Haskó László

Oda az egészség

Kell-e az embernek a sport, és mire?

  • Haskó László
  • 2017. december 9.

Publicisztika

No sport! – válaszolta 90 évesen Sir Winston Churchill arra a kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka. Viccnek szánta, hiszen az ő fiatalsága idején a sport amatőr dolog volt, vagy­is kedvtelés, élvezet.

Mellesleg testedzés is, a vérkeringés, a légzés, az izmok és az ízületek frissen tartása. Szerencsés esetben egészségmegőrzésként is működött. Persze úri dolog volt, de ártatlan, úgyhogy széles körben szimpatikus. Nem véletlen, hogy Cou­bertin báró a sportversenyekben vélte fölfedezni a békét és barátságot megteremtő erőt. Természetesen csalódnia kellett, a csodálatos férfiak már 1914-ben a háborút választották az olimpia helyett. A Nagy Háború után pedig a sportból „nemzeti gladiátorképzés” lett. Különösen a vesztes országokban, kiváltképpen pedig a Trianon utáni kis Magyarországon lett a sport minden ágazata revánspropagandává és felkészítéssé a nagy visszavágáshoz. A magyar igazság szolgálatában, a magyarok Istenének segítségével. Igen, nekünk külön Istenünk és saját igazságunk lett. (Ez maga a máig gyógyítatlan nemzeti skizofrénia.) Egy nemzetnél sem vagyunk alávalóbbak, viszont gyorsabbak, erősebbek és ravaszabbak – igen. A legkülönfélébb statisztikai trükkökkel bizonyítgatjuk, hogy miénk a legtöbb arany. Mert csak az arany számít, az ezüst is vereség. A sikertelen visszavágó (a II. világháború) után sem józanodtunk ki, jött a proletár leventemozgalom, az MHK (Munkára Harcra Kész) és az általános és permanens békeharc a szocialista világrend diadaláért. Nem meglepő, hogy a felsőbbrendű (sport)ember, aki hazájáért és a világbékéért küzd, újra főszerepet kapott. Ömlöttek az aranyak, ha nem is annyira, mint a szakállas NDK-s lányoknak meg a még jobban fölpumpált szovjet csodalényeknek.

A következő fordulat az 1960-as években jött. A római olimpia már tévéshow volt. Az­óta csak a pénz beszél (és a kutya sem ugat). A NOB akkori elnöke (Avery Brundage) egy szűk évtizedig még erőlködött, fönntartotta az amatörizmus látszatát, ami persze csak arra volt jó, hogy az NDK-s, a szovjet és naná, hogy a magyar, majdnem azt írtam, félamatőrök, de félig sem amatőrök, hanem természetesen állami vérprofik legyenek a versenyek sztárjai, egyúttal a szocialista rendszer felsőbbrendűségének élő bizonyítékai. Brundage után minden elnök diktátorokkal üzletelt, magától értetődik, hogy miféle módon. A legnagyobb kópé a spanyol Samaranch, kinek hosszú balkeze a későbbi híres magyar „álamelnök” volt. A televíziózás technikai fejlődése a globálisan legjobban és legdrágábban eladható termékké tette a sportversenyeket. Ez a technika képes a legunalmasabb sporteseményt világszenzációként tálalni. Példaként álljon itt a legutóbbi foci-Eb, ahol egyetlen színvonalas meccset sem láthattunk, mégis mindenki úgy tudja, hogy „minden idők…” stb. volt. Mi, magyarok, pláne! A Hősök terén új aranycsapatként ünnepeltük a végig káprázatosan gyengélkedő, ólomlábú fiúkat, akik búcsúzóul egy laza négyest kaptak a szintén harmatgyenge belgáktól. A honi média különösen nagy bűvésze a szemfényvesztésnek: ahol 11 rosszarcú, ütődött kerti törpét nemzeti kormányként lehet eladni, ott semmiség aranycsapatnak kikiáltani 11 jól fizetett favágót.

 

A világ

Persze, ha itthon nem kell is teljesítmény, azért a világ többi részén nagyon is kell. Az a színvonal, ami látványként eladható, nem megy dopping nélkül. Amikor az egyetlen angol első ligás magyar fiút megkérdezte a sportújság riportere, hogy kemények-e az edzések odaát, azt felelte, hogy egyáltalán nem, erőnléti edzés nincs is. (Azt már nem tőle tudjuk, hogy a kondit másképpen, tablettákkal fejlesztik.) Óriási pénzekből fejlődik a doppingipar, és majdnem ugyanannyi megy az üldözésre, persze ügyelve arra, hogy a perzekúció egy olimpiásszal (négy évvel) a gyártás után bandukoljon. Szemfényvesztés és hazugság minden szinten. A légszomjcsökkentő szerek okozta halálozás (a futballpályákon) mindennapos, a tünetek egyértelműek, a szakemberek mégis (nem létező) fejlődési rendellenességek után kutatnak a boncasztalon. Defibrillátort és méregdrága diagnosztikai eszközöket vetetnek a klubokkal, mintha nem tudnák, mi a helyzet. Érthető. Ha kiderülne, hogy a király meztelen, vége volna az üzletnek. A látszat fenntartása létérdek. Mindenki szem a láncban.

Az eddigiek „csak” arról szólnak, hogy az élsport versenyei kiábrándítóak a közerkölcs szemszögéből. Természetesen senki sem gondolja, hogy a versenyeket és a focimeccseket ezentúl bojkottálni kellene. Ehhez túl jó a cirkusz. Azonban az élvezet nagyon hasonló ahhoz, mint amit egy csodaszép szereplőkkel készült szexfilm okoz. Ez bizony nem az a sport, ez valami más… De még ez sem minden.

 

A béke

A katasztrófáról, a sportnak a társadalmi béke megingatásában játszott szerepéről kell ezután szólnunk. A légszomjcsökkentő szerek a doppingnak csak az egyik válfaját adják. A másik típus a felkészülés során tartósan alkalmazott testépítő (lényegében izomtömeg-növelő), hormon hatású szerek használata. Beszéljünk egyenesen: leginkább tesztoszteronderivátumokról (férfihormon hatású anyagokról) van szó. Ezek a szerek csak megrövidítik az életet, hirtelen halált nem okoznak.

A dopping legveszélyesebb vadhajtása ilyenformán a „civil dopping”, a magyarul „gyúrásnak” nevezett borzadály. A gyúró (személy) egy teljesen értelmetlen, élvezetet nem okozó, sőt kifejezetten kellemetlen mozgássort erőltet magára rendszeresen. A gyúrás színhelye a konditerem. Az ott fogyasztható levegő még az utcainál is fáradtabb. A táplálékkiegészítőnek nevezett tabletták és injekciók árusítása is a konditerem profiljába vág. Konditerem a börtönökben is van, táplálékkiegészítők is kaphatók, igaz, csak havonta egyszer, a kantinban. Az erőszakos bűncselekmények miatt elítéltek naponta mérik bicepszkörfogatukat és legalább hetente egyszer jelentenek beteget, hogy regisztrálhassák testsúlyuk (izomtömegük) gyarapodását. Az egészség szóra gondolni is szentségtörés.

S a legveszélyesebb „szövődmény” csak most jön: a férfihormon erősen fokozza az agresszivitást és a gátlástalanságot. Vagyis a jótékony köpenybe bújtatott tevékenység valójában fegyverkezés. A kigyúrt civilek áhítják az agressziót. Teljesen mindegy, hogy szintén kigyúrt szurkolótársaikkal verekednek, vagy felhasználják őket népszavazás megakadályozásához, esetleg országos gyújtogatásban teszik próbára magukat, mint 2006-ban, nekik mindegy: maga a harc a cél.

Summa summarum: az élsportban engedélyezni és szabályozni kellene a doppingot, a civilek számára pedig szigorúan tiltani.

Ui.: A NOB etikai bizottságának élére nemrégiben megválasztották a volt ENSZ-főtitkárt.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”