Hazugságtól hazugságig

Publicisztika

Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket.
Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket. Négyszáz százalékos béremelés az egészségügyben, teljes foglalkoztatottság, 600 kilométer autópálya (ráadásul másodszorra, harmadszorra is ugyanaz a hatszáz), ám ezeket módjával szokás csak komolyan venni. Ezek inkább sajátos színfoltjai a politikai életnek (még ha teljesen ártatlanoknak nem is mondhatók); némely választó tán el is várja, tessenek már engem kicsinyt szédíteni, ha már négy évig rám se méltóztattak szarni.

Van aztán az, amikor a hazugságok, pusztán számarányuknál fogva, nem csupán meghamisítják a valóságot, hanem idővel bizonytalanságot is keltenek. Mégpedig azért, hogy kiagyalóik elhitethessék: nem az a dolgok normális menete, amit a szemeddel, füleddel érzékelsz, hanem az, amit ők konstruálnak neked. A politizálásnak, a hatalomgyakorlásnak ez a módja először a Fidesz praktizálásában bukkant föl. Egy előző kormány bűnei idővel elsikkadnak, ami valamennyire érthető is - ám az 1998-2002 közötti, kötelező álmokat meg soha nem látott országépítést sulykoló kábítást azért nehéz feledni. (No meg a bemagolt egyenszövegeket merev tekintettel és rezzenéstelen arccal visszahányó megannyi kormánypárti politikust.) Hogy ez a világ nemcsak nevetséges és megvetésre méltó, hanem agresszív és félelmet keltő, az a maga pőreségében 2002-ben, a két választási fordulóban mutatkozott meg először - ámbár komikus elemeket akkor sem nélkülözött, gondoljunk csak a "már másfél millióan vagyunk" öngerjesztésére. (S hogy az elhülyülésben nincs megállás, azt jól mutatja az a mozzanat, amikor az egyik tévéadót azért fenyegették perrel, mert az saját becs-léseire hivatkozva 40 ezerben határozta meg a létszámot.) Azokban a hetekben jelentek meg - vesztes helyzetben, ergo kíméletet nem ismerve - a totális hazugságokon alapuló "igazságokkal" és "tényekkel" való "érvelések" is, szórólapokon, szónoklatokban, mikor hogy. Például a négyes metrót az akkori ellenzék nem építette meg; 1994 és 1998 között direkt egy Nemzeti Gödröt ásott a magyaroknak a Horn-kormány - hogy csak az enyhébbeket idézzük föl. Voltak súlyosabbak is: az SZDSZ heroinistát nevelne a gyerekeinkből (állította egy röplap), az MSZP-re azért szavaznak a bűnözők, mert teljes amnesztia lesz - és így tovább.

Ez utóbbi Áder János aktuális házelnök belépője volt a kampányhadjáratba. A jelenlegi frakció-vezető azóta is az első vonalban vitézkedik, s harc-modora változatlan. Mert ahogyan teljes amnesz-tiáról (vagy kötelezővé tett heroininjekciókról) sem hallott senki, úgy a 2004. december 6-i román-magyar nyugdíj-megállapodást is elvitte a cica. Amit a szocikompatibilis börtöntöltelékekhez hasonlóan ugyancsak Áder dobott be a köztudatba az állampolgársági népszavazás előtt, azt állítva, hogy a "ratifikálás" "eltitkolásával" a kormány félrevezeti az országot.

Már emiatt is óvatosan kéne kezelni mindazt, amit most Áder nagy átéléssel elővezet: hogy ti. a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a K&H-ügy bizonyítékait tüntette el akkor, amikor bezúzott közel 600 darab, Kulcsár Attila telefonjának lehallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Ádert, Répássyt vagy Demeter volt titokminisztert láthatóan semmi sem zavarja. Sem az, hogy az esetről maga a hivatal tájékoztatta az illetékes országgyűlési bizottságot; sem az, hogy a megsemmisítésre törvény kötelezi a nemzetbiztonságiakat; sem az, hogy a nyomozó hatóságok korábban mindent megkaptak, amit kértek; sem az, hogy eddig éppen azért nem zúzták be az iratokat, mert Demeterék perelték (hiába) az NBH-t a betekinthetőség miatt, és a zúzásra a jogerős bírósági ítélet után került csak sor. És még az sem, hogy az aktust nem kifogásolta annak idején az illetékes fideszes politikus (jaj, a nevét sem merjük leírni). Csak egy a fontos: komcsizni, még ha ezért pacekba kell is hazudni.

Nem az NBH-t védjük - védje, akinek két anyja van -, mindössze arról van szó, hogy Áder frakcióvezető arra emlékeztetett bennünket, miből is lett elegünk 2002-ben. Az MSZP-SZDSZ-kormány töketlenkedései már-már elaltatták bennünk azt az indulatot, amit a szép új polgári világ megnyilvánulásai váltottak ki négy éven át.

Köszönjük, János!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.