Hol unokáik elborulnak

  • 1997. március 11.

Publicisztika

Megyünk az Agyrém térre, megyünk az Agyrém térre TÜN-TET-NI! Mentünk. Eleink a hetvenes évek elején, aztán magunk is. Lánchídi csata, elvették a személyiket, az Angelika presszónál állt a kutyás rendőrszázad, ment a hülye duma, hogy már a Dunán is jönnek monitorral (s ilyenkor jó néhányan kellemesen megborzongtak, mert számukra ennyi volt csupán az ünnep, látni s persze elégedetten konstatálni azt, hogy a rendőrség
Megyünk az Agyrém térre, megyünk az Agyrém térre TÜN-TET-NI! Mentünk. Eleink a hetvenes évek elején, aztán magunk is. Lánchídi csata, elvették a személyiket, az Angelika presszónál állt a kutyás rendőrszázad, ment a hülye duma, hogy már a Dunán is jönnek monitorral (s ilyenkor jó néhányan kellemesen megborzongtak, mert számukra ennyi volt csupán az ünnep, látni s persze elégedetten konstatálni azt, hogy a rendőrség ellenük vonul fel; ezt is kár lenne feledni). Diószegi Olga meg Keszthelyi Zsolt, szegény; a mostani médiahajós (Enyedi) Nagy Mihály volt a jófej kiszes, aki bejött a tömegbe, oszt olyanokat mondott, hogy "na most, ha nem a Kádár lenne, akkor szerinted ki jönne, mert szerintem a Németh Károly, azt szerinted az jobb lenne, mert szerintem nem", ilyenek. Építő kritika, belül kell javítani, semper reformare, nem partvonalon kívülről ugatni. Hja, hogy volt olyan precsurkiánus idő, nem is olyan rég, ebben az országban, mikor még örömmel, mellékzöngék nélkül kitűzött az ember egy kokárdát cumbejspíl.

Kiirtódtak a műünnepek, a forradalmi ifjúsági napok, de évek óta minden igazi, kollektív élmény sugárzására méltó napon az elmebetegség üli torát, talpasok követelnek igaz magyar médiát október 23-án, savanyú szagú külvárosi szakmunkástanulókból meg a létező szocializmus hegyvidéki elitjének csemetéiből verbuválódott kopasz-rajok lépnek fel az idegenek távozásáért zergetollas kalapos budai úriasszonyokkal karöltve augusztus 20-án. Féregirtó tavaszi napsütéshez szokunk, és a francnak van már így kedve bármilyen kollektív élményre is, nem marad más érzés, mint hogy ezt is elvették tőlünk.

Az idén pedig extrával kecsegtetnek: a Blahán majd felolvassák az "országáruló és nemzetpusztító judeobolsevik csürhe" tagjait név szerint is. Ez még nem is lenne akkora hír - hiszen az ezt beharangozó nyilvános náci őrjöngéseken rendre több a rendőr, mint a hallgatóság -, de egy másik, rendőrségi mínuszos azzá teszi. Március 9-én éjjel a rendőrség rablókon ütött, az egyik elfutott, a másik meglőtt egy közeget, és elmenekült. A menekülő lakására kiszállt a szerv, az illető az éj során megjelent, majd mikor megérkezve rádöbbent, hogy körül van zárva, főbe lőtte magát, a helyszínen meghalt. Eddig a rendőrségi közlemény lapzártánk idején. Bennfentes források szerint azonban ennél több van ebben a sztoriban: az önfőbelövő R. J. Szabó Albert népnemzeti népjóléti világuralmista testőre volt. A rendőrök halaszthatatlan nyomozati cselekményként behatoltak lakására, ahol nagy mennyiségű horogkeresztes textíliát, komolyabb tűzerejű fegyverarzenált és mindenféle név- és címlistákat találtak; közöttük közéleti személyiségek adatait is. Úgyszólván minden adott egy jó kis vérbő, magyaros politikai terrorizmushoz.

Szebb jövőt!

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.