Álom az államban

  • 1997. május 15.

Publicisztika

Nem aktuális a többpártrendszer - mondta szegény Grósz Károly a tévében. Nem időszerű a frakcióegyesülés - mondta szegény Giczy György a rádióban, és bár az ilyesmi inkább helyhez, mint időhöz kötött kijelentés, félő, az idő most Giczyt igazolja. Pedig be szép is lenne, tiszta Európa: egy igazi jobbközép frakció, tele igazi kereszténnyel, demokratával és unióval, a nevük is Keresztény Demokrata Unió lenne, Isépy lenne a frakcióvezetője, és extra bonusként ez a két párt alkotná együtt a legnagyobb frakciót; lenne sok közös ülés.
Nem aktuális a többpártrendszer - mondta szegény Grósz Károly a tévében. Nem időszerű a frakcióegyesülés - mondta szegény Giczy György a rádióban, és bár az ilyesmi inkább helyhez, mint időhöz kötött kijelentés, félő, az idő most Giczyt igazolja. Pedig be szép is lenne, tiszta Európa: egy igazi jobbközép frakció, tele igazi kereszténnyel, demokratával és unióval, a nevük is Keresztény Demokrata Unió lenne, Isépy lenne a frakcióvezetője, és extra bonusként ez a két párt alkotná együtt a legnagyobb frakciót; lenne sok közös ülés.Álmodik a Bem tér.

Lezsák Sándornak nincs nagy mázlija ebben az országban: biciklitúráját kihagyták a Híradóból, Hornt rajta kívül nem akarta megbuktatni senki, és most még fuzionálni se hagyják nyugodtan. Ráadásul pont azok, akiken segíteni akart; elvégre átvitte volna ő a keresztény nénit a zebrán, bármennyire is tiltakozott volna, hogy hagyják békibe, ő az utcának ezen az oldalán akarja kicsinálni a másik keresztény nénit. Ha viszont a KDNP továbbra is leginkább távol-keleti harcművészeti betétekre emlékeztető pártélettel akarja megédesíteni hétköznapjait, akkor ugrott a magyar CDU, amit eredetileg nem is az MDF, hanem az MDNP helyezett kilátásba, a Fidesz-MDF-KDNP/Emberarcú Szárny-tengelyen. Nyista, a magyar CDU lapzártakor senkinek nem érdeke, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Lezsák-levél után mindkét KDNP-szárny a másikat vádolta cselszövéssel, ami ott igen súlyos dolognak számít, amióta a Híradó a nevük alá nem ír posztot, csak annyit, hogy KDNP, mert ki tudja, ki ott a legitim.

Giczy nem akar CDU-t, mert frakció nélküli pártelnök lenne, Isépy meg azért, mert még esélyt lát a párt megszerzésére. Hogy Torgyán miért nem akarja, az evidens, a Fidesz pedig maga akar az lenni, a magyar CDU, bár a német CDU nem mond olyanokat, hogy tudatos nemzetrontás, meg ´56 utáni megtorlások közös szellemisége. Mindegy. Nem jött össze. Isépy a héten a Távol-Keleten tárgyal, Füzessy megint nyilatkozni fog, Lezsák pedig háromszor körbebicajozza a Bem teret, ez állítólag valami ősi sumér átokűző.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.