Székesfehérvár fociklubja elvesztette a siker zálogát: Orbán Viktort

Sport

A Videoton környékéről nem a pénz és Garancsi István lelkesedése távozott először: a miniszterelnök egy ideig azt mondta, mániája ez a klub, majd nyomtalanul felszívódott.

Normális esetben nem lenne feltétlenül politikai vetülete egy fociklub bedőlésének, de Magyarország ezúttal sem normális eset: az elmúlt hetek egyik legindulatosabb üzenetváltása alakult ki ugyanis Székesfehérvár fideszes polgármestere, Cser-Palkovics András és a NER egyik legnagyobb vállalkozója, a Magyarország tizedik leggazdagabb emberének számító Garancsi István közt. A probléma a foci volt, vagyis konkrétan a most épp Fehérvár FC néven futó (2009-től máig öt neve volt a klubnak – a szerk.), az előző rendszer furcsa hozományaként a köznyelvben csak Videotonként/Vidiként hivatkozott focicsapat, ami Garancsi birtokában van. 

garancsi_orban.jpg

 
Orbán Viktor és Garancsi István, a Videoton FC tulajdonosa a lelátón a Rosenborg győzelmével záruló DVSC-meccsen a debreceni Nagyerdei Stadionban 2015. július 30-án
Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA 

Ha valaki nem követné percről percre az izgalmakat, annak összefoglalnánk: a Vidi/Fehérvár a hétvégén kiesett az NB I-ből, Cser-Palkovics pedig indulatosan kérte számon Garancsit, amiért tulajdonosként „rossz gazda”, és nem áldoz Székesfehérvár büszkeségére. Garancsi erre a klubhonlapon ajánlotta fel az önkormányzatnak egy forintért a klubot, kiemelve, hogy elege van a felé irányuló trágár szurkolói beszólásokból és láthatóan az őt már párszor megtalált polgármesterből is. Az egy forintért eladott focikluboknak nagy hagyománya van Magyarországon, de nem a 2010 óta tartó világban: főleg az 1990-es években tömegesen csődbe ment csapatok cseréltek jelképes összegekért gazdát. A magyar futballba viszont azóta már ömlik a pénz mindenhonnan, és eddig csak a NER-en belüli családi drámák tudtak komolyan vehető fociklubot bedönteni Szombathelyen.

A Videoton története viszont egész más, mint a szombathelyi Haladásé: a székesfehérvári fociprojekt ugyanis amolyan keltetője volt Orbán Viktor focimániájának, az pedig, hogy bedől, és a saját pártjánál is népszerűbb polgármester nyilvánosan esik neki az ország harmadik-negyedik számú oligarchájának, a karmelitológia ismerői szerint bőven mutathatja azt is, hogy valami tényleg nincs rendben a Fidesz hátországában; talán nem független a Vidit etető kéz eltűnése attól sem, hogy időközben a magyar miniszterelnök imázsa is újabb váltáson esett át.

A Videotont a „rossz nyelvek”, tehát a többi csapat szurkolói már 2011-ben is Fideszotonnak becézték: ez a klub volt a NER-esített magyar foci első terméke. Itt lett újra edző Orbán Viktor kedvenc edzője, Mezey „0-6” György, ide érkezett főszponzornak a Mol. Nem mellékesen ez az a klub, aminek egy 2018-as bulgáriai meccsére Orbán Garancsi magánrepülőjével utazott el, hogy aztán elmagyarázza az ezt kritizáló ellenzékieknek a parlamentben, hogy ő mindig is így járt meccsekre és ezután is így fog. Orbán ekkoriban tényleg évek óta rendszeres vendége volt a még régi pompájában csillogó Sóstói stadion lelátóinak. Orbán „vidizmusát” akkor már évek óta építgette a Fidesz és a miniszrerelnök stábja: 2011-ben nemcsak a bajnoki címhez gratulált, de azt is elmondta, „él-hal a fehérvári klub sikereiért”. Hollik István 2018-ban úgy jellemezte a miniszterelnököt, mint aki gyerekkora óta rajong a Vidiért, ezekre a kijelentésekre pedig sokan ráugrottak. Orbán ugyanis korábban a Viasat3-on futó Kölykök című műsorban még 2008-ban úgy jellemezte magát, mint aki „hamarabb volt Újpest-szurkoló, mint fideszes”. Orbán fociügyi csapongását tovább bonyolítja, hogy 2024-ben már úgy fogalmazott, gyerekkorában az Újpestnek szurkolt, de most már “Puskás-szurkoló”, utalva ezzel az általa alapított felcsúti fociakadémiára (A kormányfő szurkolói köpönyegforgatásához még csak annyit, hogy ült Kósa Lajossal együtt a Debrecen lelátóján, amikor bajnok lett a csapat, köpködte a szotyit Fradi-sállal a nyakában még a zöld-fehér egyesület régi stadionjában, sőt, posztolt Hajrá, Fradi! feliratú képet a Facebook-oldalán az állami pénzből eltartott klub kabalaállatával fotózkodva.) 

 
2017-ben még ott volt Orbán a Videoton meccsein, igaz, Felcsúton, amikor ott játszottak albérletben a fehérváriak 
Fotó: Marjai János
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.