Hiteles traktorozást

publikálva
1997/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.

Még jó, hogy a magyar gazdákat nem lehet hülyíteni. És nem is kell, mert a magyar gazdák - de legyünk pontosak: a Metész nevű félparaszti és álpolitikai szervezetbe tömörülő magyar gazdák - egy része hülyét csinál magából rendesen, minden külső segítség nélkül.

A magyar gazdák, kistermelők nem adják fel. Nem adják fel annak ellenére, hogy forgalomlassító tiltakozásuk minden volt, csak az nem, aminek szánták: komoly figyelmeztetés a kormánynak. Hogy Horn Gyula kezdjen el reszketni és kabinetjével szombatonként járjon el kapálni. Pedig látniuk kéne a gazdáknak - és többségük látja is valószínűleg - azt, például, hogy Horn és kormánya nem reszket és nem kezdett velük újabb tárgyalásokat. Talán mert a parlament elfogadta a kistermelők adó- és tb-terheinek csökkentéséről szóló kormány-előterjesztést. És kerekasztaljelleggel lesznek majd egyeztetések egy átfogó agrárreformról; lehet esetleg nem elmenni, és aztán csodálkozva felszántani az aszfaltburkolatot.

A Metész vezetőit elkapta a politika gépszíja: súgóiknak elhitték, hogy ők már tényleg tényezők; lehet, reggelente nem csak énekelnek a zuhany alatt, de úgy, ahogy vannak, meztelenül, borostásan, még szónokolnak is egy kicsit, a tükörben figyelve a produkciót. Mondjuk Kósa Gyula vagy Zsikla Győző. Lapzártakor úgy tudni: készülnek a napra, amikor a budapesti Szabadság téren "egy célért két tüntetés" lesz. A másik leendő résztvevő a Metész, az egyik meg a MIÉP.

Mivel is elégedetlenek Dózsa György kései és önjelölt ükunokái? Miért lesznek ott április 4-én a Szabadság téren? Mert ott van a Magyar Televízió székháza, és a gazdák szerint a közszolgálati média keveset foglalkozik az agrár problémáival, kilátástalan helyzetével. Hasonlít ez arra, amit Csurka István és holdudvara a tévé előtti éves tüntetésein hosszasan és zavarosan kifejteni szokott. Csurka persze régen rájött, hogy a tévénél bármilyen szó elé odabiggyesztheti azt, hogy magyar, és akkor mondhatja, abból kevés van műsoron, szerencsétlen hívei elhiszik. Például: magyarhúsvágódeszka. Vagy: magyarkötélhágcsó.

Az önszerveződő kiskőrösi gazdák alól villámgyorsan kilopták az érdekvédelmi szervezetet, és ehhez a Metész vezetői segédkeztek a legtöbbet. Nem érdekes már, a gazdák mit akarnak: ha olyan a kedvük, hetente akarhatnak valami mást, állíthatnak össze újabb listát, mindegy; ha egy MIÉP-pel, egy Csurkával összeállnak tüntetni - és nem látják, hogy azért kellenek Csurkának, mert ő keveseknek kell, jóérzésű magyar ember okádik tőle -, akkor nekik és parasztfelkelésüknek annyi. Nem ismerték fel, hol van az a pillanat, amikor a felháborodás nevetségessé lesz.

És aztán lehet majd megint Zetorra ülni és az M5-ösön szlalomozni, míg bírja a verda. Magukra maradva.

publikálva
1997/14. (04. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk