Publicisztika

"Leszedettem a vadplakátokat, graffitimentesítettünk, szigorú ebrendeletet alkottunk, felléptünk az illegális szemetelőkkel szemben, hajléktalanokat lakoltattunk ki médiavisszhang nélkül" - dicsekedett Tarlós István néhány évvel ezelőtt egy interjúban. A nyilatkozatból úgy tűnik, hogy Tarlósnak az utcán élő emberek az illegális szeméthez, vadplakátokhoz vagy kóbor kutyákhoz hasonló kellemetlenséget jelentenek, akiket - a szeméthez hasonlóan - el kell távolítani a közterületekről. De a választási programjában, illetve az utóbbi hónapok megszólalásaiban (például a Tv2 reggeli műsorának néhány hete adott interjújában) már árnyaltabban közelíti meg a hajléktalanság problémáját. "Újra hangsúlyozom itt az aggodalmasokkal szemben, hogy a Máltai Szeretetszolgálattal és más szakmai szervezetekkel közösen, első lépésben és második lépésben is segítő kezet nyújtunk, és a feltételeket is mellé tesszük."

"Egyértelmű, hogy az uniós tanácsi elnökség menedzselését képtelenség lesz elválasztani a belpolitikai színtéren zajló rendszerszerű átalakítástól. Az európai és a nemzetközi média figyelmét nem lehet elterelni a jogállamot aláásó kormányzati akciókról semmilyen kommunikációs manőverrel és imázsépítéssel az elnökségi periódus alatt sem. Amennyiben folytatódik a 'forradalmi' kormányzás, és kétharmados parlamenti többsége birtokában a jelenlegi hatalom historizáló új alkotmányt kényszerít az országra, akkor a magyar elnökség teljes kudarcba fulladhat, és az Európai Unió 'enfant terrible'-jévé válhatunk. Ennek nem szabad bekövetkeznie" - állt a Magyarországi Európa Társaság (MET) november 29-i, a soros magyar elnökség sikerét féltő nyilatkozatában.

Az elmúlt bő fél évben Magyarország a felismerhetetlenségig megváltozott. Eddigi - az Alkotmányában és törvényeiben is rögzített - államszervezeti ideáljának, a számos érdeket artikuláló, azokat óvatosan kiegyensúlyozó, a magukat vesztesnek érzők számát minimalizálni próbáló, a kölcsönös kompromisszumokra alapozó demokráciának befellegzett. A folyamat állomásait ez az újság (is) lépésről lépésre követte és okadatolta, így most csak azt szögeznénk le, hogy az első lépés a Trianon-törvény és a kettős állampolgárságról szóló törvény volt: ezek ugyanis a kormány ellenfeleit automatikusan a nemzet ellenségeinek bugyrába lökték.

Két hónappal ezelőtt írtunk arról a vitáról, ami az idén százmilliárdos nagyságrendű elemi károkat szenvedő termelők, a velük már télen-tavasszal meghatározott szállítási határidejű adásvételi szerződéseket kötő felvásárlók, illetve az elháríthatatlan akadályokról (vis maior) hivatalos igazolásokat kiadó állam között alakult ki.

Pár hónappal ezelőtt, amikor az első anyagok megjelentek a WikiLeaks honlapján, némi elégtétellel állapította meg mindenki, hogy a közhelyeik gyakorlatilag semmivel sem gyarapítják az ismereteinket. Ma már más a helyzet.

Az új Alkotmány nyilvánosságra került munkaanyaga szerint Magyarország állami zászlajára felkerülne a címer - ha azt mondjuk, hogy a kedves megrendelő még kért hozzá egy kis zöldet is, bizonyára a "svájcisapkázás" szörnyű nemzetellenes vétkét valósítjuk meg, pedig hát a címer tölgyfalevelek ölelésében szerepelne a trikolóron - ilyen (zászlónk) még úgysem volt. Tartották már a címert két oldalról angyalok (a kiegyezéstől '18-ig), állt már rajta magában a koronás címer (jellemzően '19-től '46-ig), díszítette Kossuth-címer ('46-49), csúfította Rákosi-címer ('49-56), sőt, volt már lyukas is, 1956-ban! Ezt a tölgyfalevelet hadi, illetve haditengerészeti zászlainkon találták.

A magánnyugdíjpénztárak vagyonának átirányítása precízen kitervelt és tökéletesen végrehajtott operáció. Az a pénz meg lesz szerezve, és bele lesz áramoltatva a közösbe, és a jó úristen sem fogja onnét visszaszipkázni. Egyetlen kérdés vár már csak közeles tisztázásra: mit szól ehhez az Európai Unió? Netán tesz-e valamit?

Az elmúlt hetekben a kormány nem fukarkodott a gyakran az arrogáns hatalmi politizálás jegyében fogant gazdaságpolitikai lépésekkel. Az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése, az átmenetinek beharangozott különadók 2012 utáni fenntartása, a Költségvetési Tanács érdemi szakmai teljesítményét megalapozó szakértői stáb szélnek eresztése, a jegybanki monetáris tanács külsős tagjainak kizárólagos kormányoldali jelölése és végül a legnagyobb botrány, a kötelező magánnyugdíjpénztárak már-már zsarolásszerű eszközökkel való felszámolása egytől egyig erősen negatív visszhangot váltott ki. Mindeközben a forint árfolyama és a magyar országkockázat mutatói az elmúlt fél évben jelenősen roszszabb teljesítményt nyújtottak a regionális átlagnál. Mi több, az államcsőd kockázatának árazása alapján az unió keleti tagállamai közül mára Magyarország számít a legkockázatosabb befektetési célpontnak.

A november 25-i lapszámban közölt Fekete kedd című írásomban ez jelent meg: "Az Alkotmánybíróság hatókörét leszűkítő múlt keddi döntésnek mégsem az a legnagyobb baja, hogy elhárítja az akadályt a jövő évi magán-nyugdíjpénztári befizetések államkasszába utalását előíró döntés elől. Az elmúlt hónapokban tapasztalt jogalkotási gazemberségek ellenére sem hinném ugyanis, hogy a kölcsönvétel helyett a lenyúlás szándéka motiválta volna erre a kormányt." A második mondat helyesen: "Az elmúlt hónapokban tapasztalt jogalkotási gazemberségek alapján minden okunk megvan azt hinni, hogy a kölcsönvétel helyett a lenyúlás szándéka motiválta erre a kormányt." A tévedésért és hülye naivitásomért elnézést kérek az olvasóktól. Várhegyi Éva .

A magyar nemzeti kultúra elválaszthatatlan része a magyar film és mozgókép. A magyar film az európai kultúra integráns része. A magyar filmek magyar nyelven magyar emberekről, a magyar életről eredeti és egyéni módon szólnak.

Mégsem megy el az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága elé idézett Alföldi Róbert a csütörtöki meghallgatásra, pedig a bizottság elnöke, a jobbikos Novák Előd direkt az ő kedvéért tűzte ki azt erre a napra. Nagyon helyes, ne is menjen! Ugyan bizonyára derekabb kiállásnak tűnt volna, ha elmaradása bejelentésével Alföldi nem várja meg, míg a fideszes bizottsági tagok is el nem hajtják Novákot, mondván, nem asszisztálnak ahhoz, hogy saját politikai céljaira használja a bizottságot. De e sorrendiségnek (ki mikor mondott nemet) nincsen még másodlagos jelentősége sem, hiszen a lényeg az, hogy helyes döntésről van szó. Mi keresnivalója is lenne Alföldinek kihallgatói előtt?

"A Polgármesteri Hivatal Oktatási Osztályának vezetője nem fogadott, úgyhogy a felelős alpolgármesterhez fordultam írásban. Levelemre 3 hónap múlva kaptam egy semmitmondó választ. Így szeptemberben bejelentkeztem hozzá egy személyes találkozóra. November 19-re kaptam időpontot, amit előtte néhány nappal lemondott. Felhívtam az Okt. oszt.-t újra - akiknek már addigra az agyukra mentem -, így behívtak a férjemmel minket egy találkozóra. Ez november végén volt..., közölték, hogy most már el kell kezdeniük gondolkodni az ügyön... kiborító volt... Aztán csodák csodájára januárban felhívtak, hogy az alpolgármester vár... negyedmagammal elmentem... hosszú lenne leírni azt az élményt, amelyben részünk volt, így csak idézek: Tudja maga, hány önkormányzat nem foglalkozik ezzel? Ha bárhová is fordulnak és megállapítják, hogy az önkormányzat törvényt sért, na, és akkor mi van?!" (A TASZ postaládájából, 2010. február)

"Egész nap folyamatos volt a sorban állás a szavazókörökben a helyhatósági választásokon, nemritkán több órát kellett várakozniuk a választóknak, hogy leadhassák szavazatukat; a magyar választási megfigyelők késő délutánig nem tapasztaltak komolyabb visszaéléseket az ukrajnai voksoláson."

Pártunk és kormányunk jövőre megszünteti a közös pénzügyeinket monitorozó Költségvetési Tanácsot (KT). Nem ezt mondják persze, ez így túl egyenes, pusztán csökkentik az éves büdzséjét, nagyjából nullára. Az indoklás szerint az erre szánt keretet roma ösztöndíjakra kell átcsoportosítani. A szokásos sunyi ügymenet része az is, hogy a javaslat, mint a költségvetési törvény módosítója, egy eddig ismeretlen fideszes képviselő fejéből pattant ki.