Publicisztika

Ez a rendszer van, ezt kell szeretni, jut eszembe az idei, valóban csöndes és végképp botránymentes POSZT-ról, ahol még a díjazottak is rendben vannak. Mondjuk, a fődíjas Mesél a bécsi erdőt az Örkényből éppen nem dicsértem nagyon e lap hasábjain, a Katona Nóráját azonban elég jónak tartottam. Ettől függetlenül valóban nem született botrányos díj, olyan, amilyen korábban, amikor visszatetsző lendülettel taroltak a Nemzeti előadásai.

Nem csak a forma, a tartalom is leleplező.

Úgy bántak vele, mint egy utolsó senkivel. Most meg azt várják tőle, hogy legyen hálás Balog Zoltánnak.

Jaj annak a társadalomnak, amelyben nem a tudat, hanem az ösztön határozza meg a létet!

Kenyér nincs, cirkusz van. Csókol anyád!

Amikor az amerikai atomenergia-bizottság 1964-ben felkérte Wigner Jenőt (aki egy évvel korábban nyerte el a Nobel-díjat), hogy az Oak Ridge-ben működő nukleáris laboratóriumban elindítsa a polgári védelmi kutatásokat, Wigner elsőként egy Cresson Kearny nevű, geológus végzettségű dzsungelszakértőt szerződtetett.

Donald Trump előre megmondta. Legendás Twitter-fiókjában már a választási kampányban egyértelművé tette, hogy szemben a 99 százalékos tudományos konszenzussal ő úgy véli, a klímaváltozás kínai hoax, amelynek célja tönkretenni az amerikai munkavállalókat.

A kormányzat megvonta a diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával küzdő, BTMN besorolással rendelkező gyerekektől azt a lehetőséget, hogy bizonyos tantárgyak esetében mentesüljenek az osztályzás alól.

Abban a szótárban, amelyet spindoktorai tanácsára a miniszterelnök használ, majd nyomában villámgyorsan elterjed politikai lakájai körében, s kötelezővé válik a kormánypárti médiák teljes spektrumában, a CEU-t Soros-egyetemnek kell nevezni, Soros György nevét pedig a spekuláns szóval kell összekapcsolni.

Meglepődtem Murányi Andrásnak, a néhai Népszabadság utolsó főszerkesztőjének Orbán elszólását követő reakcióján. Emlékezetes, a miniszterelnök a kamerák előtt feléje nyújtott pálinkát azzal utasította el, hogy „mindenki figyel, most nem ihatom meg. Betesznek a Népszabadságba”. Murányi ezután a Facebookon azt írta, hogy „…ha a miniszterelnök esetleg szed valamit, akkor időszerű lenne növelni az adagot…”. Meglepődtem, mert azt hittem, ha már gyógyszert, vagyis betegséget emleget, akkor arra a következtetésre jut, hogy pont csökkenteni kéne Orbánnál az adagot, hátha akkor nem hagy ki a memóriája, és eszébe jut, hogy maga szántatta be a felemlegetett napilapot.

Szlovéniában is sokszor kérdezzük ezt. Két hete a pártja, a Szlovén Demokrata Párt (Slovenska Demokratska Stranka, SDS), amelynek már 1993 óta áll az élén, 99,3 százalékos többséggel választotta elnöknek – épp 666 tag szavazott rá, mindössze 5 ellene.

Történt egyszer, azaz 1873-ban, hogy egy Nietz­sche nevű, 29 éves bázeli professzor észrevette, hogy bölcs elődei már minden lényegtelen dolgot, hülyeséget és közhelyet leírtak a hazugságról, így számára csak a lényeges és izgalmas kérdések boncolgatása maradt.

Kritika a kritika kritikájáról.

Nemcsak arról szól ez az írás, hogy mire számíthat a NER kritikusa, hanem arról is, mire késztet embereket a hatalomféltés.