a társadalom újabb és újabb rétegeit bírja majd rá a velük egyetértő kussolásra. A végén, de még időre a választásokig aztán szépen mindenki, vagy legalábbis a többség, elbéközépesedik, aztán jön egy vasárnap, amelyen elindulunk gyakorolni állampolgári jogunkat, mely egyben erkölcsi kötelességünk is, és aztán majd nézhetünk. Vagy nem; lehet bízni a magyar nép bölcsességében, mármint, hogy tényleg van neki olyanja, meg abban, hogy még egy év van hátra, és történhet addig bármi.

Nem mintha ép ésszel érdemes volna megkockáztatni a feltevést, hogy az MTK bajnoksága hatással lesz a közéletre és a politikára, hacsak az az aspektusa nem, hogy az MTK azért lett bajnok, mert a Fradi, saját belső disznóságainak következtében, nem lett bajnok, márpedig egyszerre csak egy bajnok lehetséges, vagy a kékek, akik addig gyűjtögetik a pontjaikat, amíg meg nem nyerik, de hiába, az ország szívébe soha be nem lopják magukat, vagy a zöldek, akik addig ordítanak és terrorizálnak, míg az övék nem lesz a kupa, amíg a szemközti kocsmában el nem isszák. A lilák meg a pirosak legfeljebb kísérőjelenségnek használhatók, akárcsak a kiesőjelölt sárgák, akik egyébként egy tanyasi vállalkozóról nevezték el magukat, szép példájaként annak, hogy mi minden képzelhető el ebben az országban.

Aztán vagy a kékek, vagy a zöldek kikerülnek Európába, botladozni, bohócot csinálni magukból és egy kicsit belőlünk is, a szerelésükön az annyi szponzorukkal, hogy még a fenekükre is jut, aztán hazahozzák zsákban a kapott gólokat, hogy hazai pályán, családi körben jól kiduzzogják magukat. De ez már egy másik metafora.

publikálva
1997/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk