Hazugságtól hazugságig

Publicisztika

Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket.
Az országgyűlési választások kampányaiban mindig fölhorgad a pártokban az ígérgetési vágy, s ordas hazugságokba hajszolja őket. Négyszáz százalékos béremelés az egészségügyben, teljes foglalkoztatottság, 600 kilométer autópálya (ráadásul másodszorra, harmadszorra is ugyanaz a hatszáz), ám ezeket módjával szokás csak komolyan venni. Ezek inkább sajátos színfoltjai a politikai életnek (még ha teljesen ártatlanoknak nem is mondhatók); némely választó tán el is várja, tessenek már engem kicsinyt szédíteni, ha már négy évig rám se méltóztattak szarni.

Van aztán az, amikor a hazugságok, pusztán számarányuknál fogva, nem csupán meghamisítják a valóságot, hanem idővel bizonytalanságot is keltenek. Mégpedig azért, hogy kiagyalóik elhitethessék: nem az a dolgok normális menete, amit a szemeddel, füleddel érzékelsz, hanem az, amit ők konstruálnak neked. A politizálásnak, a hatalomgyakorlásnak ez a módja először a Fidesz praktizálásában bukkant föl. Egy előző kormány bűnei idővel elsikkadnak, ami valamennyire érthető is - ám az 1998-2002 közötti, kötelező álmokat meg soha nem látott országépítést sulykoló kábítást azért nehéz feledni. (No meg a bemagolt egyenszövegeket merev tekintettel és rezzenéstelen arccal visszahányó megannyi kormánypárti politikust.) Hogy ez a világ nemcsak nevetséges és megvetésre méltó, hanem agresszív és félelmet keltő, az a maga pőreségében 2002-ben, a két választási fordulóban mutatkozott meg először - ámbár komikus elemeket akkor sem nélkülözött, gondoljunk csak a "már másfél millióan vagyunk" öngerjesztésére. (S hogy az elhülyülésben nincs megállás, azt jól mutatja az a mozzanat, amikor az egyik tévéadót azért fenyegették perrel, mert az saját becs-léseire hivatkozva 40 ezerben határozta meg a létszámot.) Azokban a hetekben jelentek meg - vesztes helyzetben, ergo kíméletet nem ismerve - a totális hazugságokon alapuló "igazságokkal" és "tényekkel" való "érvelések" is, szórólapokon, szónoklatokban, mikor hogy. Például a négyes metrót az akkori ellenzék nem építette meg; 1994 és 1998 között direkt egy Nemzeti Gödröt ásott a magyaroknak a Horn-kormány - hogy csak az enyhébbeket idézzük föl. Voltak súlyosabbak is: az SZDSZ heroinistát nevelne a gyerekeinkből (állította egy röplap), az MSZP-re azért szavaznak a bűnözők, mert teljes amnesztia lesz - és így tovább.

Ez utóbbi Áder János aktuális házelnök belépője volt a kampányhadjáratba. A jelenlegi frakció-vezető azóta is az első vonalban vitézkedik, s harc-modora változatlan. Mert ahogyan teljes amnesz-tiáról (vagy kötelezővé tett heroininjekciókról) sem hallott senki, úgy a 2004. december 6-i román-magyar nyugdíj-megállapodást is elvitte a cica. Amit a szocikompatibilis börtöntöltelékekhez hasonlóan ugyancsak Áder dobott be a köztudatba az állampolgársági népszavazás előtt, azt állítva, hogy a "ratifikálás" "eltitkolásával" a kormány félrevezeti az országot.

Már emiatt is óvatosan kéne kezelni mindazt, amit most Áder nagy átéléssel elővezet: hogy ti. a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a K&H-ügy bizonyítékait tüntette el akkor, amikor bezúzott közel 600 darab, Kulcsár Attila telefonjának lehallgatásáról készült jegyzőkönyvet. Ádert, Répássyt vagy Demeter volt titokminisztert láthatóan semmi sem zavarja. Sem az, hogy az esetről maga a hivatal tájékoztatta az illetékes országgyűlési bizottságot; sem az, hogy a megsemmisítésre törvény kötelezi a nemzetbiztonságiakat; sem az, hogy a nyomozó hatóságok korábban mindent megkaptak, amit kértek; sem az, hogy eddig éppen azért nem zúzták be az iratokat, mert Demeterék perelték (hiába) az NBH-t a betekinthetőség miatt, és a zúzásra a jogerős bírósági ítélet után került csak sor. És még az sem, hogy az aktust nem kifogásolta annak idején az illetékes fideszes politikus (jaj, a nevét sem merjük leírni). Csak egy a fontos: komcsizni, még ha ezért pacekba kell is hazudni.

Nem az NBH-t védjük - védje, akinek két anyja van -, mindössze arról van szó, hogy Áder frakcióvezető arra emlékeztetett bennünket, miből is lett elegünk 2002-ben. Az MSZP-SZDSZ-kormány töketlenkedései már-már elaltatták bennünk azt az indulatot, amit a szép új polgári világ megnyilvánulásai váltottak ki négy éven át.

Köszönjük, János!

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.