MaNcs 29. évf. 41. sz. (2017-10-12)
Szokatlan tendencia ütötte fel a fejét a fejlett világban: mind nagyobb körben válnak jellemzővé a negatív kamatok és hozamok, vagyis a megtakarító fizet azért, hogy kölcsönadhatja a pénzét. A bankbetétekre a legtöbb országban (nálunk is) a lakosságnak csak azért nem kell fizetnie, mert törvény írja elő, hogy számukra nem állapítható meg negatív kamat.
„Egyszerre megszólal az én új ismerősöm. – Bocsánatot kérek – mondja szerényen –, önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin, hozzám? – Pardon – mondom, és közelebb hajolok –, nem értem. Udvariasan megismétli: – Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera méra, és mindig. Elpirulok egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember. Pedig nyilván egész értelmesen beszél.”
Az október 1-jén megtartott katalóniai népszavazást egyáltalán népszavazásnak nevezni már egyfajta politikai állásfoglalást tartalmaz, még akkor is, ha a szó használói nem is okvetlenül vannak ezzel tisztában. A népszavazás mögé ugyanis valamiféle legalitást képzelünk el, vagyis azt, hogy a kezdeményezők és a népszavazók is a vonatkozó, hatályos jogszabályoknak megfelelően járnak el, a nép rendezett körülmények között adja le szavazatát, melyeket ugyancsak rendezett körülmények között gyűjtenek össze és számolnak meg.
Az itt következő szöveget 2002-ben, tizenöt éve, egy emlékkönyvbe írtam. Az emlékkönyv a budapesti barátok és hívek búcsúajándéka volt, egyetlen példány, csak neki. Búcsúztattuk, mert menni készült, már megint, bár most nem árkon-bokron át, mint ’56 telén, tizenkilenc évesen, hanem urasan: autón, vonaton, ahogy békeidőben szokás, akkor épp a Budapesti Olasz Kultúrintézet leköszönő igazgatójaként. El, vagyis haza. Hazulról haza, van ilyen.
A liberális demokrácia terroristamerényletek kíséretében indult virágzásnak az NSZK-ban: negyven évvel ezelőtt, 1977 októberében zárult le a Rote Armee Fraktion, a RAF történetének első fejezete.
Hetven évvel ezelőtt gyorsult fel a második világháború utáni rövid életű magyar demokrácia felszámolása. Egy manipulált választást követően adminisztratív úton vertek szét egy ellenzéki pártot.
Tarlós István szívügye, a római-parti mobilgát sorsa már azelőtt bizonytalanná vált, hogy a Kúria zöld jelzést adott a nyomvonalról szóló fővárosi döntés visszavonására irányuló népszavazási kezdeményezésnek.
Többszörösen is jól járhatnak a NER-ragadozók egy európai uniós pályázatnak köszönhetően, amely lehetővé teszi, hogy a kormány kiürítse a kastélyokban és műemlék jellegű épületekben működő szociális intézményeket. Onnan pedig már csak egy lépés a privatizáció.
Ha olyan színházkultúrában élnénk, amelyet nem a rendezők uralnak, hanem a drámaírók, és egymást érnék a kortárs darabok bemutatói a legkülönbözőbb témában, egy ilyen darab érdekesnek hatna vagy jobban „elmenne”.
A tisztességtudó utcalány, Lendvay Kamilló 1978-as operája volt eddig az egyetlen olyan, magyar komponista által szerzett mű, amely az Egyesült Államok déli fertályán játszódik.
A Zeneakadémián a napokban mutatták be Mark Childress Georgia Bottoms című regényéből írt vígoperáját a saját vezényletével. A tragikomédiában a faji előítéletek és a női sors érdekelte. De beszélgettünk Trumpról, magyar politikáról, fegyverviselésről, és arról is, miért a karmesterszakmában a legkönnyebb kamuzni.
Egyszerre szemérmes és dühös természetű a filmzene világsztárja. Manapság leginkább két dolog bosszantja: a menekültekkel szembeni intolerancia és a világ szellemi elbutulása. Bánja, hogy nem dolgozhatott Stanley Kubrickkal, Giuseppe Tornatorét a fogadott fiának tekinti, Tarantinót az Aljas nyolcas óta zárta a szívébe.
Első arénás koncertjére készülve is azt gondolja, hogy a Kossuth-díjnak sincs nagyobb tétje, mint egy kocsmai szónoklatnak. Úgy véli, ez az utolsó esély, hogy választással leváltsa az ország a mostani rezsimet, és arról is beszélt, hogyan lehetne ezt megoldani.
Talán az még nem minősül spoilernek, ha tisztázzuk: a címbe foglalt jelenségről az derül ki, hogy nincs. Hogy csak jól jövedelmező hazugság.
A gyűlölettel ő lett a rendező, akitől még sokat várunk, az Amélie-vel pedig a színész, aki még sokra viszi. A magyar apától és francia anyától származó színész-rendező mindkét fronton jól teljesít – most Michael Haneke új filmjében, a Happy endben adja a szomorú burzsoát.
128 évvel ezelőtt jelent meg az első magyar természetjáró folyóirat, a Turisták Lapja, és rövid idő alatt a legfontosabb és legbefolyásosabb fóruma lett a kirándulóknak.
Japán nevű, japán származású, sok tekintetben a távol-keleti országhoz kötődő, mégis ízig-vérig brit írónak ítélték oda az idén az irodalmi Nobel-díjat.
Csintalan Sándornak vitán felül jól fejlett az öniróniája.
Magyarország legészakibb tája csupa ellentmondás: pazar lehetőségek és szívszorító állapotok. Olykor nagyképűnek tűnik, olykor reménytelennek. De a leggyakrabban: káprázatos.
Fővárosi kirándulás alatt általában a Budai-hegyekben tett sétát, netán kamaraerdei kiruccanást értünk, pedig Pest határában is akad látnivaló. Irány Cinkota!
Az erdőt, mezőt járó turista a vadon élő állatok közül leginkább jól felismerhető emlősöket, madarakat szeretne látni, azonban nagy ívben kerülné a rá táplálékforrásként tekintő szúnyogokat és kullancsokat, illetve a legyeket és darazsakat. De ha a fentieket kivesszük a pakliból, még úgy is számos állatfaj rejtőzik a természetben. Némelyikük kifejezetten kerüli az embert, és erre meg is van minden oka. Ám nélkülük nem volna olyan az erdő, amilyen.
Egyre többen indulnak hétvégenként teljesítménytúrázni. Megkönnyíti a dolgukat, hogy ma már több száz ilyen lehetőség közül lehet választani.
Van egy csapat, ahol nem az számít, ki rúgja a legtöbb gólt, ahol nem lehet káromkodni, ahol együtt rúgja a bőrt cigány, menekült, hajléktalan vagy jómódú fiatal. Az Oltalom Sportegyesületben a fair playről és egymás elfogadásáról szól minden.
Húsba vágó lánc, éheztetés, verés: mindennaposak az állatkínzásos botrányok, a jogi háttér hiányos, a hatóságok felkészületlenek. Egyes állatmentő csoportokat csak egy hajszál választ el az önbíráskodástól, netes fórumaikon lincshangulat uralkodik. Mit akarnak az állatok, és mit érdemelnek az állatkínzók?
