Krisztus koporsója

  • 1997. május 22.

Publicisztika

Alig pár nappal pünkösd előtt kiderült, hogy jó dolog kereszténynek lenni Magyarországon, talán csak kereszténydemokratának lenni még jobb, hisz akkor újraélhető az újrakezdés lázas jókedve. Történt, hogy Horn Gyula megállapodott a Vatikánnal a katolikus egyház kártalanítási követeléseiről, mégpedig az ősi kisgazda reprivatizációs elv alapján: az ellopott jav nagyobb része 2011-ig ingatlanként visszakerül eredeti tulajdonosához, a másik részét, a járadékot készpénzben folyósítják, vagy hitelkártyával leemeli a materialistának nem nevezhető szervezet, szerencsére piti ügy ez, csak százmilliárd forintról van szó, nem sajnáljuk senkitől, ami visszajár, az visszajár; kérdés persze, hogy akkor mit szarakodtak a zsidók négymilliárdjával, mindegy, halleluja.
Alig pár nappal pünkösd előtt kiderült, hogy jó dolog kereszténynek lenni Magyarországon, talán csak kereszténydemokratának lenni még jobb, hisz akkor újraélhető az újrakezdés lázas jókedve. Történt, hogy Horn Gyula megállapodott a Vatikánnal a katolikus egyház kártalanítási követeléseiről, mégpedig az ősi kisgazda reprivatizációs elv alapján: az ellopott jav nagyobb része 2011-ig ingatlanként visszakerül eredeti tulajdonosához, a másik részét, a járadékot készpénzben folyósítják, vagy hitelkártyával leemeli a materialistának nem nevezhető szervezet, szerencsére piti ügy ez, csak százmilliárd forintról van szó, nem sajnáljuk senkitől, ami visszajár, az visszajár; kérdés persze, hogy akkor mit szarakodtak a zsidók négymilliárdjával, mindegy, halleluja.

Hanem azt azért kellő tisztelettel megkérdeznénk, hogyan képzelik az egyházak ezt a kiemelt támogatás dolgot. Ha a lapok jól adták vissza, készül egy újabb egyszázalékos törvény, amely szerint ha a történelmi egyházaknak nem jön össze az szja-ból egyszázaléknyi kápé, akkor az állami költségvetés fél százalék erejéig beszáll. Na most, ha félretesszük is az ateista liberálisok teljesen anakronisztikus (200 éves) nézeteit állam és egyház szétválasztásáról, nem teljesen világos, miért nem inkább saját fanclubjuk pénztárcáját veszik célba az egyházak, miért kell állami különalkukkal megfinanszíroztatni egy privát meggyőződést, amely meggyőződés biztosítására nem létezhetnek különalkuk. Ebből a szempontból mondjuk rosszkor jött Paskai bíboros lelkipásztori híre, hogy a szülők egyharmada adja csak hitoktatásra gyermekei fejét.

És azért is jó dolog kereszténynek lenni, mert nő az egyház politikai szerepe, Gyulay püspök például szinte újjáírta a KDNP működési szabályzatát, a Pólus Center kizsákmányolt dolgozói pedig ki máshoz, mint az anyaszentegyházhoz fordultak a pünkösdi otthon maradás védelmében. Ezenkívül csoda történt a budafoki baptista templomban: a kerületi rendőrkapitány beszélhetett a szószékről a bűn üldözéséről nagy sikerrel.

Legközelebb esetleg a MÚOSZ átrakhatná Horn Gyula nemzetközi sajtóértekezletét a Bazilikába. Ott állna Gyula a szószéken, és bejelentené a vagyonadót. Még egy könnycsepp is kicsordulna a feszületből.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.