Mi viszont úgy véljük: inkább az a kérdés, hogy érdemes-e a klasszikus jobb-bal felosztásban politizálni, előrevinné-e egy új jobboldali vagy baloldali párt Magyarországot.
A rendszerváltás óta, de főként az utóbbi években a magyar politika sérelmek és félelmek, nem pedig konzisztens politikai ideológiák szerint szerveződik. Abban az országban
élünk, ahol a szocialista kormányok próbáltak magánosítani az egészségügyben, és papíron jobboldaliak államosítottak nyugdíjpénztárakat; ahol Gyurcsány Ferenc nyilvános beszédben minősítette magát konzervatívnak (az még úgysem volt), Orbán Viktort viszont a saját főtanácsadója nevezte szociáldemokratának (az még úgysem volt). Azok a sérelmi és félelmi viszonyok, amelyek a magyar politika ,,ideológiai” tagozódását meghatározzák, teljesen érdektelenek a momentumosok számára. Vannak köztünk olyanok, akik inkább liberálisnak, mások konzervatívnak tartják magukat, jobboldalinak vagy baloldalinak, de az egyik közös pontunk az, hogy értetlenül állunk az előtt az állóháború előtt, amelybe az elmúlt 27 évben belesüppedt a hazánk. Ilyen körülmények között inkább egyenes választ adunk: meg sem próbálunk úgy tenni, mintha mi politikai ideológiáknak akarnánk megfelelni. Ehelyett értékek vonzásában politizálunk, és az ország előtt álló legfontosabb kihívásokra keresünk jó megoldásokat.
*
Feltűnésünk óta azt hangsúlyozzuk, hogy három érték vezet minket, amikor politikáról gondolkodunk. Az első a szolidaritás: az elmúlt évtizedekben túl sok honfitársunkat hagytuk az út szélén, ezért újra kell tanulnunk az esélyteremtést és szolidaritást. A második a teljesítmény: a Fidesz-kormányzás csak kiteljesítette a politikai és mindennapi korrupció hatalmát az életünk fölött, ezért meg kell honosítanunk a teljesítmény kultúráját. A harmadik a nemzet: a rendszerváltás után szétszakadt és bezárkózott a közösségünk, ezért új, pozitív és befogadó nemzetképet kell megteremtenünk, amit mindannyian magunkénak érezhetünk. Egyik érték sem magától értetődő a magyar politikában, de mindháromról elmondható, hogy bal- és jobboldaliként is lehet velük azonosulni. Ahogy Emmanuel Macron En Marche! mozgalma, a Momentum is elkötelezetten európai és nyitott, szemben az egyre erősebben kelet felé forduló és bezárkózó irányokkal. Nyitottság alatt egyáltalán nemcsak valamiféle homályos kulturális elköteleződést értünk, hanem például azt is, hogy – szemben a legtöbb magyar párttal – nem fenyegetésként, hanem kihívásként és lehetőségként tekintünk a gazdasági globalizációra. Az európai és nyitott politika egyáltalán nem triviális, ugyanakkor nehezen nevezhető bal- vagy jobboldalinak. Nem véletlenül ápol a Momentum jó kapcsolatokat az En Marche! mellett a holland VVD jobbközép kormánypárttal. Beszélgetünk emellett olyanokkal, akik Obama és Clinton kampányain dolgoztak, és a régió új generációs pártjaival közösen létrehoztuk az Új Közép-Európát. A nyitottság mellett összeköt minket a politikai generációváltás – nem csak az életkor miatt értelmezhető – igénye.
| ||
Persze, halljuk a politológusi választ, hogy akkor mégiscsak van ideológiánk, hiszen mi a különbség az ideológiák és az értékek között?
Nos, két fontos különbség is van. Az első: azzal, hogy nem választunk a magyar politikában értelmezhető ideológiát, egyszerűen deklaráljuk, hogy nem kívánunk beszállni abba a törzsi háborúba, amely hatalomban tartja a jelenlegi politikai és beszélőfej-elitet, és amely senkinek sem jó. A második: az értékeink alapján tudunk kölcsönözni a klasszikus jobb- és a klasszikus baloldaltól is, mert nincsen megkötve a kezünk. Mi tudjuk, hogy a lakbérplafon rossz megoldás, ezért nem kell bedobnunk a programunkba csak azért, mert mostanában ez a trendi az európai új baloldalon. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy az egykulcsos adó nem működik, így lett fontos pont a programunkban az inkább baloldali progresszív adózás. Látjuk, hogy a munkanélküli-segély időtartamának lerövidítése az egész munkaerőpiacnak rossz, ezért bátran ígérhetjük a meghosszabbítását, hiába tiltakoznának egyes jobboldali elemzők, hogy lusta emberek kapnak majd több pénzt. Szemben a baloldali ortodoxiával, az irreális, a piacon kitermelhetetlen minimálbér-emelések helyett az amerikai republikánusok által bevezetett megoldással, a bérkiegészítő adójóváírással segítenénk az alacsonyabb keresetű dolgozóknak. Számunkra az értékek kompatibilisek a tényekkel, míg az ideológiák gyakran szeretik figyelmen kívül hagyni a tényeket.
A Momentum az ország előtt álló legfontosabb feladatokra keres jó válaszokat. Ez szinte magától értetődő lehetne – elvégre nem ezt csinálja minden politikai erő? De ha ez tényleg így van, akkor miért uralkodnak az egymást követő szocialista és fideszes kormányok munkássága után harmadik világbéli viszonyok a magyar kórházakban és közép-ázsiaiak az egyetemeken? Miért épített a szocialista-liberális koalíció 450 milliárd forintért alacsony kihasználtságú metróvonalat, és miért épít most a Fidesz 750 milliárd forintért vasutat Kínának? Az egyik fő felismerés a programunk mögött éppen ez: az elmúlt évtizedekben a politika annyira távol került a valódi problémáktól, és annyira rossz eredményeket ért el, hogy nem is kell olyan sok mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy sok fontos kihívásra jó megoldásokat találjunk.
A program írása során arra is rájöttünk, hogy egy sor kérdésben az egyes területek majd’ mindegyik szakértője egyetért. Felrajzoltuk ezek problématérképeit, és aztán néhány hónap alatt minden fejezethez beszéltünk inkább jobb-, és inkább baloldalhoz sorolt szakértőkkel. Lehet, hogy a politika jelenlegi állapotát elnézve nem is annyira meglepő: ezek a szakértők szívesen segítettek nekünk, mert végre valaki meghallgatta őket. Szívesen ültek le egy asztalhoz, és szinte minden esetben egymáshoz nagyon hasonló dolgokat javasoltak nekünk. Ebből mi arra következtetünk, hogy lehet jövője annak a fajta politikának, amit a Momentum képvisel.
A külső szemlélők gyakran jósolnak a Momentumnak sötét jövőt, attól féltve minket, hogy nagy ideológia híján a szervezet hamar széteshet. A programunk egyik fontos tulajdonsága az alázat. Amiben mi másnak látjuk magunkat, mint politikai ellenfeleink, az az, hogy világosan kimondjuk: nem tudjuk a jó megoldást az ország összes problémájára. Ehelyett a programunk – deklaráltan – vitaindító, amelynek célja, hogy új keretek közé helyezzük a politikát: törzsi háborúk, álellentétek és anyázás helyett párbeszédet indítsunk el arról, hogyan tehetjük Magyarországot sokkal jobb hellyé. Ezekkel a vitákkal nemcsak az országos politikát akarjuk megváltoztatni – de ezek tartják össze a Momentumot is. A programunk ilyen belső viták során alakult ki, és szerintünk ez az egyik erőssége: ahogyan sikerült a saját eltérő szemléletmódjaink között konszenzust teremteni, lehetséges lesz majd az országos politikát is visszaterelni a fontos kérdésekről szóló beszédhez és az előrevivő kompromisszumokhoz. Ezek a viták olyan közös tapasztalatok, amelyek alapján biztosan állíthatjuk, hogy Magyarország helyzete nem annyira reménytelen, mint ahogyan azt sokan látják. A következő hónapok legnagyobb feladata a számunkra az lesz, hogy ezt a közös országról, együtt gondolkodásról és együtt cselekvésről szóló reményteli történetet (sőt, remélhetőleg „világos narratívát”!) az egész országgal megismertessük.
Orosz Anna a Momentum elnökségi tagja, Prinz Dániel a szakpolitikai stáb tagja.
