Lehet-e magánszerződés alkotmánysértő?
Az AB-ről általában jogszabály vagy bírósági határozat elleni alkotmányjogi panasz okán hallunk. Most azonban nem ez történt: a kormány azzal a lehetőséggel élt, hogy kérheti az alaptörvény meghatározott rendelkezésének valamely alkotmányjogi problémával összefüggő értelmezését. Ilyenkor az AB közvetlenül az alaptörvényből levezetett, elvont alkotmányértelmezést ad, amely, amint ezt maga az AB is hangsúlyozta, csupán általános megállapításokat tartalmaz, és semmiképpen nem jelöl meg egy meghatározott megoldást az adott problémára. Ennek megtalálása a jogalkotó feladata.
A kormány két alkotmányjogi problémával kapcsolatban kérte az AB-t az alaptörvény értelmezésére. Először: lehet-e szerződés, jogszabály vagy bírósági határozat erőfölénnyel való visszaélés vagy a fogyasztói jogok megsértése miatt alaptörvény-ellenes? Másodszor: az alaptörvénynek a jogállamiságra és az emberi méltóság védelmére vonatkozó rendelkezései milyen mértékben korlátozzák valamely szerződés tartalmának jogszabály útján való megváltoztatását?
Az első kérdésről a kormány indítványa azt állította, hogy a devizahitel-szerződések egyes kikötései a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentősen hátrányosak. Ez persze önmagában is vitatható - amint azt jól mutatja az e tétel szemléltetésére felhozott egyik példa is. E szerint a szerződésekben az árfolyamkockázat kizárólag az adósra hárul. Csakhogy az árfolyamkockázat szükségszerűen kétirányú: az árfolyamváltozás függvényében a törlesztőrészlet vagy emelkedik, vagy csökken. A kockázat egyoldalú áthárításáról akkor beszélhetnénk, ha a törlesztőrészlet csak növekedhetne, erről azonban e szerződések esetén szó sincs. A lényeg azonban az, hogy az AB - az alkotmányértelmezés elvont jellegére tekintettel - ezeknek az állításoknak a megalapozottságát nem vizsgálta, tehát a döntése semmiképpen nem tekinthető a kormányálláspont megerősítésének.
Az AB e kérdés előzményeit vizsgálva áttekintette a Kúria e tárgyban hozott döntéseit, közöttük az elmúlt decemberben hozott jogegységi határozatot, valamint a devizahitelesek megsegítése érdekében idáig született törvényeket. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozási folyamat részeként, a tőke szabad áramlása elvéhez kapcsolódóan a devizakorlátozások megszűntek, és ennek nem mond ellent az sem, hogy ma már az alaptörvény kimondja, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint.
Az AB rögzítette, hogy az alaptörvényben a fogyasztók védelme elsősorban államcélként van megjelölve. Azaz az alkotmány az államot kötelezi megfelelő intézményrendszer és jogi szabályozás kialakítására; ebből az egyes fogyasztók számára alanyi jogok nem fakadnak. Elvileg nem zárható ki, hogy valamely jogszabály e kötelezettség sérelme miatt alaptörvény-ellenes legyen, ezt azonban csak konkrét rendelkezésről, megfelelő eljárásban lehet eldönteni. Az AB hangsúlyozta, hogy a jogszabályt mindaddig az alaptörvénnyel összhangban állónak kell tekinteni, amíg ennek ellenkezőjét ő meg nem állapítja. Ehhez hasonlóan foglalt állást a devizahitelekkel kapcsolatos bírói döntésekről is. A testület kifejtette, hogy az alaptörvénynek való megfelelést csak konkrét döntésről, az alaptörvényben biztosított jog sérelme miatt előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján lehet vizsgálni. Általános jelleggel csupán annyi mondható, hogy vagy valamely jogszabálynak az alaptörvénnyel összhangban nem álló alkalmazása, vagy alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatt lehet egy bírói döntés alaptörvény-ellenes.
Természetesen a legizgalmasabb kérdés az volt, hogy maguk a szerződések lehetnek-e alaptörvény-ellenesek. Ez a kérdés azt az általánosabb problémát feszegeti, hogy az alaptörvény érvényesül-e a magánjogi viszonyokban, és ha igen, miként. Alapvetően két, eltérő eredményre vezető megközelítés lehetséges. Az egyik szerint az alaptörvény az állam számára ír elő kötelezettségeket, illetve a magánszemélyek számára az állammal szemben biztosít jogokat, tehát az alaptörvényt csak az állam szervei sérthetik meg, mégpedig alaptörvény-ellenes intézkedéssel, esetleg mulasztással. A másik megközelítés kiindulópontja az, hogy az alaptörvény a jogrendszer alapja, ezért rendelkezéseinek a jogrendszer egészében, így a magánjog terén is érvényesülniük kell.
Az első ránézésre összeegyeztethetetlen két nézet között létezik kompromisszum. A nyerő válasz: nem az a kérdés, hogy érvényesül-e a magánjogban az alaptörvény, hanem az, hogy miként érvényesül. Míg a közjogban, azaz a jogszabályokkal kapcsolatban közvetlenül vizsgálható az alaptörvénnyel való összhang kérdése, egy magánjogi szerződésről csak azt a kérdést lehet feltenni, hogy összhangban van-e a rá vonatkozó jogszabályokkal, és e jogszabályok értelmezése során kell érvényesíteni az alkotmányos követelményeket. Ez pedig elsősorban a magánjogi vitákban eljáró rendes bíróságok feladata. Az AB - erre irányuló panasz esetén - csupán a bíróság döntését vizsgálhatja abban a tekintetben, hogy az megfelelt-e az alkotmányosság követelményének. Maguk a szerződések tehát nem is lehetnek közvetlenül alaptörvény-ellenesek. Ennek megfelelően nem létezik olyan eljárás sem, amelyben egy szerződés alaptörvény-ellenességének megállapítására mód lenne.
Überelhet-e törvény magánszerződést?
A második kérdést, amely a szerződés tartalmának jogszabállyal való megváltoztatásának lehetőségére irányult, az tette pikánssá, hogy erről az AB már 1991-ben állást foglalt, és a testület azóta is, az alaptörvény alatt született határozataiban is következetesen tartotta magát az akkor kifejtett elvekhez. A kormány azonban arra hivatkozott, hogy az AB a jogszabályi szerződésmódosítás korlátait a szerződési szabadságból, azt pedig abból az alkotmányi rendelkezésből vezette le, amely szerint Magyarország piacgazdaság. Az alaptörvény viszont, szólt az érvelés, nem tartalmaz ilyen megállapítást, ezért a jogszabályi beavatkozás korlátai az alaptörvény alapján enyhébbek lehetnek, mint az alkotmány alapján voltak.
Az AB először is leszögezte, hogy az alaptörvény biztosítja a vállalkozás szabadságát, a verseny szabadságát és a magántulajdon védelmét; ezek a piacgazdaság alapvető elemei, tehát Magyarország gazdasága az alaptörvény alapján is piacgazdaság. A piacgazdaság egyik fontos feltétele, lényegi eleme a szerződési szabadság, ezért ez önmagában alkotmányos jog. Az AB hangsúlyozta, hogy az alaptörvény ezekben a kérdésekben nem hozott változást, ezért a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatban kidolgozott érvek és elvek továbbra is irányadóak. Ennek megfelelően a fennálló szerződések jogszabályi úton való megváltoztatása továbbra is csak a clausula rebus sic stantibus elv alkalmazása esetén felel meg az alkotmányos követelményeknek.
Ez az elv azt mondja ki, hogy a szerződések magukban foglalják azt a hallgatólagos feltételt, hogy a körülmények lényegében változatlanok maradnak. Ha a körülmények előre nem látható módon és nagyon jelentősen megváltoznak, s ennek következtében a szerződés változatlan fenntartása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené, akkor egyedi esetekben, kérelemre a bíróság, tömeges előfordulás esetén pedig általános jelleggel a jogalkotó módosíthatja a szerződést. Az említett elvből, valamint a jogbiztonságból és a szerződés kötőerejéből fakadó követelmények azonban korlátozzák, hogy milyen esetben és milyen tartalommal lehet a fennálló szerződéseket így módosítani: ilyen külső beavatkozásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor, és az nem valamelyik fél előnyös helyzetbe hozását, hanem az eredeti értékegyensúly helyreállítását kell, hogy szolgálja.
*
Az AB a kormány kérdéseire konzervatív, iskolás válaszokat adott, amelyek nem okoztak meglepetést: logikusan következtek mindabból, amit eddig tudhattunk a jogról. Az AB nem táplált hamis reményeket, és világosan megjelölte a jogalkalmazás és a jogalkotás felelősségi körét. Arról, hogy valójában miért fordult a kormány az AB-hez, és hogy a kapott válaszoknak mi szerepük lesz a további kormányzati politikában, csak spekulálni lehet. Az viszont már kívül esik a jog területén.
A szerző jogász.
