Mivel cikkében Ádám Zoltán többször is utal a TASZ-ra, megragadom az alkalmat arra, hogy bővebben is kifejtsem az álláspontunkat. Mindenekelőtt azért, mert Ádám több dologban is téved, vagy egyszerűen csak félreérti az álláspontunkat, és úgy vélem, hogy ezzel nincs egyedül. Biztos vagyok benne, hogy sokan osztják azt az álláspontját, miszerint „a rendezvény betiltása, noha eljárásjogilag nyilvánvalóan hibás módon történt, tartalmilag helyes és szükséges volt”. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy ebben a formában Ádám álláspontja nem tartható. A TASZ álláspontja egyrészt koherensebb, másrészt korántsem olyan doktriner, mint azt Ádám láttatja.
Abban messzemenően egyetértek Ádámmal, hogy a 48 órán túli tiltás törvénytelen, és a motorosokkal szembeni jogsértéssel a kormány és a hatóság indokolatlanul heroizálja őket. Ám a TASZ álláspontja szerint a kérdés miniszterelnöki szintre emelése csak rontja a helyzetet. Senki sem vitatja ugyanis, hogy a rendőrséget a belügyminiszter útján a kormány irányítja. A törvénytelen, 48 órán túli tiltásra vonatkozó utasítás azonban törvénytelen akkor is, ha annak tartalmával egyetértünk. Nem véletlen, hogy a rendezvényeket a helyszín szerint illetékes rendőrkapitányságnak (BRFK-nak) kell bejelenteni: e szerv a leginkább kompetens annak eldöntésében, hogy fennáll-e valamely előzetes tiltási ok (népképviseleti szervek vagy bíróságok zavartalan működésének súlyos veszélyeztetése, közlekedés más útvonalon nem biztosítható). Sem a belügyminiszter, sem a kormány nem alkalmasabb ennek eldöntésére, ezért nem is indokolt utasítást adniuk. A miniszterelnök legfeljebb arra kérheti a belügyminisztert, hogy a rendezvény idejére rendeljen el fokozott rendőri készültséget.
De nemcsak ezért nem szabad lebecsülni a megesett törvénytelenség súlyát. A TASZ azt állítja, Ádám szerint helytelenül, hogy „egy jogállamban elfogadhatatlan, hogy a kormány ízlésétől függjön egy rendezvény megtartása”. Állításunk a törvénytelenség és az ízléstelenség különbségén alapul: amíg egy cselekmény nem ütközik a törvénybe, addig akkor sem tiltható, ha magának a miniszterelnöknek nem tetszik. Ugyanakkor fel kell hívnom vitapartnerem figyelmét a gyülekezési törvénynek arra a szakaszára, amely kimondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást. Ebből a szabályból az következik, hogy azt a bejelentést, ami bűncselekmény elkövetéséről szól, a rendőrség minden további nélkül elutasíthatja. Ha az „Adj gázt!” címen bejelentett motorozás az Élet menetét időben és térben is érintette volna, akkor a rendőrség pl. kényszerítés elkövetésére irányuló nyilvánvaló szándékra hivatkozva törvényesen is elutasíthatta volna annak megtartását. Amíg azonban a bejelentésből csak annyi derül ki, hogy a felvonulás az Élet menetét nem érinti, addig a rendőrség nem prejudikálhat.
Önmagában az a tény, hogy a motorosok elhaladnak a zsinagóga mellett is – nem mellesleg, vasárnap –, még nem jogsértő. Természetesen ilyen esetben indokolt nemcsak az alapos rendőri készültség, hanem a motorosok előzetes figyelmeztetése is az oszlatási okokra. Hiszen a gyülekezési törvény azt is kimondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Márpedig ha a zsinagóga látogatói arra kényszerültek volna, hogy a motorosok ellenük irányuló antiszemita véleményét végighallgassák, vagy ha vallásgyakorlásukban zavarták volna meg őket – ezt nevezzük „foglyul ejtett közönségnek” –, akkor bizony jogsértő lett volna a felvonulás, ami azonnali oszlatási ok. Ha pedig előre jelentenek be ilyen szándékot, akkor a rendőrség azért nem veheti tudomásul a bejelentést, mert az nem békés gyülekezésre vonatkozik.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a békés gyülekezéshez való jog nem terjed ki mindenféle rendezvényre, hanem csak a politikai, közéleti véleménynyilvánítás szabadságát biztosítja. Ezt a gyülekezési törvény úgy szabályozza, hogy kiveszi a hatálya alól többek közt a kulturális és sportrendezvényeket. Ha egy bejelentés csupán „tavaszi évadnyitó motorozásra” vonatkozik, akkor az olyan kulturális rendezvény, ami nem tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá, így egy ilyen bejelentés esetén a rendőrségnek hatáskörhiányt kell megállapítania. (Ami nem azt jelenti, hogy nem motorozhatnak a polgártársak, hanem csak azt, hogy erre nem igényelhetnek alkotmányos védelmet és közpénzen történő rendőri biztosítást.)
Végül, Ádám szerint a bíróság nem tehetett mást, mint hogy hatályban tartotta a rendőrségi tiltást. Csakhogy ez nem így van. Az igaz, hogy mivel a kérelmező nem hivatkozott a rendőrségi tiltás elkésettségére, arra a bíróság nem alapíthatta a döntését. A törvény szerint ugyanis 48 órán belül kell a rendőrségnek a tudomásulvételről vagy a tiltásról határoznia. Mellesleg a második tiltás felülvizsgálatakor már erre hivatkozva helyezte a bíróság hatályon kívül a rendőrség tiltó határozatát. De azt sem tehette volna meg a bíróság, hogy az Alaptörvény friss, méltóságvédő szabályára hivatkozva tartsa hatályban a tiltást. A gyülekezési törvény megalkotásával ugyanis a jogalkotó már megtette azt, amit most a bíróság még egyszer megtett: összemérte a versengő alapjogokat (véleménynyilvánítás, mozgásszabadság, méltóság stb.), és e mérlegelés eredményét tükrözik a megalkotott törvény szigorú szabályai. Ha a bíróság most az Alaptörvényre hivatkozva felülírja a gyülekezési törvényt, akkor azzal kétszer veszi számításba a méltósághoz való jogot. Az Alaptörvénynek ez a kiegészítése valójában az egyik legveszélyesebb csapda, amit a kormány eddig állított, mert innentől a mások méltóságára való hivatkozást minden olyan véleménynyilvánítás korlátjaként ki lehet játszani, ami az éppen regnáló hatalomnak nem tetszik. Most éppen az antiszemiták ellen – holnap talán a Magyar Narancs publicistája ellen.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért programvezetője
