MaNcs 29. évf. 42. sz. (2017-10-19)
A mérkőzéseken ott sem lévő játékosok, edző szerepeltetése a jegyzőkönyvekben, és senki nem vett észre semmit. Rendőrségi nyomozás adhat választ arra, hogy mindez a tao-pénzekért történt-e.
A nyár közepén történt, ki emlékszik már rá, amikor Érsek-Obádovics Mercédesz kaposvári színésznő zaklatással vádolta egy Facebook-posztban a színház igazgatóját.
Ha igaz, az Országgyűlés pillanatokon belül elfogadja a felsőoktatási törvény áprilisi módosításának (a lex CEU-nak) azt a módosítását, amelynek értelmében a törvényben szereplő határidőket egy évvel kitolják. Mit jelent ez?
„A művészet: önmegváltoztatás” – írja John Cage Üres értelem c. esszéjében. Az önmegváltoztatás kétségkívül művészet, sőt, a legnagyobbak közül való; Cage esetében ez az önalakítást és az alkotást egyaránt felölelte.
Már a rendszer eddigi buherálása is bajt okozott a statisztikák szerint, de a belügyminiszter szeptember végén benyújtott és kedden elfogadott törvényjavaslata tovább ronthat a helyzeten. A szakmát államosították, a szakember kevés, és ezt a kötelezően elvégzendő munkák csökkentésével orvosolják.
Még nem egészen világos, milyen mértékben korlátozza a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást az új ukrán nyelvtörvény. A magyar diplomácia mindenesetre egyből a legmagasabb fokozatba kapcsolt.
Az utóbbi években nem győztünk elégszer meglepődni a magyar médiaszcéna számos résztvevőjének – mondjuk így: világnézeti vagy politikafilozófiai – képlékenységén.
A tengeralattjáró hatalmas sikere után olyan hollywoodi gigaprodukciókat rendezett, mint a Trója és Az elnök különgépe. Legutóbbi filmjét azonban ismét hazai pályán, Németországban forgatta. Telefonon beszélgettünk vele.
Élt itt egy titkos forradalmár, aki lopva megrengette a magyar filmelméleti gondolkodást, de megrengethette volna a nemzetközit is, ha írásait lefordítják idegen nyelvekre is.
A független filmek bajnokáról, Hollywood királycsinálójáról, Obama és Hillary bőkezű támogatójáról, a 81 Oscarral büszkélkedő szuperproducerről a New York Times írta meg először, ami Hollywoodban már rég nyílt titkoknak számított: Harvey Weinstein a kilencvenes évektől egészen mostanáig szexuális ragadozóként viselkedett nők tucatjaival. A vádak a zaklatástól a nemi erőszakig terjednek.
A retróhullám már jó ideje a nyolcvanas éveket nyaldossa, de ez az időszak sokkal nehezebben egyszerűsíthető le úgy, mint a korábbiak. Míg a hatvanas-hetvenes éveket néhány jellegzetes motívummal (táncdalfesztivál, trapéznadrág, illetve SZOT-üdülő, munkásőrség stb.) jól körül lehet járni, az azt követő évtized sokkal komplikáltabb.
Cserna-Szabó András egy egész könyvet írt a pacalról. Nincs ebben semmi különös. Csernától megszokhattuk, hogy hol a tollát (oké, a billentyűzetét) mártja szaftba, hol fakanállal kavarja fel a történeteket. A különös inkább az, ahogy kavarja. Ahogy a különböző stílusok hangnemeivel, regisztereivel zsonglőrködik, akár egy virtuóz orgonista.
Tizennégy év után jelenik meg újra verseskötete, de a felháborodás és az émely múzsái az eltelt időben sem hallgattak. Mostanra megunta, hogy közéletről írjon, ezért mi is inkább Dumpf Endre kórházi költészetéről, a nemzedéki nyelvről, a fiatal írókról beszélgettünk vele, de az is felmerült, lehetne-e Sárbogárdi Jolánból strómanfeleség.
„Bár sápadtak vagyunk és kimerültek” – szólal meg az öltönyös, szemüveges király, akit egy pici aranykitűző különböztet meg öltönyös társaitól. És persze a hatalma. A mondat majdnem ismerős, de csak majdnem: pontosan úgy beszél, többes szám első személyben, mint a Hamlet zsarnoka, Claudius.
„Kifejezetten gitáralapú munka, és néhány egészen kellemes pillanat is fellelhető rajta” – írtuk tavaly megjelent 57th & 9th című lemezéről (Mi kérünk elnézést, Magyar Narancs, 2016. december 8.), ám ez nem lesajnálás volt, épp az ellenkezője.
2014 óta játsszák a Syrius együttes dalait, két lemezük is megjelent: 2015-ben Az ördög álarcosbálja – Újratöltve, az 1971-es album feldolgozása, az idén pedig a Széttört álmok szvit, amit a Syrius sohasem rögzíthetett stúdióban. A zenekar énekes-dobosával és szaxofonos-fuvolistájával beszélgettünk.
Ha barokkhegedűsökről esik szó, ilyen nevek jutnak eszünkbe: Jaap Schröder, Alice Harnoncourt, Sigiswald Kuijken, Simon Standage, Catherine Mackintosh, Monica Huggett, Andrew Manze – orosz művészt kevesen említenének. Legalábbis a korábbi években így volt ez, pár esztendeje azonban feltűnt Dmitrij Szinkovszkij (1980), s ma már ő is érdemi szereplője a mezőnynek.
A legtöbb karmester el van ájulva Mozart zsenialitásától, és a tekintélytisztelet mozgatja a pálcáját. Teodor Currentzis, a permi opera zeneigazgatója, a legújabb, ünnepelt karmester-fenegyerek nem tiszteli Mozartot. Ő szereti. Azonosul vele. Hagyja magát megihletődni a zenéjétől.
Az immár másodszor megrendezett Off-Biennále a független és erős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező művészeti szcéna projektje, amely állami támogatás nélkül, alulról szerveződve épül fel.
A menekült gyerekek gyógyítása speciális egészségügyi ellátást, különleges felkészültséget és körültekintést igényel. Néhány orvos Hollandiában összefogott, hogy kidolgozzák az idevágó irányelveket. Egy éve már a gyakorlatban is alkalmazzák a módszerüket.
A rendkívül mélyről felkapaszkodó margarin és az évezredekig istenített vaj sok összecsapást élt meg rövid közös történetük során. Az elmúlt évtized a vaj látványos előretörését hozta, erre egyszer csak elfogyott. Mi vezetett a vajhiányhoz, és mivel sütünk süteményt karácsonykor? És mennyiért?
A viselkedési közgazdaságtan egyik atyja azt kutatja, hogy mennyire korlátozottan érvényesül az észszerűség a mindennapi pénzügyi döntéseinkben.
Egy uszoda üzemeltetése nem olcsó mulatság, sokszor az állam vagy az önkormányzat tömi be a finanszírozási lyukakat. Az utóbbi időben ugyan megnövekedett a használható vízfelület, ám az átlagember annak ellenére kiszorul a súlyos milliárdokból újonnan felhúzott vagy felújított létesítményekből, hogy azok közpénzen épültek, újultak meg.
