Hozzáadott érték - Euró

  • .
  • 2009. április 23.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. március 19. Nem tudom, hogy milyen korosztálynak szánják a Narancsot, de amikor Pete Péter cikkét elolvastam, arra gondoltam, hogy esetleg gyerekeknek.
A túl erős árfolyamon való csatlakozás veszélyeivel kapcsolatosan azt írja, hogy "az idősebbek (sic!) még emlékezhetnek arra, milyen évtizedes nyomorúságot (sic!) okozott a német egyesítés után (sic!) a keletnémeteknek a rosszul megválasztott márkaárfolyam".

1989-ben 19 éves voltam, szívesen leírom, hogy én mire emlékszem. A keletnémet márka átváltása (1990. július 1-jén) nem követte az NDK csatlakozását (október 3-án), hanem megelőzte ezt három hónappal. De a pénzzel egyidejűleg az NDK már átvette az NSZK szociális jogrendszerét, amelynek része volt a munkanélküliségi, illetve szociális segély. Ha alacsonyabb árfolyamon váltották volna át a keletnémet béreket, a szociális segély több lett volna az átlagos bérnél, illetve lett is, mivel sok ember nem sokkal a rendszerváltás után aztán a segélyből sokkal jobban élt (felújított házak, az összeomlástól az utolsó pillanatban megmentett óvárosokban, tisztább levegőben) mint az NDK-ban a fizetésből. Nemcsak hogy nem éltek nyomorúságban a keletnémetek, hanem hirtelen jólétet élveztek. Az úgynevezett pénz- és szociális uniót szándékosan még az egyesítés előtt hajtották végre, hogy véget vessenek a menekülésnek (Szabolcs megyét sem lehet azzal versenyhelyzetbe hozni, hogy ott alacsonyabban határozzák meg a nyugdíjat, a családi pótlékot, a szociális segélyt, mert akkor senki nem marad ott). Tehát a piaci viszonyokat nem látott keletnémet munkahelyek megszűnéséhez nem az alkalmazott árfolyam vezetett, hanem az 1989-es sikeres forradalomnak köszönhető csatlakozás, amelynek nélkülözhetetlen része volt a közös pénz.

Peter Köhler

Drezda

Neked ajánljuk