A MET, amely soraiban konzervatív személyiségektől kezdve liberálisokon át baloldali érzületű tagokat egyként tömörítő, politikafüggetlen, szakmai érdek-képviseleti civilszervezet, korábban a baloldali- liberális kormányokat is számos alkalommal élesen kritizálta, amikor rövid távú belpolitikai céloktól vezérelt lépéseik hazánk európai szintű megítélését vagy unióbeli politikai érdekérvényesítő képességét veszélyeztették. Most sem történt más: a társaság közleményben nyomatékosította azt, ami már hetek-hónapok óta nyilvánvaló mindazok számára, akik az európai alkotmányos és liberális hagyományok és nem a mélymagyar vérszerződés szellemében definiálják a demokrácia fogalmát. Azt tehát, hogy az alkotmányos rendszer komoly demokrácia- és jogállamiság-deficittel járó, mélyreható átalakítása - e lépések puszta felsorolása is szétfeszítené a publicisztika műfaji kereteit - számos ponton hat Magyarország sikeres elnökségi szereplése ellenében.
Szemben a közlemény lakonikus és visszafogott stílusával, a magunk részéről hozzátesszük: az alkotmányos rendszer átalakítása azért hat a siker ellenében, mert egyrészt sok esetben egyértelmű közösségi szabályokba ütközik, másrészt a kormány azon farizeus politikája miatt, amely belpolitikai békét és nyugalmat követel az ellenzéki politikai és társadalmi erőktől az elnökség időszakára akkor is, ha ezt a hatalomgyakorlása útjában álló alkotmányos fékek szinte teljes felszámolására használja fel. A MET nyilatkozata hihetetlenül gyorsan bizonyult önbeteljesítő jóslatnak: a társaság tagsága a saját bőrén érezhette - ki-ki az őt ért egzisztenciális fenyegetések, illetve a XXI. század elejének borzongató történelmi perspektívájának fényében -, milyen állapotban van ma a magyar demokrácia.
*
A MET elleni támadást Szentmihályi Szabó Péter nyitotta meg december 2-i Magyar Hírlap-beli cikkében, ahol nemes egyszerűséggel kommunista összeesküvéssel állította párhuzamba az Európa Társaságot és nyilatkozatát, magyarellenes érdekérvényesítéssel vádolva a szervezet tagjait. Ezt követte még ugyanaznap a Külügyminisztérium közleménye az MTI-ben, melyben a minisztérium tudatta, hogy az alkalmazásában álló MET-tagok egyöntetűen és kollektíven elhatárolódnak a nyilatkozatban foglaltaktól. Hogy valóban mindenki véleményét kikérték-e, nem tudni. Hogy az általunk ismert esetekben többször diszkréten utaltak a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátásának lehetőségére, az viszont tény. A versei alapján legalábbis vérbeli kommunistából magát szellemileg önként kasztrált mélymagyarrá fejlődő Szentmihályi Szabó Péter szerepe túlzott figyelmet nem érdemel. Ha valaki, aki egykor a Külügyminisztérium Sajtófőosztályának élén állhatott, büszkeségtől dagadó mellel kiálthatja a nyilvánosságba, hogy ő ugyan még soha nem hallott a Magyarországi Európa Társaságról, ami már egy szakmailag igényes nemzetközi szakos egyetemi hallgatótól is elvárható, az semmi mást nem bizonyít, mint hogy milyen felkészültségű emberek kerülhetnek politikai alapon államigazgatási vezető pozíciókba, és hogy mekkora szükség lenne hazánkban minden kormányzati ciklusban a civilszervezetek szakmai kritikájára.
A Külügyminisztérium fellépése, amely kormányzati nyomás alá helyezett egy politikafüggetlen szakmai szervezetet álláspontjának nyilvánosságra hozatala miatt, nehezen értékelhető másként, mint a véleménypluralitás elfojtására tett politikai lépésként. A könnyed, nagyvonalú, egyáltalán nem görcsös kivitelezés pedig a legrózsaszínebb kádári éveket idézi, hogy borúsabb horizontot ne nyissunk hasonlatunk számára. A civilszervezetek ellenőrző tevékenysége a kormányzati hatalom felett a liberális demokrácia egyik alapkritériuma. Úgy tűnik, hogy a demokratikus intézményrendszer eróziója már nemcsak az alkotmányos struktúra tudatos bontásán keresztül, hanem a civil szférával és a polgári társadalommal szembeni kormányzati magatartásban is manifesztálódik.
*
Lehetséges, hogy a sikeres magyar soros elnökség - egy kompetens és nem félbolsevik forradalmi álmokat kergető kormány mellett - kiegyensúlyozott és nyugodt belpolitikai légkört igényelne. Ugyanakkor e "pax presidentiae" megteremtésének lehetőségét az Orbán-kormány rúgta fel a harmadik Magyar Köztársaság jogállami intézményrendszerének tudatos leépítésével. Az a cinikus elvárás, hogy az uniós elnökség kedvéért mindezek felett békésen hunyjon szemet a magyar társadalom, nehezen minősíthető. Azt azonban elérték, hogy szembefordították a magyar társadalmat és értelmiséget a nyugodt elnöki periódus célkitűzésével. Az elnökség az Orbán-kormány elnöksége lesz, a jogállamiságért és demokráciáért aggódó magyar polgárok legelemibb érdeke pedig az, hogy e fél év során a fokozott nemzetközi politikai és médiaérdeklődést minél inkább a növekvő magyarországi demokráciadeficitre irányítsa. Az országimázson, illetve hazánk uniós érdekérvényesítési képességén emiatt esett csorba felelőse pedig nem a társadalmi ellenzék, hanem egyedül a Magyar Köztársaság kormánya és miniszterelnöke lesz.
A szerző politológus, egyetemi oktató.
