A helyi népszavazás kezdeményezésének újraszabályozásáról tárgyalt október végi ülésén a gyulai képviselő-testület. A népszavazásról szóló törvény a települési döntéshozó fórumokat felhatalmazza arra, hogy helyi rendeletben szabályozhatják, a választójegyzékben szereplő összes voksolásra jogosult ember hány százaléka kezdeményezhet kötelező jelleggel kiírandó helyi népszavazást. A törvény szabad kezet ad abban, hogy ezt a számot a 10 és 25 százalék közötti tartományban határozhassa meg az adott helyi testület.
A gyulai fideszes többség a 25 százalék mellett döntött.
Gyula 31 ezres lélekszámú Békés megyei város, a választásra jogosultak száma valamivel meghaladja a 26 ezret. Ennek a 25 százaléka 6549, vagyis ennyi támogató aláírás kell egy népszavazás kiírásához ebben a magyar viszonylatban középvárosnak számító településen. Hogy ez sok vagy kevés? Nos, az eddig négy, a jövőben pedig öt évente megrendezendő helyhatósági választásokon való részvétel jól kimutathatóan csökken, s legutóbb éppen csak meghaladta a 36 százalékot. Ehhez képest a minimum 25 százaléknyi aláírás nem kevés. De mérhetjük ahhoz is, hogy Budapesten a helyi népszavazáshoz az összes választó 10 százalékos, míg országos népszavazás esetén 2,5 százalékos támogatása szükséges. Ez két és félszeres, illetve tízszeres eltérés!
| ||
Ráadásul Gyula nem a folyamatos népszavazásairól híres, vagyis semmi nem indokolja, hogy a helyi döntéshozók komoly korlátokat állítsanak az ilyesféle kezdeményezések elé. A békési fürdővárosban a rendszerváltás óta eltelt 27 évben konkrétan egyetlen helyi népszavazás sem volt. A képviselő-testületi vitában a gyulai fideszes polgármester, Görgényi Ernő úgy érvelt, hogy egy-egy népszavazás sokba kerül, vigyázni kell az adóforintokra. Másrészt, tette hozzá, egy fontos kérdésben nem nehéz összeszedni az összes választásra jogosult negyedének támogatását. Álságos érvek. A demokrácia és a népakarat gyakorlása nem pénzügyi takarékosság kérdése. Arról nem beszélve, hogy egy sikertelen népszavazási kezdeményezés felelőssége visszahullana a kezdeményezőkre. Az pedig a választásokon való egyre lanyhuló érdeklődésből jól kiolvasható, hogy igenis nehéz a választók 25 százalékát mozgósítani.
Ha a helyhatósági választásokra a jogosultak alig több mint harmada megy el, akkor kijelenthető: bárkinek nehéz lesz a jövőben Gyulán helyi népszavazást kezdeményezni. Tapasztaljuk az emberek szinte teljes elfordulását, apátiáját és kiábrándulását a politikából, s ez igaz a helyi ügyekre is. Három éve vagyok képviselő Gyulán, és legutóbb azért maradt el közmeghallgatás, mert egyetlen helyi polgár sem mutatott érdeklődést a városi ügyek iránt. A havonként tartandó képviselő-testületi üléseken spontán érdeklődőt még nem láttam. Mindenki hivatalból van ott.
De talán ennél is beszédesebb, hogy ma több támogató aláírás szükséges Magyarország 35. legnépesebb városában, Gyulán egy népszavazás kiírásához, mint ahhoz, hogy valakit ugyanitt polgármester lehessen. A 2014-es gyulai helyhatósági választáson tarolt a Fidesz, polgármesterjelöltje igen jelentékeny fölénnyel győzött. A rá voksolók száma 6.459 volt, azaz 90-nel kevesebben, mint ahány támogató kell a helyi népszavazáshoz.
A gyulai fideszes többség döntését az sem menti, hogy 1990 óta 25 százalékos a küszöb. Az utóbbi csaknem három évtizedben megcsappant állampolgári aktivitás tényét figyelembe kellett volna venni, amikor a testület ismét határozott a magas küszöb mellett. Módosító javaslatomat, amely minimum 10 százalékos támogatásról szólt, leszavazták. Azt kell hinnünk, hogy a jobboldali többség nem kíváncsi az emberek véleményére. Sőt, azt kell feltételeznünk, hogy félnek a véleménynyilvánításnak ettől a formájától (is).
A helyi népszavazásról szóló új és szigorú gyulai rendelet előterjesztésében azt olvasni, hogy mindennek „társadalmi hatása nem releváns”. Ha ez igaz, akkor az adminisztratív úton ellehetetlenített népszavazás társadalmi szempontból – szerintük – bagatell.
Ez viszont világos beszéd. Értjük.
A szerző az Együtt gyulai önkormányzati képviselője
