Publicisztika

Emlékszünk-e azokra az időkre, amikor Horn Gyula marhaságokat beszélt? Jött egy lakossági fórum, mint valami menetrenden kívüli gyorsított személy, a mozdony vezetőállásában Horn húzkodta a fogantyúkat, és elcsapott mindent, ami az útjába tévedt, józan észt, kormányprogramot, koalíciós partnert, saját frakciót. Az - akkor még - kormányfő elmélázott a halálbüntetés visszaállításán, a magyar FBI bevezetésén, a vagyonadón, a nyugdíjasok ingyenes utaztatásán, Nagy Sándor miniszteri kinevezésén meg egy ízben a romák bűnöző életformáján, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. Horn és az őt az ötletei megvalósításában megakadályozók becsületére legyen mondva, ezen "felvetésekből" nemigen lett politika, ráadásul, így utólag visszagondolva, nagy részük ártatlan csibészkedés lett volna ahhoz képest, amit a mostani kormány nem mond, de tesz. És különben is, Horn, amikor rászóltak, hogy ne szeresse már annyira a lakosságot, rendszerint le is hasadt a hülyeségről. Vissza nem vont semmit, de nem járt tovább a szája.

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

Népbarát epizód a kormányzati Fidesz-propaganda hőskorából. Napra pontosan húsz évvel ezelőtt írtuk.

Ha távközlésről van szó, úgy tűnik, a közcél szentesíti az eszközt: a parlament július végén elfogadta a távközlési törvény módosítását, amely hatósági jogosítványokat juttat a szolgáltatóknak, vagyis házainkon, telkeinken a beleegyezésünk nélkül is épülhet átjátszótorony, egyéb műtárgy, ha az műszakilag megindokolható. Ez egyrészt nyilvánvalóan alkotmányellenes, másrészt pedig jól tükrözi azt a fajta kormányzati elkötelezettséget az információs infrastruktúra "közművesítése" mellett, amelynek első számú nyertese a fogyasztó, a "polgár" helyett a szolgáltató és a gyártó. Hasonló a helyzet informatikai téren is: ha multinacionális szoftveróriások bevételei forognak kockán, a magyar állam az adófizetők pénzén fenntartott erőszakszervezeteket bevetve, a törvény teljes szigorával sújt le a kisemberekre. Tétlenül nézi viszont, ha a monopolhelyzetben lévő telefontársaság némi jogi csűrés-csavarással rendszeresen megerőszakolja a versenyszabályokat, semmibe veszi a fogyasztók jogait és az ország érdekeit egyaránt.

(Avagy csak egy választás van Magyarországon?)

Demokratikus rendőrségünk sikert sikerre halmozott a múlt héten is.

Az elmúlt hetekben ismét zsidókérdés hallalija verte fel a csalitot. Már vártuk, mondhatni: mióta, hogy az utolsó zsidókérdés volt, nem is emlékszünk, hónapok múlhattak el azóta, hogy Kövér miniszter úr rázendített, most meg ez a história a Cion bölcseinek jegyzőkönyvével (amiben egyébként egész jó ötletek vannak, ha hinni lehet azoknak, akik olvasták: az ember, ha nem csak csajozáskor találná meg a gyökereit -különösen fiatal, egzaltált szőkéknél jön be, akikből később nagyon nagy bajok lesznek -, hanem egyébként is, kitanulhatná belőle a világuralom megragadásának fortélyait, ahelyett, hogy folyton számláktól retteg).

ÿØÿà  1  ü’ Aª@Ý-¢#ÍÿÑîI$’I$’Õ$“N©ržE Lž4LtLÓâžAP{A׺ªúÈ*£ ˆ)€•?Lx€µžJGyÒbœ|ÊbØj:£QÒ¥´Î>kÿÒîI$’I$’I$’I$’I$’€›hQx0ƒÀ2P ¥KL| ¤÷¢†uÕD̦$ðšƒ)ÇâžLyJÿÓîJRI$’I$’I$’.h 
ä¡4vî‹SXAÝ©ðSôôãI_ÿÔîL|´I$’I$’B"C+}mvž©ÚÓÛt:ÍŽþ¾ÄUK=őÓf.CÈ

Lassan mozdulnak minálunk a hivatalok. Ez lehet az oka annak, hogy bizonyos feljelentések, amelyek 1996 táján kezdték meg vándorútjukat az APEH-ből az azóta jobblétre szenderült Központi Bűnüldözési Igazgatóság azóta illegális hugyozáson kapott, majd emiatt ad acta helyezett igazgatójának feltételezett tartózkodási helye felé, majd pedig - a célállomás megszűntével - az ORFK nyomozóinak irányába, valahogy nem bírnak úgy istenigazából megérkezni. Vagy ha meg is érkezik az a rohadék akta, hát nem kiderül róla, hogy biceg, nem lehet vele mit kezdeni, egy nyamvadt vádemelést nem lehet belőle összeácsolni?

A Jugoszlávia elleni légitámadások megszűntével hamar vége szakadt a háborúról folytatott vitának is a magyarországi sajtóban. A bombázáspártiak és a háborúellenesek között az álláspontok emiatt később sem közeledhettek egymáshoz. A kép nem tisztult, minden maradt a régiben, azaz mindenki szentül meg van győződve arról: neki van igaza.

Demszky Gábor - amint azt a Napi Magyarországban egy interjújában a múlt héten elmondta - nem akar pártja, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje lenni.

A kazetta már a Duna TV-nél van, ez biztos. Most nyilván el lesz majd vitatkozva azon, mi az, hogy "provokatív". Hogy szemtelen volt-e a Duna tévé riportere, Dicső Anikó, amikor megkérdezte Torgyán Józseftől, hogy hogyan kívánja kezelni az agrárszféra számos, általa gerjesztett konfliktusát, vagy valami ilyesmit, és hogy pimaszul vihorászott-e közben, esetleg obszcénül mutogatott-e, felfújta-e az arcát, netán némán azt artikulálta, hogy hüjejózsi, vagy hogy gázszerfradiháromkettő.

A héten szopott az ORFK. Így megy ez régóta, a viszkis sehol, a Fenyő-gyilkosság gyanusítottja, Acifi Nijazi mehet haza Kosovóba, meg a többi - ám a Juszt-féle titoksértés ügyeben sikerült egy kivételeset bepancsolniuk saját maguknak.