Publicisztika

Az alkotmányozási folyamat lapzártakor még tart, de a magzat védelmére vonatkozó cikk nagy valószínűséggel már végleges formájában olvasható, mivel a benyújtott százkét módosító javaslat egyike sem irányul e szakasz megváltoztatására. Az ominózus szöveg a következő: "Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."

Miniszterelnöke jóvoltából Magyarország megint lemaradt a közös vonatról. Európa együttes erőfeszítéseket tesz gazdasága megmentéséért - mi épp most kerültünk szembe vele. Ráadásul egy olyan ügyben, amiben még igazunk sincs.

Egy biztos: levágott kézzel senki sem fog tyúkot lopni. De máshoz se nagyon tud majd kezdeni. Akár ez a kissé drasztikus példa is eszünkbe juthat az új alkotmány (tervezetének) társadalompolitikai rendelkezéseit olvasva.

"Daniel Cohn-Bendit nem válaszolt az MTI Hírcentrum tudósítójának egyértelmű kérdésére, majd később elhagyta a sajtótájékoztató helyszínét" - válaszolta az index.hu azon kérdésére Szabó László, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatója, amely azt firtatta, hogy "etikusnak és helyénvalónak" tartja-e a Hírcentrum (a királyi rádióban és televízióban publikált) tudósítását Daniel Cohn-Bendit szerepléséről az Európai Zöldpárt budapesti sajtótájékoztatóján.

Van egy csomó lusta, dologtalan miniszterelnök a világban, akik nem akarják elhinni, hogy egy dolog csak akkor van elintézve, ha ők maguk intézik el. Szerencsére a miénk nem ilyen, tavaly december 11-én például, a devecseri katasztrófa ügyében indult nyomozás negyedik napján a rendőrségi szóvivő helyett ő jelentette be a parlamentben egy gyanúsított őrizetbe vételét. Sőt, már előre szólt: a gátszakadás után a helyszínen megállapította - evvel is vállára véve több komplett tényfeltáró bizottság meg egy rakás hatóság munkáját -, hogy itt emberi mulasztás történt, aminek felelőse van, akit szépen deresre is fognak húzni.

Az arab világ két évszázados küzdelme a modernizációval újabb fordulóponthoz érkezett. Az események kimenetelét illetően a Közel-Kelet múltját és hagyományait mélyen ismerő orientalisták továbbra is túlnyomórészt pesszimisták, az arab mentalitást megváltoztathatatlannak vagy legfeljebb enyhén reformálhatónak tartják. A nyugati politológusok többsége viszont lelkesedik: a kibervilágba lépett fiatal arab generációt a demokratikus átalakulások motorjának tekinti és a globalizációba ágyazódás első jeleiként értelmezi a forradalmi változásokat. A magam részéről ugyan az előbbi nézet felé hajlok, de elismerem, hogy a változások komoly reményekre jogosítanak. Hogy a dolgok jól süljenek el, nemcsak a helyi társadalmaknak, hanem a Nyugatnak, s különösen Európának is akad tennivalója.

Emlékeznek még Kellér Dezső és Salamon Béla Pomócsi marad c. örökbecsű jelenetére? Pomócsi, hogy ne helyezzék le Bogdányba, folyton azt kiabálta, hogy "ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni".

Az érzelmeket, a szívet állította szembe az értelemmel Orbán Viktor, amikor azt próbálta indokolni, hogy miért marad ki Magyarország a 23 uniós tagállam Euró Plusznak nevezett megállapodásából. E szerint a kormány józan, számtani alapon döntött a gazdasági integráció magasabb formájának elutasításáról: ennek egy elemével, a vállalatok társasági adóalapjának egységesítésével állítólag Magyarország rosszul járna. A külföldi és magyar cégek a megállapodásból következő magasabb itthoni adóterhek miatt elpályáznának hazánkból, emiatt csökkennének az adóbevételek, és nőne a munkanélküliség.

Gál András Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) közigazgatási államtitkára a múlt héten interjút adott a kormanyzat.hu-nak.

Ki más lehetne az első orvos Magyarországon, akit műhibaperben szabadságvesztésre ítélnek, mint Geréb Ágnes, a már többször meghurcolt, otthon szüléseknél segédkező szülész-nőgyógyász? Ő az első orvos (és reméljük, az utolsó), akit kommandósok vittek el munkájának gyakorlása közben, hogy aztán meztelenre vetkőztessék a kihallgatást végző rendőrök. Most első fokon két év fogházba küldte őt a Fővárosi Bíróság, azzal, hogy egy év után feltételesen szabadlábra bocsátható, ám öt évig nem folytathat szülésznői tevékenységet.

A Facebookról, a Twitterről és a WikiLeaksről okos tanulmányok állítják, hogy szerepük kulcsfontosságú a decemberben kezdődött pánarab megmozdulásokban; a közösségi média és a kiszivárogtatás továbbra is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a tiltakozások könynyen megszerveződjenek, s az arab polgár szembesülhessen eddigi vezetőinek cinizmusával és korruptságával. Csakhogy ez nem így van - állítja a neves libanoni tévékommentátor, Diana Mukkaled.

A jelenlegi kormánypárt(ok) kezében gyakorlatilag korlátlan hatalom összpontosul. De nem is ez a kétségbeejtő. A kétségbeejtő az, hogy a Fidesznek nemcsak lehetősége van bármit megtenni, hanem valóban meg is tesz bármit. Gondolkodás nélkül. És a potencia, valamint annak aktualizálódása közti különbség valahol elmosódott útközben - a kormányoldalon és a kormányt bírálók oldalán is. A jogállamiság mibenlétének és működési mechanizmusainak elemezgetése és korlátainak feszegetése közben ugyanis megfeledkeztünk arról, hogy az ember nem csak kodifikált törvények alapján működik. Vannak dolgok, amiket törvényileg vagy szabályzatilag tiltunk, de nem övezi társadalmi megvetés azt, aki mégis megteszi. Ha az üres úton gyalogosan keresztülmegyek a piros lámpánál, megbírságolhatnak ugyan, de nem kell attól tartanom, hogy kiközösít a családom és a baráti köröm. Ugyanez fordítva is igaz: van, amit nem tilt semmilyen törvény vagy rendelet, mégis megvetés tárgya lesz, aki elköveti. Bár nem ütközik a Btk.-ba, ha a nyílt utcán az orromat túrom, vagy felteszem a sáros lábam az éttermi asztalra, mégis kockáztatom a megbélyegzést. Nevezhetjük ezeket egyszerűen jólneveltségnek, de általános kulturális követelménynek is. A hétköznapi együttélés elsősorban ezeken az íratlan szabályokon alapul. Nem az tesz valakit civilizált emberré, hogy nem szegi meg a törvényt, hanem az, ha a más emberekkel szemben tanúsított tiszteletből olyasmitől is tartózkodik, amit amúgy jogában áll megtenni. Ez az a szemlélet, ami, úgy tűnik, teljes mértékben hiányzik a kormányzó pártok repertoárjából, és ami még szomorúbb, a teljes politikai szférából.

Megkapta tehát a lehetőséget, hogy alkotmányozzon. Július 10-én a törvényhozásban közel 90 százalékos többség támogatta a különleges felhatalmazásról szóló törvényt. Ennél többre talán még a Vezető sem számított. Amíg a nagyszabású mű elkészül, ráruházták a legfőbb törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat, valamint az utódkijelölés jogát. Talán, kis időre, elégedett is volt.

A líbiai nyugati katonai intervenció motivációiról sok mindent el lehet mondani, ócsárló hangnemben, gúnyosan lebiggyedő ajakkal, és olyasfajta tekintettel, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy tulajdonosa mindent tud a világ működéséről és alapvető, helyrehozhatatlan romlottságáról, az ún. "demokráciák" valódi működéséről (melyek homlokzata csak a legnyersebb hatalmi gengszterháborúk elfedését szolgálja). Möszjő Sarkozy azért vette rá az ENSZ Biztonsági Tanácsát a no fly zone-ról szóló határozatra, mert a Kadhafi család pénzelte a választási kampányát, és most csak azt az irattartó szekrényt akarja kilőni, amiben a nyugták vannak. Jó, ez marhaság, más nem is mondta, csak az egyik Kadhafi gyerek, és ő se nagyon.