Ipari és Mindenféle Miniszter

  • 1996. szeptember 12.

Publicisztika

A köztársaság elnöke aláírta a régi-új miniszter kinevezését. A dolgok és személyek méltó helyükre kerülnek végre.

Mit tehetünk? Miért szeressük Suchman Tamást? Mert méltó a szeretetünkre, minden bizonnyal, hisz´ állítólag Horn Gyula miniszterelnök is annyira szereti, hogy mindig Suchman jár az eszében. Így fordul elő, hogy ha defektet kap, Tamás szerel; ha fekete macska keresztezi útját, akkor - merő megszokásból, nem babonából - egy marék sót szór Tamás fejére; éjjel felriadva zokogja bizalmasa nevét. Ha poszt üresedik meg, akkor annyit mond: Tamás.

Nyilván minden oka megvan, hogy szeresse ezt az embert. És ha a miniszterelnök szereti, kövessük példáját. Mert, ugye, valójában nem sokan tudják, ki is ez a Suchman. A sajtóban megjelenő információk szerint portréját egyetlen ecsetvonással meg lehetne festeni: szürke háttéren erőteljes rózsaszín lojalitás. Mert nem nagyon bírja ezeket a kapitalistáskodó viszonyokat: attól, hogy itt megveszik a gyárat és mindenkit kirúgnak, hát ettől hányni tudna, de nem teszi. Végrehajt. Fenntartásokkal, de teljesít. Ha el kell adni, elad, és meg kell hagyni, elég ügyesen; ha nem szabad eladni, akkor nem ad el. Lett volna pénzügyminiszter is, ha úgy alakul: üzente, nem fél a megméretéstől. Nem ért hozzá, de beletanul. Csak tessék békén hagyni a szakértelemről szóló ócska trükkökkel meg a rosszízű belvárosi dumákkal.

Suchmantól az SZDSZ eleinte - talán nem véletlenül - rosszul volt, és határozottan hárította a miniszterelnök minden kísérletét, hogy a derék Tamásra újabb posztokat bízzon. Aztán most megtört a jég. Az SZDSZ-es ipari államtitkár, Soós Károly Attila a hír hallatán olyan messzire futott, hogy még most is fut, hogy igazából miért, azt nem árulja el senkinek. De mindegy, legyen a Tamás Ipari és Mindenféle Miniszter, ha ezen bármi is múlik. Ha bármin most már bármi is múlik a koalícióban.

Az SZDSZ mintha úgy taktikázna, hogy mindegy, mit gondol vagy mond a régi-új miniszter, újra teszi majd a dolgát, mint eddig is. A régi-új miniszternek nincs véleménye, nem kell vele számolni. Nagyon erős felettes énje van viszont, aztat pedig úgy hívják, hogy Horn Gyula. Bármit mond majd Suchman, avval vagy Apuci véleményét tolmácsolja, vagy a kedvében akar járni. Mert Apuci jó; ha a kis Tamás durcáskodik, a "kis plasztikot" lecsapja a stelázsira, Apuci nem vág rá a kis fenekére neki, hanem az ölébe veszi, és megvigasztalja, és elmagyarázza a néniknek meg a bácsiknak, hogy milyen jó kisfiú a Tamás.

Figyeljük tehát Horn kezét, miközben beszél. Akár csalhat is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.