Mi lesz velünk, ha Putyin lemond Ukrajnáról?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. augusztus 4.

Publicisztika

Olvasva az Ukrajna jövőjével foglalkozó legújabb – a Kremltől csöppnyi távolságtartást maguknak megengedő – orosz elemzéseket, és szembesítve ezeket a kormányzat aktuális Ukrajna-politikájával, alapvető változásokkal találkozunk. Mintha Moszkva lemondott volna a donyecki és luhanszki „népköztársaságok”, vagyis a szeparatista szervezetek támogatásáról, azaz nem tekinti a jövőben őket partnernek, és nem segíti őket, hogy az általuk megszállt területek teljes vagy részleges politikai, gazdasági, katonai függetlenséget vívjanak ki Kijevvel szemben. Már olyasmiket is hallani, hogy a Don-medencében működő speciális orosz egységek tulajdonképpeni feladata likvidálni azokat, akik továbbra is a Kijevvel szembeni hajthatatlanságot propagálják, nacionalista elvárásaikkal mintegy túszul tartva Moszkvát.

Putyin szemrevételez egy hadgyakorlatot 2013-ban

Putyin szemrevételez egy hadgyakorlatot 2013-ban

Fotó: MTI/EPA

Ebből az is következik, hogy az oroszok belátták: Ukrajna számukra elveszett, így teljesen felesleges a korábbi konfrontatív politika fenntartása, s a konszolidáció majdhogynem kilátástalan feladatától – az azzal együtt járó politikai és főként gazdasági költségeket is számba véve – szeretnék távol tartani magukat, illetve rátolni azt az Egyesült Államokra. (A Kreml álláspontja szerint amúgy is egyedül Washington okolható a kialakult válságért. A Kremlben a megosztott Európával már nem számolnak.)

Orosz szempontból hogyan is kellene e konszolidációnak megvalósulnia? E stratégiai javaslatok még akkor is figyelemre méltóak, ha azok maximálisan csak orosz érdekeket vesznek tekintetbe.

1. Homogenizálni kell a hatalmat Ukrajnában, azaz politikailag és gazdaságilag felszámolni a megosztottságot és az eltérő, gyakran ellentétes célokat követő belső erők küzdelmét. Petro Porosenko elnök efelé már jelentős lépéseket tett, de a kijevi vezetés autoritása az országban – legyen szó a Donbaszról vagy Nyugat-Ukrajnáról – egyelőre felszínes és eseti jellegű, vagy nem teljes. Moszkva szerint egyelőre nincs hagyományos értelemben vett demokratikus megoldás, sőt még az úgynevezett „irányított demokrácia” – azaz a putyini rendszer – is egyelőre luxusnak számítana ott. A pártok közötti állandó – a politikán túlmutató – konfliktus szerintük komoly tehertétel a konszolidáción, ezért attól meg kell jó időre szabadulni; a Porosenko Blokkja által birtokolt legitimitásnak nincs és nem is lehet hosszabb időre alternatívája (az orosz stratégiák feltehetően ezt tekintik az Egységes Oroszország helyi megfelelőjének). Ennek az erőnek kell garantálnia:

(a) az IMF-fel együttműködve a külföldi kölcsönök folyósítási mechanizmusainak szabályozását, hogy azok a megfelelő kezekbe kerüljenek, és ne folyjanak szét a semmibe, mint eddig;

(b) fel kell számolni mindennemű „regionalitást”. A régiók lehet, hogy történeti, hagyománybeli vagy etnikai eredettel bírtak, de minden esetben könnyen és következetesen váltak az oligarchikus rendszert újrateremtő keretté;

(c) be kell indítani a veszteséges vagy már nem is működő ukrán ipar privatizációját, ami egyet jelent a volt szovjet „ipari maradványok” gyakorlatilag ingyenes átadásával olyan tőkeerős külföldi befektetőknek, amelyek azokkal kezdeni is tudnának valamit. Ilyesmire volt már példa számos balkáni államban, de Oroszországban is, ám különösen az utóbbiban e privatizáció zömét honi oligarchák hajtották végre. Egy ilyen fordulatot Ukrajnában a külföldi cégeknek való közvetlen kiprivatizálás akadályozná meg.

2. Konszolidálni kell az ukrán hadsereget. Nem annak érdekében, hogy felvegyék az oroszokkal a harcot Donyeckben vagy Luhanszkban, hanem hogy a bel- és külbiztonság egyaránt garantálva legyen, s a kijevi központi döntések érvényesüljenek, ne pedig alsóbb, ellenőrizhetetlen erőcsoportoké. Az Egyesült Államokra erőteljes belső politikai nyomás nehezedik, hogy fegyvereket szállítson, esetleg NATO-csapatokat küldjön Ukrajnába, ami Moszkva számára valódi kihívás, míg egy konszolidált ukrán hadsereg nyilvánvalóan nem az.

*

Az orosz szakértők által kidolgozott fenti elgondolások, ismétlem: egyrészt nagyon racionálisak, de másrészt tagadhatatlanul orosz érdekeket tükröznek még akkor is, ha megvalósulásuk nyugati szempontból sem lenne teljesen haszontalan vagy kontraproduktív.

Mindezzel kapcsolatban érdemes néhány szempontot alaposabban megvizsgálni.

Nehéz megmondani, mi motiválja az oroszokat egy putyini típusú ukrajnai rendszer ajánlgatásakor. Csak ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalatokkal rendelkeznek? Vagy arra gondolnak, hogy két ennyire hasonló logikával bíró rendszer a jövőben könnyebben szót ért egymással, mint egy tényleges (nyugati) demokráciával? Az mindenesetre figyelemre méltó és újszerű, hogy tudomásul veszik: Ukrajnában jelenleg a Nyugat – s főként az Egyesült Államok – van „házon belül” mind a gazdaságban, mind a katonai megoldások tekintetében.

Az is érthető, hogy inkább látnának egy ismét magára találó, konszolidált ukrán hadsereget, mely nem lehet kihívás az orosz hadsereg számára, semmint hogy NATO-csapatokkal és fegyverekkel kelljen szembenézniük. Kérdés, hogy Ukrajnának lesz-e ereje erre, s hogy nem tartja-e majd fogva őket továbbra is az a gyanú, hogy az oroszok – ha fordul a helyzet – hibrid háborújukat épp ott folytatják majd, ahol abbahagyták. A bizalomnak ma még nyoma nincs, és ezzel maguk az oroszok is tisztában vannak.

A fentebb összefoglalt elgondolások egyértelműen azt tükrözik, hogy Moszkvában megváltozott az Ukrajnával kapcsolatos korábbi vélekedés, a jelek szerint felülvizsgálták azt az axiómájukat, hogy Ukrajna nélkül lehetetlen létrehozni a Kreml mai legnagyobb prioritását, az Eurázsiai Uniót. Már pedig ez vitális kérdés Putyin rendszere számára.

*

Nem lehet kétséges, hogy a hagyományos európai kereskedés a kőolajjal, gázzal továbbra is az orosz költségvetési jövedelmek egyik pillére marad, ám felemelkedőben egy, még ennél is többet ígérő opció: a Távol-Kelet. Vlagyimir Putyin a hetekben írta alá azt a törvényt, mely 70 évre szabad kikötővé teszi Vlagyivosztokot, így a csendes-óceáni partvidék, Kamcsatkát is beleértve, új és az eddigieknél is nagyobb kőolaj, gáz, kőszén és arany exportjának kapuja lehet. A vlagyivosztoki beruházásokhoz mellesleg az oroszok épp azokat a nyugati befektetőket várják, akikre a lepusztult ukrán iparnak is oly nagy szüksége lenne.

A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.