Van aztán az, amikor a hazugságok, pusztán számarányuknál fogva, nem csupán meghamisítják a valóságot, hanem idővel bizonytalanságot is keltenek. Mégpedig azért, hogy kiagyalóik elhitethessék: nem az a dolgok normális menete, amit a szemeddel, füleddel érzékelsz, hanem az, amit ők konstruálnak neked. A politizálásnak, a hatalomgyakorlásnak ez a módja először a Fidesz praktizálásában bukkant föl. Egy előző kormány bűnei idővel elsikkadnak, ami valamennyire érthető is - ám az 1998-2002 közötti, kötelező álmokat meg soha nem látott országépítést sulykoló kábítást azért nehéz feledni. (No meg a bemagolt egyenszövegeket merev tekintettel és rezzenéstelen arccal visszahányó megannyi kormánypárti politikust.) Hogy ez a világ nemcsak nevetséges és megvetésre méltó, hanem agresszív és félelmet keltő, az a maga pőreségében 2002-ben, a két választási fordulóban mutatkozott meg először - ámbár komikus elemeket akkor sem nélkülözött, gondoljunk csak a "már másfél millióan vagyunk" öngerjesztésére. (S hogy az elhülyülésben nincs megállás, azt jól mutatja az a mozzanat, amikor az egyik tévéadót azért fenyegették perrel, mert az saját becs-léseire hivatkozva 40 ezerben határozta meg a létszámot.) Azokban a hetekben jelentek meg - vesztes helyzetben, ergo kíméletet nem ismerve - a totális hazugságokon alapuló "igazságokkal" és "tényekkel" való "érvelések" is, szórólapokon, szónoklatokban, mikor hogy. Például a négyes metrót az akkori ellenzék nem építette meg; 1994 és 1998 között direkt egy Nemzeti Gödröt ásott a magyaroknak a Horn-kormány - hogy csak az enyhébbeket idézzük föl. Voltak súlyosabbak is: az SZDSZ heroinistát nevelne a gyerekeinkből (állította egy röplap), az MSZP-re azért szavaznak a bűnözők, mert teljes amnesztia lesz - és így tovább.
Ez utóbbi Áder János aktuális házelnök belépője volt a kampányhadjáratba. A jelenlegi frakció-vezető azóta is az első vonalban vitézkedik, s harc-modora változatlan. Mert ahogyan teljes amnesz-tiáról (vagy kötelezővé tett heroininjekciókról) sem hallott senki, úgy a 2004. december 6-i román-magyar nyugdíj-megállapodást is elvitte a cica. Amit a szocikompatibilis börtöntöltelékekhez hasonlóan ugyancsak Áder dobott be a köztudatba az állampolgársági népszavazás előtt, azt állítva, hogy a "ratifikálás" "eltitkolásával" a kormány félrevezeti az országot.
Már emiatt is óvatosan kéne kezelni mindazt, amit most Áder nagy átéléssel elővezet: hogy ti. a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a K&H-ügy bizonyítékait tüntette el akkor, amikor bezúzott közel 600 darab, Kulcsár Attila telefonjának lehallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Ádert, Répássyt vagy Demeter volt titokminisztert láthatóan semmi sem zavarja. Sem az, hogy az esetről maga a hivatal tájékoztatta az illetékes országgyűlési bizottságot; sem az, hogy a megsemmisítésre törvény kötelezi a nemzetbiztonságiakat; sem az, hogy a nyomozó hatóságok korábban mindent megkaptak, amit kértek; sem az, hogy eddig éppen azért nem zúzták be az iratokat, mert Demeterék perelték (hiába) az NBH-t a betekinthetőség miatt, és a zúzásra a jogerős bírósági ítélet után került csak sor. És még az sem, hogy az aktust nem kifogásolta annak idején az illetékes fideszes politikus (jaj, a nevét sem merjük leírni). Csak egy a fontos: komcsizni, még ha ezért pacekba kell is hazudni.
Nem az NBH-t védjük - védje, akinek két anyja van -, mindössze arról van szó, hogy Áder frakcióvezető arra emlékeztetett bennünket, miből is lett elegünk 2002-ben. Az MSZP-SZDSZ-kormány töketlenkedései már-már elaltatták bennünk azt az indulatot, amit a szép új polgári világ megnyilvánulásai váltottak ki négy éven át.
Köszönjük, János!
