Hiteles traktorozást

  • 1997. április 3.

Publicisztika

Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.
Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.

A magyar gazdák, kistermelők nem adják fel. Nem adják fel annak ellenére, hogy forgalomlassító tiltakozásuk minden volt, csak az nem, aminek szánták: komoly figyelmeztetés a kormánynak. Hogy Horn Gyula kezdjen el reszketni és kabinetjével szombatonként járjon el kapálni. Pedig látniuk kéne a gazdáknak - és többségük látja is valószínűleg - azt, például, hogy Horn és kormánya nem reszket és nem kezdett velük újabb tárgyalásokat. Talán mert a parlament elfogadta a kistermelők adó- és tb-terheinek csökkentéséről szóló kormány-előterjesztést. És kerekasztaljelleggel lesznek majd egyeztetések egy átfogó agrárreformról; lehet esetleg nem elmenni, és aztán csodálkozva felszántani az aszfaltburkolatot.

A Metész vezetőit elkapta a politika gépszíja: súgóiknak elhitték, hogy ők már tényleg tényezők; lehet, reggelente nem csak énekelnek a zuhany alatt, de úgy, ahogy vannak, meztelenül, borostásan, még szónokolnak is egy kicsit, a tükörben figyelve a produkciót. Mondjuk Kósa Gyula vagy Zsikla Győző. Lapzártakor úgy tudni: készülnek a napra, amikor a budapesti Szabadság téren "egy célért két tüntetés" lesz. A másik leendő résztvevő a Metész, az egyik meg a MIÉP.

Mivel is elégedetlenek Dózsa György kései és önjelölt ükunokái? Miért lesznek ott április 4-én a Szabadság téren? Mert ott van a Magyar Televízió székháza, és a gazdák szerint a közszolgálati média keveset foglalkozik az agrár problémáival, kilátástalan helyzetével. Hasonlít ez arra, amit Csurka István és holdudvara a tévé előtti éves tüntetésein hosszasan és zavarosan kifejteni szokott. Csurka persze régen rájött, hogy a tévénél bármilyen szó elé odabiggyesztheti azt, hogy magyar, és akkor mondhatja, abból kevés van műsoron, szerencsétlen hívei elhiszik. Például: magyarhúsvágódeszka. Vagy: magyarkötélhágcsó.

Az önszerveződő kiskőrösi gazdák alól villámgyorsan kilopták az érdekvédelmi szervezetet, és ehhez a Metész vezetői segédkeztek a legtöbbet. Nem érdekes már, a gazdák mit akarnak: ha olyan a kedvük, hetente akarhatnak valami mást, állíthatnak össze újabb listát, mindegy; ha egy MIÉP-pel, egy Csurkával összeállnak tüntetni - és nem látják, hogy azért kellenek Csurkának, mert ő keveseknek kell, jóérzésű magyar ember okádik tőle -, akkor nekik és parasztfelkelésüknek annyi. Nem ismerték fel, hol van az a pillanat, amikor a felháborodás nevetségessé lesz.

És aztán lehet majd megint Zetorra ülni és az M5-ösön szlalomozni, míg bírja a verda. Magukra maradva.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.