Haza és haladás

  • 1999. március 25.

Publicisztika

Kell-e egy romának tudnia, hogy milyen utcában jár éppen? Kell-e egy romának tudnia ezt cigányul? Követelheti-e a cigány, hogy anyanyelvén tájékozódjon hazája topográfiája felõl?

Haza és haladás

A többségi nemzet a rákospalotai cigány önkormányzat ama kérését, hogy kerületük utcanévtáblái oláhul is tüntessenek fel az utcasarkokon, a lelkük mélyén ki fogja röhögni. Többségi füllel a kérés ugyanis értelmetlen, már-már abszurd. A cigány ért magyarul, és - feltéve, hogy tud olvasni - magyarul is rájöhet, hogy hol van. A rákospalotai polgármester kevés fogékonyságot mutatott a kérdésben, és anyagi okokra hivatkozva (a roma utcatáblák ára 60-70 millió HUF) hárított; valamint a kisebbségi törvény esztétikai alapon álló jogértelmezõjeként még meg is jegyezte: a kerületben nyolc kisebbség van, ha mind hasonló követeléssel áll elõ, a kerület sarokházai rém hülyén fognak mutatni.

A polgármesternek igaza van: az utcanévtáblák sokba kerülnének. Hivatali kötelessége õrködni a kerület költségvetése fölött, s most szar helyzetben van. De a törvény szerint ki kell tennie azokat a nyomorult utcatáblákat, kost was kost.

A kisebbségi törvény rossz, régóta tudjuk. Azt is, hogy miért az: a több száz-ezer megszomorított és megalázott romát néhány ezres, több esetben csak papíron létezõ, élelmes etnikai vállalkozók által gründolt kisebbségekkel helyezi egyazon jogi megítélés alá. A polgármesternek e hülye és álszent törvény szerint kellene cselekednie. Az viszont, hogy a polgármester megtagadja a roma utcanévtáblák kifüggesztését kerületében, nem csak azért lenne helytelen, mert megkerülné a törvényt. Hanem azért, mert a romáknak az utcanévtáblák járnak. Nem csak a törvény szerint. Illetve: aszerint is. Sõt. A romáknak az is járna, hogy falvaikban a helyiségnévtáblák anyanyelvükön is kiírassanak, hogy a közintézményekben anyanyelvükön intézhessék ügyeiket. Hogy legalább ennyire a birtokukba vehessék ezt az országot.

Az utcanévtáblák ügye - minden anyagi következménye ellenére - a szimbolikus politizálás hímes mezején zajlik. Rákospalotán épp úgy, mint Dunaszerda-helyen vagy Kolozsváron. Ám az a meccs, amibe a magyarországi romák belekényszerültek, lehet, csak ezen a mezõn játszható le. Az ugyanis világossá vált az elmúlt tíz évben, hogy a romák felemelésüket hiába várják a többségi nemzettõl; és a rendszerváltás után végképp bezárultak elõttük az asszimiláció lehetõségei is. Sorsuk jobbra fordulását mástól, mint nemzeti emancipációjuktól aligha remélhetik. Ne csodálkozzunk ezen, és ne essünk kétségbe. A nacionalizmus a ká-európai nemzetek XIX. századi történetében a modernizáció hajtóereje volt. Nem vitás, a magyarországi romák közösségére ráférne a modernizáció - és lehet, ennek más útja a bejáratotthoz képest nincs. A többség dolga az, hogy ezt minél kevesebb konfliktus árán segítse megvalósulni.

Kerül, amibe kerül. Mert még mindig ez a legolcsóbb megoldás.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.