Hiteles traktorozást

  • 1997. április 3.

Publicisztika

Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.
Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.

A magyar gazdák, kistermelők nem adják fel. Nem adják fel annak ellenére, hogy forgalomlassító tiltakozásuk minden volt, csak az nem, aminek szánták: komoly figyelmeztetés a kormánynak. Hogy Horn Gyula kezdjen el reszketni és kabinetjével szombatonként járjon el kapálni. Pedig látniuk kéne a gazdáknak - és többségük látja is valószínűleg - azt, például, hogy Horn és kormánya nem reszket és nem kezdett velük újabb tárgyalásokat. Talán mert a parlament elfogadta a kistermelők adó- és tb-terheinek csökkentéséről szóló kormány-előterjesztést. És kerekasztaljelleggel lesznek majd egyeztetések egy átfogó agrárreformról; lehet esetleg nem elmenni, és aztán csodálkozva felszántani az aszfaltburkolatot.

A Metész vezetőit elkapta a politika gépszíja: súgóiknak elhitték, hogy ők már tényleg tényezők; lehet, reggelente nem csak énekelnek a zuhany alatt, de úgy, ahogy vannak, meztelenül, borostásan, még szónokolnak is egy kicsit, a tükörben figyelve a produkciót. Mondjuk Kósa Gyula vagy Zsikla Győző. Lapzártakor úgy tudni: készülnek a napra, amikor a budapesti Szabadság téren "egy célért két tüntetés" lesz. A másik leendő résztvevő a Metész, az egyik meg a MIÉP.

Mivel is elégedetlenek Dózsa György kései és önjelölt ükunokái? Miért lesznek ott április 4-én a Szabadság téren? Mert ott van a Magyar Televízió székháza, és a gazdák szerint a közszolgálati média keveset foglalkozik az agrár problémáival, kilátástalan helyzetével. Hasonlít ez arra, amit Csurka István és holdudvara a tévé előtti éves tüntetésein hosszasan és zavarosan kifejteni szokott. Csurka persze régen rájött, hogy a tévénél bármilyen szó elé odabiggyesztheti azt, hogy magyar, és akkor mondhatja, abból kevés van műsoron, szerencsétlen hívei elhiszik. Például: magyarhúsvágódeszka. Vagy: magyarkötélhágcsó.

Az önszerveződő kiskőrösi gazdák alól villámgyorsan kilopták az érdekvédelmi szervezetet, és ehhez a Metész vezetői segédkeztek a legtöbbet. Nem érdekes már, a gazdák mit akarnak: ha olyan a kedvük, hetente akarhatnak valami mást, állíthatnak össze újabb listát, mindegy; ha egy MIÉP-pel, egy Csurkával összeállnak tüntetni - és nem látják, hogy azért kellenek Csurkának, mert ő keveseknek kell, jóérzésű magyar ember okádik tőle -, akkor nekik és parasztfelkelésüknek annyi. Nem ismerték fel, hol van az a pillanat, amikor a felháborodás nevetségessé lesz.

És aztán lehet majd megint Zetorra ülni és az M5-ösön szlalomozni, míg bírja a verda. Magukra maradva.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.