Ad acta

  • 1997. március 11.

Publicisztika

Akár még jó is volna látni őket, szerencsétlen kisöregeket, ahogy az arcuk elé tett karjukkal osonnak el a tárgyalóteremből, amelyben jobbára jelképesnek mondható büntetésüket kimondták, hát akkor ennyi a büntetésük, nyugszik meg az erkölcsi győzelmekre éhes igazságérzet, a vesszőfutás a vakuvillogásban meg az, hogy a szomszédok darab ideig bízvást nem fogadják a köszönésüket. Különösen a négy egykori Stasi-tiszt köszönését nem, akik a RAF terroristáinak rejtegetési ügyében bizonyultak sárosnak, holott más bűnük, engedi sejtetni az ítélet indoklása, nemigen volt, mint az, hogy tagjai voltak a Stasinak: a RAF-tagok elrejtése az NDK-ban és mindaz, ami ezzel járt, tehát az, hogy kikapcsolták a terroristákat, megelőlegezve nekik azt az ideológiai rokkantnyugdíjat, amelybe később az őket befogadó állam maga is lecsúszott, aligha szankcionálható.
Akár még jó is volna látni őket, szerencsétlen kisöregeket, ahogy az arcuk elé tett karjukkal osonnak el a tárgyalóteremből, amelyben jobbára jelképesnek mondható büntetésüket kimondták, hát akkor ennyi a büntetésük, nyugszik meg az erkölcsi győzelmekre éhes igazságérzet, a vesszőfutás a vakuvillogásban meg az, hogy a szomszédok darab ideig bízvást nem fogadják a köszönésüket. Különösen a négy egykori Stasi-tiszt köszönését nem, akik a RAF terroristáinak rejtegetési ügyében bizonyultak sárosnak, holott más bűnük, engedi sejtetni az ítélet indoklása, nemigen volt, mint az, hogy tagjai voltak a Stasinak: a RAF-tagok elrejtése az NDK-ban és mindaz, ami ezzel járt, tehát az, hogy kikapcsolták a terroristákat, megelőlegezve nekik azt az ideológiai rokkantnyugdíjat, amelybe később az őket befogadó állam maga is lecsúszott, aligha szankcionálható.

Ezek után aligha meglepő, hogy megúszta az a kettő is, akinek az archetipikus Fal-gyilkosság ügyébe, Peter Fechter lelövésébe és elvérezni hagyásába sikerült belekeverednie. Fechter volt az első, aki nekirohant az akkor újdonságnak számító berlini Falba, a határőrök lőttek, talán kissé remegő, rutintalan kézzel, Fechter összeesett, és míg a határőrök a lehetséges eljárásokat latolgatták mintegy háromnegyed órán át, elvérzett. Tudta, hogy lőni fogunk, ki volt írva, tárta szét a karját az egykori határőr, és a bíróság sem tett másként.

Így van ez jól. Ha azt írják ki, hogy lőni fognak, ne menjünk oda, ha jót akarunk, mert tényleg lőni fognak. Meglehet, olykor rendszert váltanak, és utána darab ideig bűnösöket keresnek a korábbi parancsok végrehajtói között, ám aztán, ha rossz szájízzel is, de futni hagyják őket. Az elítélésük még félrevezetné az embereket, még rákapnának, hogy egyéni döntéseiket a fennálló rendnek szegezzék, nekirontanának Falnak, határnak, tilalomtáblának, önkéntes rendnek és felülről kezdeményezett konszenzusnak, visszapofáznának, mert még azt hinnék, hogy van még egy esélyük, egy Odaát, ahol helyére billen az Ideát tótágasra állított világ, vagy ha erről józanul letennének is, még mindig hinnének valamiféle utókorban, ami igazolja őket és felhőtlen, ostoba huszárcsínyeiket. De nem, nincs utókor, nemhogy kései igazságtétel, de még bosszú sincs, csak raison d´état. Jól van ez így.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.

Nem volt mit tenni

A rendőrség profi módon biztosította az idei Pride-ot és nem is bírságolja meg a résztvevőket: vagyis az egyetlen normális lehetőséget választotta, miután a népakarat lenyomta a Fidesz akaratát. Az állománynak nagyon nem tetszik, hogy a politika a saját céljaira akarja felhasználni őket.