A nap, amikor minden másképp volt,
Másrészt ebben az országban, ahol közismerten semmi sem úgy van, az MTK bajnoki címe valóságos arculcsapása a nemzettestnek, legalábbis a nemzettest azon részeinek, anatómiai megjelölésüktől tekintsük ezúttal el, melyek hajlamosak a szimbolikus és érzelmi alapú gondolkodásra, ha szabad az egyszerűség kedvéért ezt a szót használni arra a neurológiai folyamatra, ami ilyenkor végbemegy az érintettekben. Akik kevesen vannak ugyan, de amikor a saját csapataik meccseiről hazafelé tartanak, erőteljesen észrevetetik magukat; olyannyira erőteljesen, hogy ismét mások, akik még mindig kevesen vannak, de náluk azért már többen, jobbnak látják baj esetén hozzájuk hasonlónak, a B-közép virtuális tagjának álcázni magukat; és ebben a minőségükben fellépni és véleményt nyilvánítani olyan kérdésekben, amelyekről fogalmuk nincs, méghozzá olyan hangerővel, amely a társadalom újabb és újabb rétegeit bírja majd rá a velük egyetértő kussolásra. A végén, de még időre a választásokig aztán szépen mindenki, vagy legalábbis a többség, elbéközépesedik, aztán jön egy vasárnap, amelyen elindulunk gyakorolni állampolgári jogunkat, mely egyben erkölcsi kötelességünk is, és aztán majd nézhetünk. Vagy nem; lehet bízni a magyar nép bölcsességében, mármint, hogy tényleg van neki olyanja, meg abban, hogy még egy év van hátra, és történhet addig bármi.
Nem mintha ép ésszel érdemes volna megkockáztatni a feltevést, hogy az MTK bajnoksága hatással lesz a közéletre és a politikára, hacsak az az aspektusa nem, hogy az MTK azért lett bajnok, mert a Fradi, saját belső disznóságainak következtében, nem lett bajnok, márpedig egyszerre csak egy bajnok lehetséges, vagy a kékek, akik addig gyűjtögetik a pontjaikat, amíg meg nem nyerik, de hiába, az ország szívébe soha be nem lopják magukat, vagy a zöldek, akik addig ordítanak és terrorizálnak, míg az övék nem lesz a kupa, amíg a szemközti kocsmában el nem isszák. A lilák meg a pirosak legfeljebb kísérőjelenségnek használhatók, akárcsak a kiesőjelölt sárgák, akik egyébként egy tanyasi vállalkozóról nevezték el magukat, szép példájaként annak, hogy mi minden képzelhető el ebben az országban.
Aztán vagy a kékek, vagy a zöldek kikerülnek Európába, botladozni, bohócot csinálni magukból és egy kicsit belőlünk is, a szerelésükön az annyi szponzorukkal, hogy még a fenekükre is jut, aztán hazahozzák zsákban a kapott gólokat, hogy hazai pályán, családi körben jól kiduzzogják magukat. De ez már egy másik metafora.
