Harminc év után újjáéled a Dogma-mozgalom

Mikrofilm

Lars von Trier és társai után öt dán filmkészítő hirdetett új kiáltványt Cannes-ban. A jövőben készítendő filmjeikkel a művészi szabadság melletti kiállás a céljuk, és fellépnének a mesterséges intelligencia használata ellen.

Öt dán filmkészítő úgy döntött a múlt héten zárult Cannes-i Filmfesztiválon, hogy újraindítják a Dogma-mozgalmat, harminc évvel annak indulása után. A Dogma 25 nevű kezdeményezés mögött May e-Thouky (Szívek királynője, A korona), Milad Alami (A sármőr, Ellenfél), Isabella Eklöf (Holiday, Ipar), Annika Berg (Team Hurricane) és a feltörekvő, rövidfilmjeiről ismert Jesper Just áll.

Az eredeti Dogma 95 avantgárd mozgalom 1995-ben indult, vezetői többek között olyan világhírű rendezők voltak, mint Lars von Trier vagy Thomas Vinterberg. Truffaut a Cahiers du Cinémában megjelent, a francia újgullámot elindító A francia film egy bizonyos tendenciájához című írásához hasonlóan ők is előálltak egy manifesztummal, melyben lefektették a mozgalom szigorú szabályait, melyeket „Tisztasági Fogadalomnak” neveztek. Ebben olyan előírások találhatóak, mint hogy a felvételeket valódi helyszíneken, kellékek nélkül, kézikamerával kell forgatni, helyszíni, képpel együtt rögzített hangot használva; tilos speciális világítás, vagy optikai trükkök használata ugyanúgy, ahogy a műfaji film sem elfogadható, a rendező nevét pedig nem lehet feltüntetni. A teljes kiáltvány innen tölthető le magyarul.

A legtöbb filmes mozgalomnak nehéz meghúzni a határait; nehezen eldönthető például, Jacques Demy sorolható-e a francia újhullámhoz, vagy épp a korai Pasolini az olasz neorealizmushoz. A Dogma-mozgalom viszont a lefektetett alapelvek miatt egyértelműen meghatározza, melyik film illik bele és melyik nem. Trierék célja az volt, hogy ismét ráirányítsák a figyelmet a hagyományos történetmesélésre és a színészi játékra; úgy érezték ugyanis, hogy a műfaji filmek és a technikai csinadratta alaposan elvonta ezekről a fókuszt. A mozgalom annyiban el is érte célját, hogy valóban frissnek, az így készült filmek pedig valódinak hatottak. Három évvel a mozgalom meghirdetése utám született meg Thomas Vinterberg Születésnap című filmje, amely elnyerte a zsűri díját Cannes-ban. Aztán érkezett Triertől az Idióták, Søren Kragh-Jacobsentől a Mifune utolsó dala, Kristian Levringtől pedig A király él. 1995 és 2004 között 35 dogma-film készült, az utolsó Cristiano Ceriello Così x casoja. Idővel a szabályrendszer egyre szűkebbnek bizonyult az alkotók számára, akik folyamatosan távolodtak el a mozgalomtól. „Mindig is egy hullámnak szántuk, nem valami olyannak, aminek mindig fenn kell maradnia” – nyilatkozta Vinterberg, aki később azt is elmondta: a Dogma sikeres volt, majd korrumpálódott, alkotóként azonban továbbra is azért kell harcolniuk, hogy felrázzák a szakmát és a közönséget. Vinterberg már második filmjében, A végső megoldás: szerelemben eltávolodott a mozgalomtól, azóta pedig a nagyon is hagyományos, már-már konzervatív módon készített filmjeivel arat sikereket: a Még egy kört mindenkinek Oscar-díjat nyert. Lars von Trier filmográfiájából szintén egyedül az Idióták felel meg az előírásoknak. Triert ma már inkább botrányrendezőként ismerjük megosztó kijelentései és olyan filmjei miatt, mint A nimfomániás vagy A ház, amit Jack épített. Trierrel, aki nemrég még az interneten keresett magának barátnőt és múzsát, legutóbb 2018-ban készítettünk interjút.

„Együtt ünnepeljük a Dogma 95-öt, az előttünk érkezett filmkészítőket és azokat, akik utánunk jönnek. Együtt állunk, hogy pajzsként védjük a művészi szabadságot az értelmetlenség és tehetetlenség ellen” – fogalmaztak a Dogma 25 tagjai. Elődjeikhez hasonlóan ismét

a technika elburjánzása ellen állnak ki, csak épp szerintük ma a sablonos, algoritmuson alapuló, mesterséges intelligenciát használó mozik jelentenek veszélyt.

Ezek helyett szeretnék ráirányítani a figyelmet a kompromisszummentes, kiszámíthatatlan alkotásokra, melyek magukon viselik a határozott, gyarló emberi lenyomatot.

A 95-ös mozgalomhoz hasonlóan a 25-ös társaság is Tisztasági Fogadalmat tett közé. Ennek kilenc pontja a következő:

1. A forgatókönyvnek eredetinek és a rendező által kézzel írottnak kell lennie.

2. Legalább a film felének dialógus nélkülinek kell lennie.

3. Tilos az internet használata a teljes kreatív alkotás alatt.

4. Csak tartalommódosítási feltételek nélküli forrást fogadnak el.

5. Tíznél több ember nem állhat a kamera mögött.

6. A filmet ott kell felvenni, ahol a cselekmény játszódik.

7. Nem használhatnak sminket, nem manipulálhatják az arcokat és a testeket, kivéve, ha ez része a cselekménynek.

8. Minden, a filmprodukcióhoz köthető eszköznek béreltnek, kölcsönzöttnek, találtnak vagy használtnak kell lennie.

9. A film készítése nem tarthat tovább egy évnél.

A Dogma 25 rendezői elkötelezte magát, hogy ezen irányelvek szerint készít filmeket. A fenti kilenc szabály elmondásuk szerint három fő téma köré épül: visszatérés a fizikai realitáshoz, esztétikai visszafogottság, gazdasági és földrajzi elszámoltathatóság. Elsősorban tehát a napjainkban a mozikat eluraló nagy költségvetésű filmek ellen állnak ki: ezeket hatalmas stáb készíti drága eszközökkel pazarló módon. Nemcsak hogy tele vannak speciális effektusokkal, de sokszor még az egyszerű utcajeleneteket is zöld fal előtt rögzítik, így elképesztően eltávolodtak a valóságtól. Ugyancsak kiállnak a mesterséges intelligencia térhódítása ellen: többek között ezért tüntettek nemrég a hollywoodi írók és színészek is, de több cikkben mutattuk be mi is, miért jelent egyre nagyobb veszélyt ez az alkotókra.

Az új mozgalom mellé az „öregek” is odaálltak: „’95-ben a béke bizonyosságában filmeztünk és lázadtunk a konformitás ellen. ’25-ben, amikor az új Dogma megalakult, már a háború és bizonytalanság korában élünk. A legjobbat kívánjuk nektek a dán film visszahódításáért induló utatokon” – fogalmazott közleményében Lars von Trier és Thomass Vinterberg.

A mozgalom mellé állt az 1992-ben von Trier által alapított dán Zentropa filmes vállalat, a Nordisk Film és a Dán Filmintézet is. Eddig másfél millió dollárnyi forrást gyűjtöttek össze az öt alkotó egy-egy filmjére, de abban reménykednek, a kiállásuk további befektetőket vonz majd. Annak idején a Dogma 95-öt elindító Születésnap nemcsak kritikai, de elképesztő közönségsiker is volt, az ötmilliós Dániában közel egymillióan látták a moziban. Kérdés, az új Dogma-filmek meg tudják-e közelíteni ezt.

Isabella Eklöf mindenesetre máris az új szabályrendszer szerint készíti következő filmjét. Mint elmondta, volt már szadomazo-kapcsolatban, erről azonban soha nem látott még ilyen naturalisztikus nézőpontból készült filmet. „Az a probléma hogy a tévé is felbukkant új játékosként, ez pedig a filmre is hatással van. Emiatt van ez az egész »tételezzük fel, hogy a néző semmit sem tud«-felfogás. De minél kevésbé bízunk meg a közönségben, annál kevésbé érdekesebb filmeket fogunk készíteni” – nyilatkozta. Az új Dogma-mozgalom ugyanis a napjainkat eluraló tartalomfogyasztási szokások ellen is tiltakozik, azaz hogy a filmeket egy kalap alá vesszük a tévésorozatokkal, sőt, Youtube-klipekkel és TikTok-videókkal.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.