Pártunk és kormányunk jövőre megszünteti a közös pénzügyeinket monitorozó Költségvetési Tanácsot (KT). Nem ezt mondják persze, ez így túl egyenes, pusztán csökkentik az éves büdzséjét, nagyjából nullára. Az indoklás szerint az erre szánt keretet roma ösztöndíjakra kell átcsoportosítani. A szokásos sunyi ügymenet része az is, hogy a javaslat, mint a költségvetési törvény módosítója, egy eddig ismeretlen fideszes képviselő fejéből pattant ki.
Holott a tanács beszántásának terve legkésőbb a nyáron világossá vált, amikor is az Állami Számvevőszék független fideszes elnöke fölöslegesnek nyilvánította a KT-t, mivel annak úgysincs vétójoga. A halálos ítélet oka természetesen az, hogy a KT a megállapításait tényekre alapozza, és így más következtetésekre jut, mint a mesevilágot építő kormány. A tanács munkatársai felhívták a figyelmet arra, hogy bár a különadók három év után állítólag megszűnnek, azok mégis szerepelnek a 2014-es költségvetési kitekintésben. Nem tudták felfogni azt sem, hogy a személyi jövedelemadó úgy csökken, hogy a kormány saját számításai szerint 2012-ben nő. Nehezményezték, hogy a lenyúlt magán-nyugdíjpénztári vagyonból úgy csökkenti a kormány az államadósságot, hogy közben ugyanezt a pénzt még egyszer, a folyó költségvetésekben is elkölti (pedig még meg sincs). A közszféra beígért 25-30 ezres létszámcsökkentésénél meg azon akadtak fenn, hogy a költségvetés számai szerint ez csak kétezer fő. De talán a legnagyobb bűnük, hogy nem bírják látni előre a nemsokára létesülő 400 ezer új munkahelyet olyankor, amikor különadóval komplett ágazatokat taszajtanak veszteséges működésbe. És még rá is merészeltek kérdezni, hogy oké, a most innen-onnan megszerzett pénzt gyorsan feléljük - de mi lesz azután?
A legnagyobb baj tehát az volt a tanáccsal, hogy tette a dolgát. Amikor a Bajnai-kabinetet ekézte, szerethető volt. Most, hogy Orbánékkal teszi ugyanazt, már túl sokba kerül. Holott az intézményt azért hozták létre, mert a mindenkori politika szükségképpen rövid távon gondolkodik: hol szórja a nem létező pénzt szeretett választóinak, hol kénytelen tőlük a lehető legtöbbet elkobozni, hogy a hiteleket kamatostul visszafizesse. Közben pedig az ország nem jut egyről a kettőre; Magyarország elmúlt tíz éve e fiskális szédelgés tankönyvi esete. A KT mint kontrolltestület ezzel szemben az ígéreteket és a törvényeket számszerűsíti, véleményezi a költségvetéseket, gazdasági folyamatokat, és mindezt a közvélemény, nem utolsósorban a törvényhozás tudomására hozza. Most éppen arra jutott, hogy a kormány légvárat épít. Vétójoga természetesen nincsen. Ellenben az átláthatóság erőltetésével, a következmények bemutatásával nélkülözhetetlen információkat szolgáltat a döntésekhez. Csodákra nem képes, de akkor is ez az egyetlen módja annak, hogy a választók idővel egyre komolyabban vegyék a közpénzügyeket, ne dőljenek be minden jól hangzó lódításnak. Érdekes, hogy a britek addig tanulmányozták a magyar KT működését, míg maguknak is gründoltak egy szinte ugyanilyet.
Mi viszont kidobjuk. Két éve az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap erőteljes unszolása is kellett a létrehozásához - őket valahogy jobban zavarta, hogy Magyarország képtelen épelméjűen gazdálkodni. A KT megszüntetése az egész világ, köztük a befektetők és hitelminősítők szemében is a kormányzati felelőtlenség újraéledését fogja jelenteni - pusztán az ellehetetlenítés híre többe fog kerülni az országnak, mint az az évi pár száz millió, amibe a fenntartása kerül. De egy újabb független, a józan ész nevében a kormányzati állításokkal szembeszálló intézmény likvidálása nem túl nagy ár azért, hogy a nemzet élcsapata tovább fújhassa a lufit.
