Káderpolitikai kérdések

Publicisztika

A kezét kéne letörni annak, aki az 1996. évi I. tv.-be, közkeletű nevén a médiatörvénybe ezt a civil kuratóriumosdit beleírta.
A kezét kéne letörni annak, aki az 1996. évi I. tv.-be, közkeletű nevén a médiatörvénybe ezt a civil kuratóriumosdit beleírta.

A szabályok szerint a közmédiumok elnökét együtt választja az ún. kuratórium, amibe az erre önként jelentkező civil szervezetek közül sorsolnak 21-et, meg a kuratórium elnöksége, amely tagjait a parlamenti pártok delegálják. Az elnökség előterjeszti a jelölte(ke)t, a kuratórium meg választ közülük, illetve megszavazza (vagy nem) azt az egyet. Így gyakorol ellenőrzést a gonosz, pártérdekektől vezérelt, minden párthájjal megkent pártkatonák pártcsatározása fölött a civil szféra. Az utca egyszerű embere.

Ahogy a kodifikátor Móricka kidugott nyelvvel, remegő kézzel az ellenőrzést meg az utca emberét elképzelte.

Amikor hétfőn Such Györgyöt, a Magyar Rádió elnökjelöltjét 13 civil szervezet kizeccölte a játékból, a felelősségnélküliség, a hozzá nem értés és a politikai manipuláció ülte torát. Such úgy nagyjából senkinek nem az embere (fúrta is rendesen mind a két B-közép), és szerintünk jó rádióelnök lett volna, annyira bizonyosan, hogy legalább megpróbálja érvényesíteni az intézményre vonatkozó elfogulatlansági és szakmai normákat. Mi persze nyilván részrehajlók vagyunk vele szemben, hisz ennél a lapnál (is) dolgozott. Ám hogy ez a rokonszenv nem minden megfontoláson túli, az is mutatja, hogy az elnökség kormánypárti és ellenzéki tagjai meg tudtak állapodni róla. Lehet, csak naivak voltak, lehet, már az elejétől színjáték volt az egész: mi mindenesetre fogjuk ezt fel a józanság - mint a későbbiek bebizonyították: nem túl messzire vezető - győzelmének. Ám közbelépett a "civil szféra"; pontosabban az a bornírt, magát jobboldalinak tekintő világlátás vagy kényszerképzethalmaz, ami leginkább a Magyar Nemzet, a Demokrata meg a hasonló kiadványok hasábjairól, a Fidesz jobbszéléről, a szószékekről, meg a politikai okkultizmus egyéb szeánszairól ismert. (A Magyar Nemzet amúgy szerfölött jól informált volt ebben az ügyben is: hétfő reggeli száma már megírta, hogy nincs egyetértés Such személyéről a kuratóriumban. Már csak a miheztartás végett is: ha valamelyik illetékes kurátor esetleg nem tudta volna, most megtudhatta.) Suchnak az orrára húzták, hogy csak "balliberális" lapokban publikált, hogy nincs is világnézete, hogy ő nem Kondor Katalin, de még csak nem is Siklósi Beatrix - épp csak a sátán famulusának nem nevezték. A prímet a Népszabadság tudósítása szerint egy Pós nevű illető vitte, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetségének képviseletében - mintha az allergia meg az asztma valami tipikusan jobboldali betegség lenne. (Pedig egyik sem az agyat támadja meg.) Az meg egyenesen sírnivaló, hogy olyan emberek gyakorolják a közmédiumok tulajdonosi jogait, akiket senki nem választ, akik döntéseikért senkinek felelősséggel nem tartoznak, semmilyen módon nem számonkérhetők, és az intézményekkel szemben támasztott közkeletű szakmai, politikai és gazdálkodási követelményekről lövésük sincsen.

Viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy el lehessen bújni a hátuk mögé. A dolgok jelenlegi állása szerint Kondor júliusi távozása után Hollós János, az elnöknő szárnysegédje veszi át a rádió irányítását. Aki az elmúlt négy évben akár fél percre is belehallgatott a közrádió hírműsoraiba, tudja, hogy ez kinek kedvez. Pedig, ugyebár, Orbán, Kövér vagy Simicska a környéken sem volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.