No sport! – válaszolta 90 évesen Sir Winston Churchill arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka. Viccnek szánta, hiszen az ő fiatalsága idején a sport amatőr dolog volt, vagyis kedvtelés, élvezet.
Még a svájci–magyar vb-selejtező előtt gondolkodtam valami vicceskedő poszton: vajon a hazai válogatottat adó ősi helvét családok sarjai közül hányan térdelnek le a himnusz hangjaira, tiltakozva az elnyomatásuk ellen? Aztán hagytam a csudába az egészet, ne én dobjam be a témát. Egy hét múlva megtette más.
Me too. Az úgy volt, hogy épp disszidálni akartam Párizsba, mert ott jó – mindössze arról feledkeztem meg, hogy utánanézzek, lehet-e kiskorúnak politikai menedéket kérnie és kapnia.
Az, ami Katalóniában történik most, rejtélynek tűnik. Nemzetközi szervezetek és az értékeléseik paraméterei szerint Spanyolország a legmagasabb rendű demokrácia. Katalónia az ország egyik leggazdagabb régiója.
A Momentum politikájáról és nemrég megjelent programjáról az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogy valóban lehet-e a bal-jobb törésvonalat meghaladva, klasszikus politikai ideológia nélkül politizálni. A Narancs kritikája a programunkról (Teczár Szilárd: Éles részletek, Magyar Narancs, 2017. október 26.) is ezt, illetve az ,,érthető narratíva” hiányát tartja az Indítsuk be Magyarországot! legnagyobb gyengeségének.
„A művészet: önmegváltoztatás” – írja John Cage Üres értelem c. esszéjében. Az önmegváltoztatás kétségkívül művészet, sőt, a legnagyobbak közül való; Cage esetében ez az önalakítást és az alkotást egyaránt felölelte.
Ennek a történetnek egyetlen makulátlan szereplője van: Sárosdi Lilla. Az ő kiállásának ugyanis világos célja van, amelyet nemcsak a többi szereplő (Marton, az egyetem, a Vígszínház és az MMA), hanem a lankadatlan érdeklődést tanúsító közvélemény is szem elől látszik téveszteni. A médiában sokan újabb áldozatok és újabb bűnösök után nyomoznak, a Facebookon a posztok, kommentek mindkét irányban hevesen tartanak a végletes ítélkezés felé.
Szokatlan tendencia ütötte fel a fejét a fejlett világban: mind nagyobb körben válnak jellemzővé a negatív kamatok és hozamok, vagyis a megtakarító fizet azért, hogy kölcsönadhatja a pénzét. A bankbetétekre a legtöbb országban (nálunk is) a lakosságnak csak azért nem kell fizetnie, mert törvény írja elő, hogy számukra nem állapítható meg negatív kamat.