Káderpolitikai kérdések

Publicisztika

A kezét kéne letörni annak, aki az 1996. évi I. tv.-be, közkeletű nevén a médiatörvénybe ezt a civil kuratóriumosdit beleírta.
A kezét kéne letörni annak, aki az 1996. évi I. tv.-be, közkeletű nevén a médiatörvénybe ezt a civil kuratóriumosdit beleírta.

A szabályok szerint a közmédiumok elnökét együtt választja az ún. kuratórium, amibe az erre önként jelentkező civil szervezetek közül sorsolnak 21-et, meg a kuratórium elnöksége, amely tagjait a parlamenti pártok delegálják. Az elnökség előterjeszti a jelölte(ke)t, a kuratórium meg választ közülük, illetve megszavazza (vagy nem) azt az egyet. Így gyakorol ellenőrzést a gonosz, pártérdekektől vezérelt, minden párthájjal megkent pártkatonák pártcsatározása fölött a civil szféra. Az utca egyszerű embere.

Ahogy a kodifikátor Móricka kidugott nyelvvel, remegő kézzel az ellenőrzést meg az utca emberét elképzelte.

Amikor hétfőn Such Györgyöt, a Magyar Rádió elnökjelöltjét 13 civil szervezet kizeccölte a játékból, a felelősségnélküliség, a hozzá nem értés és a politikai manipuláció ülte torát. Such úgy nagyjából senkinek nem az embere (fúrta is rendesen mind a két B-közép), és szerintünk jó rádióelnök lett volna, annyira bizonyosan, hogy legalább megpróbálja érvényesíteni az intézményre vonatkozó elfogulatlansági és szakmai normákat. Mi persze nyilván részrehajlók vagyunk vele szemben, hisz ennél a lapnál (is) dolgozott. Ám hogy ez a rokonszenv nem minden megfontoláson túli, az is mutatja, hogy az elnökség kormánypárti és ellenzéki tagjai meg tudtak állapodni róla. Lehet, csak naivak voltak, lehet, már az elejétől színjáték volt az egész: mi mindenesetre fogjuk ezt fel a józanság - mint a későbbiek bebizonyították: nem túl messzire vezető - győzelmének. Ám közbelépett a "civil szféra"; pontosabban az a bornírt, magát jobboldalinak tekintő világlátás vagy kényszerképzethalmaz, ami leginkább a Magyar Nemzet, a Demokrata meg a hasonló kiadványok hasábjairól, a Fidesz jobbszéléről, a szószékekről, meg a politikai okkultizmus egyéb szeánszairól ismert. (A Magyar Nemzet amúgy szerfölött jól informált volt ebben az ügyben is: hétfő reggeli száma már megírta, hogy nincs egyetértés Such személyéről a kuratóriumban. Már csak a miheztartás végett is: ha valamelyik illetékes kurátor esetleg nem tudta volna, most megtudhatta.) Suchnak az orrára húzták, hogy csak "balliberális" lapokban publikált, hogy nincs is világnézete, hogy ő nem Kondor Katalin, de még csak nem is Siklósi Beatrix - épp csak a sátán famulusának nem nevezték. A prímet a Népszabadság tudósítása szerint egy Pós nevű illető vitte, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének képviseletében - mintha az allergia meg az asztma valami tipikusan jobboldali betegség lenne. (Pedig egyik sem az agyat támadja meg.) Az meg egyenesen sírnivaló, hogy olyan emberek gyakorolják a közmédiumok tulajdonosi jogait, akiket senki nem választ, akik döntéseikért senkinek felelősséggel nem tartoznak, semmilyen módon nem számonkérhetők, és az intézményekkel szemben támasztott közkeletű szakmai, politikai és gazdálkodási követelményekről lövésük sincsen.

Viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy el lehessen bújni a hátuk mögé. A dolgok jelenlegi állása szerint Kondor júliusi távozása után Hollós János, az elnöknő szárnysegédje veszi át a rádió irányítását. Aki az elmúlt négy évben akár fél percre is belehallgatott a közrádió hírműsoraiba, tudja, hogy ez kinek kedvez. Pedig, ugyebár, Orbán, Kövér vagy Simicska a környéken sem volt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.