Hiteles traktorozást

  • 1997. április 3.

Publicisztika

Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.
Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.

A magyar gazdák, kistermelők nem adják fel. Nem adják fel annak ellenére, hogy forgalomlassító tiltakozásuk minden volt, csak az nem, aminek szánták: komoly figyelmeztetés a kormánynak. Hogy Horn Gyula kezdjen el reszketni és kabinetjével szombatonként járjon el kapálni. Pedig látniuk kéne a gazdáknak - és többségük látja is valószínűleg - azt, például, hogy Horn és kormánya nem reszket és nem kezdett velük újabb tárgyalásokat. Talán mert a parlament elfogadta a kistermelők adó- és tb-terheinek csökkentéséről szóló kormány-előterjesztést. És kerekasztaljelleggel lesznek majd egyeztetések egy átfogó agrárreformról; lehet esetleg nem elmenni, és aztán csodálkozva felszántani az aszfaltburkolatot.

A Metész vezetőit elkapta a politika gépszíja: súgóiknak elhitték, hogy ők már tényleg tényezők; lehet, reggelente nem csak énekelnek a zuhany alatt, de úgy, ahogy vannak, meztelenül, borostásan, még szónokolnak is egy kicsit, a tükörben figyelve a produkciót. Mondjuk Kósa Gyula vagy Zsikla Győző. Lapzártakor úgy tudni: készülnek a napra, amikor a budapesti Szabadság téren "egy célért két tüntetés" lesz. A másik leendő résztvevő a Metész, az egyik meg a MIÉP.

Mivel is elégedetlenek Dózsa György kései és önjelölt ükunokái? Miért lesznek ott április 4-én a Szabadság téren? Mert ott van a Magyar Televízió székháza, és a gazdák szerint a közszolgálati média keveset foglalkozik az agrár problémáival, kilátástalan helyzetével. Hasonlít ez arra, amit Csurka István és holdudvara a tévé előtti éves tüntetésein hosszasan és zavarosan kifejteni szokott. Csurka persze régen rájött, hogy a tévénél bármilyen szó elé odabiggyesztheti azt, hogy magyar, és akkor mondhatja, abból kevés van műsoron, szerencsétlen hívei elhiszik. Például: magyarhúsvágódeszka. Vagy: magyarkötélhágcsó.

Az önszerveződő kiskőrösi gazdák alól villámgyorsan kilopták az érdekvédelmi szervezetet, és ehhez a Metész vezetői segédkeztek a legtöbbet. Nem érdekes már, a gazdák mit akarnak: ha olyan a kedvük, hetente akarhatnak valami mást, állíthatnak össze újabb listát, mindegy; ha egy MIÉP-pel, egy Csurkával összeállnak tüntetni - és nem látják, hogy azért kellenek Csurkának, mert ő keveseknek kell, jóérzésű magyar ember okádik tőle -, akkor nekik és parasztfelkelésüknek annyi. Nem ismerték fel, hol van az a pillanat, amikor a felháborodás nevetségessé lesz.

És aztán lehet majd megint Zetorra ülni és az M5-ösön szlalomozni, míg bírja a verda. Magukra maradva.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.