A múlt vasárnap újabb 33 roma polgártársunk (15 felnőtt és 18 gyerek) jutott arra a következtetésre, hogy nincs más választása, mint kivándorolni Magyarországról. A battonyai, mosonmagyaróvári és veszprémi családok úti célja Hollandia. Vezetőjük, Krasznai József szerint a romák a jobb élet reményében vágtak neki a bizonytalannak. A hírre azonnal reagált Dávid Ibolya igazságügyi miniszter: "Nyugodtan állíthatom, és bizton állíthatom, hogy nincs hazánkban romaüldözés. Szegénységi probléma biztos, hogy van, és vannak egyedi problémák is, azonban szent meggyőződésem, hogy nem ez a megoldás" - mondta többek között a Magyar Rádiónak. A gyors miniszteri kommentár a leginkább figyelemre méltó fejleménye az újabb cigánykivándorlásnak: Dávid Ibolya ugyanis a közelmúltig hallgatott.
És hogy épp most szólalt meg, bizonyára nem véletlen.
A régióbeli, köztük a magyarországi romák kivándorlása olyannyira felerősödött az utóbbi években, hogy a jelenséget az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága nemrég elkészült jelentése már úgy értékeli: Európa stabilitását a 20-as, 30-as évek óta semmi nem veszélyeztette annyira, mint a roma exodus. A világban tehát nemcsak tisztában vannak e folyamat lényegével és a kivándorlást előidéző okok tarthatatlanságával, hanem ezt immár hivatalosan ki is mondják. A Nyugat kezdi más szemmel nézni a kelet-európai romák helyzetét, és a kivándoroltakban nemcsak gazdasági menekülteket lát, hanem etnikai hovatartozásuk miatt üldözött embereket is; akik menekülését immár nem csupán Csehország, Magyarország, Szlovákia belügyének tekinti. Ezt a jelentés mellett jelzi az is, hogy Kandában - a menedékkérők elutasítását megfellebbező eljárást követően - megugrott az elfogadott kérelmek száma (amely hír egyébként újabb kivándorlási hullámot indíthat, és részben már indított is el). És arról se feledkezzünk meg, hogy a zámolyiak még mindig Strasbourgban vannak: Franciaország július óta nem tud dönteni sorsukról, holott a menekültkérelmek elutasítása arrafelé nem tart sokáig.
Krasznai József nyáron arról beszélt fiatal roma értelmiségiek előtt, hogy ha másként nem megy, akkor Európa segítségével kényszeríti rá a mindenkori magyar kormányt a cselekvésre cigányügyben. És a dolgok jelenlegi állása szerint korántsem kizárt, hogy Krasznai elképzelése - miszerint első lépésben precedenst kell teremteni arra, hogy az Európai Unió a diszkrimináció elől menekülő magyar romákat fogad be - bejön. Ha ez így lesz, 2000. július 23-át, a zámolyiak Strasbourgba indulásának napját, joggal tekintheti majd a cigányság nemzeti ünnepének.
