Hazugságtól hazugságig

Publicisztika

Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket.
Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket. Négyszáz százalékos béremelés az egészségügyben, teljes foglalkoztatottság, 600 kilométer autópálya (ráadásul másodszorra, harmadszorra is ugyanaz a hatszáz), ám ezeket módjával szokás csak komolyan venni. Ezek inkább sajátos színfoltjai a politikai életnek (még ha teljesen ártatlanoknak nem is mondhatók); némely választó tán el is várja, tessenek már engem kicsinyt szédíteni, ha már négy évig rám se méltóztattak szarni.

Van aztán az, amikor a hazugságok, pusztán számarányuknál fogva, nem csupán meghamisítják a valóságot, hanem idővel bizonytalanságot is keltenek. Mégpedig azért, hogy kiagyalóik elhitethessék: nem az a dolgok normális menete, amit a szemeddel, füleddel érzékelsz, hanem az, amit ők konstruálnak neked. A politizálásnak, a hatalomgyakorlásnak ez a módja először a Fidesz praktizálásában bukkant föl. Egy előző kormány bűnei idővel elsikkadnak, ami valamennyire érthető is - ám az 1998-2002 közötti, kötelező álmokat meg soha nem látott országépítést sulykoló kábítást azért nehéz feledni. (No meg a bemagolt egyenszövegeket merev tekintettel és rezzenéstelen arccal visszahányó megannyi kormánypárti politikust.) Hogy ez a világ nemcsak nevetséges és megvetésre méltó, hanem agresszív és félelmet keltő, az a maga pőreségében 2002-ben, a két választási fordulóban mutatkozott meg először - ámbár komikus elemeket akkor sem nélkülözött, gondoljunk csak a "már másfél millióan vagyunk" öngerjesztésére. (S hogy az elhülyülésben nincs megállás, azt jól mutatja az a mozzanat, amikor az egyik tévéadót azért fenyegették perrel, mert az saját becs-léseire hivatkozva 40 ezerben határozta meg a létszámot.) Azokban a hetekben jelentek meg - vesztes helyzetben, ergo kíméletet nem ismerve - a totális hazugságokon alapuló "igazságokkal" és "tényekkel" való "érvelések" is, szórólapokon, szónoklatokban, mikor hogy. Például a négyes metrót az akkori ellenzék nem építette meg; 1994 és 1998 között direkt egy Nemzeti Gödröt ásott a magyaroknak a Horn-kormány - hogy csak az enyhébbeket idézzük föl. Voltak súlyosabbak is: az SZDSZ heroinistát nevelne a gyerekeinkből (állította egy röplap), az MSZP-re azért szavaznak a bűnözők, mert teljes amnesztia lesz - és így tovább.

Ez utóbbi Áder János aktuális házelnök belépője volt a kampányhadjáratba. A jelenlegi frakció-vezető azóta is az első vonalban vitézkedik, s harc-modora változatlan. Mert ahogyan teljes amnesz-tiáról (vagy kötelezővé tett heroininjekciókról) sem hallott senki, úgy a 2004. december 6-i román-magyar nyugdíj-megállapodást is elvitte a cica. Amit a szocikompatibilis börtöntöltelékekhez hasonlóan ugyancsak Áder dobott be a köztudatba az állampolgársági népszavazás előtt, azt állítva, hogy a "ratifikálás" "eltitkolásával" a kormány félrevezeti az országot.

Már emiatt is óvatosan kéne kezelni mindazt, amit most Áder nagy átéléssel elővezet: hogy ti. a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a K&H-ügy bizonyítékait tüntette el akkor, amikor bezúzott közel 600 darab, Kulcsár Attila telefonjának lehallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Ádert, Répássyt vagy Demeter volt titokminisztert láthatóan semmi sem zavarja. Sem az, hogy az esetről maga a hivatal tájékoztatta az illetékes országgyűlési bizottságot; sem az, hogy a megsemmisítésre törvény kötelezi a nemzetbiztonságiakat; sem az, hogy a nyomozó hatóságok korábban mindent megkaptak, amit kértek; sem az, hogy eddig éppen azért nem zúzták be az iratokat, mert Demeterék perelték (hiába) az NBH-t a betekinthetőség miatt, és a zúzásra a jogerős bírósági ítélet után került csak sor. És még az sem, hogy az aktust nem kifogásolta annak idején az illetékes fideszes politikus (jaj, a nevét sem merjük leírni). Csak egy a fontos: komcsizni, még ha ezért pacekba kell is hazudni.

Nem az NBH-t védjük - védje, akinek két anyja van -, mindössze arról van szó, hogy Áder frakcióvezető arra emlékeztetett bennünket, miből is lett elegünk 2002-ben. Az MSZP-SZDSZ-kormány töketlenkedései már-már elaltatták bennünk azt az indulatot, amit a szép új polgári világ megnyilvánulásai váltottak ki négy éven át.

Köszönjük, János!

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.