Az idézet az október 31-én megtartott ukrajnai helyhatósági választásokon járt, magyar országgyűlési képviselőkből álló delegációtól származik. Jószemű megfigyelőink az apróbb anomáliákat nyomban kiszúrták, itt van mindjárt a sorban állás ügye - de komolyabb visszaéléseket nem tapasztaltak, és megfontolt diplomataként ezt is csak késő délutánig rögzítették. Öröm volt látni azt is, hogy a magyar képviselők az országhatárt átlépve milyen példás egyetértésben dolgoznak együtt. A vita, gyűlölködés, a parlamenti és az azon kívüli gorombaság, agresszió elenyészik, ha a magyarság sorsáról van szó.
Ukrajnában - a térség trendjét követve - nő a nacionalizmus, a magyarok kisebbségi jogai szűkülnek, úgy a nyelvhasználatot, mint az oktatást tekintve. Mégis, a helyi választás tétje nem ez, hanem az volt, hogy a Fidesz kedveltje, Kovács Miklós vagy az MSZP protezséje, Gajdos István gyűri-e le a másikat. Amúgy a választáson mindkét magyar párt vereséget szenvedett, de - mint megtudhattuk a két országgyűlési képviselő tudósításából - alapvetően tisztességes körülmények között. Csak a sorban állást tudnák feledni! A magyar megfigyelők szomorúan megállapították, hogy a magyarok ma várakozás alatt szerepeltek - mindez ugyan kellemetlen, ám nem lehet ok a választás elmarasztalására.
*
Csakhogy a két magyar ellenzéki politikus értékelését a nemzetközi közösség kevéssé osztja. A nemzetközi közösség szemmel láthatóan úgy véli, egy választásnak lehet más tétje is, mint az, hogy Kovács nyer-e, vagy Gajdos.
A nemzetközi közösség, ha egyáltalán odafigyel választásokra, az országgyűlési és az elnökválasztásra koncentrál, az önkormányzati választásokra nemigen marad energia. Hacsak... - hacsak valamilyen rendkívüli politikai körülmény nem indokolja a figyelmet. Igen ritka kivételekről lehet csupán szó, akkor, ha rendkívül nagy a tét, és egy stratégiailag kiemelkedően fontos országról van szó. A nemzetközi közösség például úgy látja, hogy Európa egészének a biztonsága, de legalábbis politikai stabilitása erősen függ attól, hogy ebben a leghatalmasabb területű európai országban, az Európai Unió és Oroszország közötti zónában a demokratikus vagy a tekintélyelvű tendenciák erősödnek meg. Önálló, független ország marad-e Ukrajna, vagy az egyébként demokratikusan megválasztott vezetése átengedi-e az ország először gazdasági, majd politikai, végül katonai függetlenségét az amúgy igen éhes keleti szomszédjának?
Ukrajnában a "narancsos forradalomként" emlegetett események épp egy elcsalt választás nyomán alakultak ki. Viktor Janukovics, a Régiók Pártjának elnöke 2004 novemberében csalással győzte (volna) le fő ellenfelét, Viktor Juscsenkót - ám a tömegtiltakozások egy hónap múlva új választást kényszerítettek ki. Az ezt megnyerő Viktor Juscsenko - Julija Timosenko páros hamarosan összeveszett, az ország kormányzása meglehetősen gyatrán sikerült, szinte minden lényeges választási ígéret teljesületlen maradt. Nem is csoda hát, hogy ez év elején, a kétfordulós elnökválasztáson a régi vesztes, Janukovics egy valóban tiszta voksoláson megszerezte a hatalmat. A "narancsos forradalom" mégis győzött, hiszen ez tette lehetővé, hogy a régi vesztes immár tiszta választáson nyerjen.
Janukovics idei győzelme után sok szemöldök húzódott fel kérdőn: vajon az új elnök mennyire tartja majd tiszteletben a demokratikus normákat? Az ukrán választók többsége után a nemzetközi közösség is - ahogy mondani szokás - bizalmat szavazott Janukovicsnak. Az új elnök is érezhette, hogy fokozott várakozás előzi meg az önkormányzati választásokat, hiszen többször is hangsúlyos ígéretet tett arra, hogy ezek még az elnökválasztásnál is magasabb nívón, minden korábbinál demokratikusabb körülmények között fognak lezajlani. Érthető tehát a nemzetközi közösség fokozott figyelme is, hiszen ez a mostani helyhatósági választás volt az első igazi tesztje annak, hogy mennyire kell komolyan venni az új ukrán vezetés elkötelezettségét a demokrácia játékszabályai mellett.
Nos, az ukrán önkormányzati választások e tekintetben alaposan lejáratták Janukovics elnököt és kormányát - viszont tény, hogy az elnök pártja a nyugati országrésztől eltekintve mindenütt elsöprő győzelmet aratott. A választási törvényt a voksolás előtt néhány héttel módosították, és mit ád isten, minden módosítás a kormányoldalnak kedvezett. Ugyancsak a választás előtt Janukovics szinte minden miniszteriális és oblaszty-, azaz megyei vezetőtől megszabadult, saját embereit ültetve a helyükbe. A központi választási bizottság tagjaitól a kormány nem tudott megszabadulni (a parlamentben nincs kétharmada), ezért a hatáskörüket vonták el és tették át a területi választási bizottságokhoz, ahol már nem okozott gondot a kormánypárti többség létrehozatala.
A kampány hevében előfordult, hogy valamely kiválóan fungáló polgármester ellen, csak azért, mert nem akart a Janukovics-féle Régiók Pártja színeiben indulni, a rendőrség és az ügyészség több összehangolt büntetőeljárást indított, és mindezt nem átallotta a kampány zenitjére időzíteni. Erre az egyik elhíresült példa Szerhij Odaricsnak, a Dnyeper melletti Cserkaszi roppant sikeres polgármesterének az esete. Nem volt vele az égvilágon semmi baj - egészen addig, amíg a Régiók Pártja fel nem szólította, hogy az ő jelöltjeként induljon. Odarics ezt megtagadta, olyan különös dolgokat állítva, hogy számára a párt túl erőszakos, amit ez utóbbi azzal kísérelt meg cáfolni, hogy perek tucatját kezdeményezte ellene. Ehhez hasonló történetek garmadájáról számoltak be a civil szervezetek, a direkt és indirekt nyomásgyakorlás teljes fegyverarzenáljáról a jelöltekkel, a választási bizottsági tagokkal és a megfigyelőkkel szemben.
*
Egy szó mint száz: az ukrajnai önkormányzati választások nem voltak demokratikusak. A nemzetközi megfigyelők szerint a súlyos anomáliák egy posztszovjet társadalom mentalitását tükrözik. Az azonban továbbra sem világos, mi a csuda járhatott azoknak a magyar képviselőknek a fejében, akik minden konklúziója kimerült abban, hogy "késő délutánig nem tapasztaltak komolyabb visszaéléseket"? Vajon az ott élő magyarok és az ő küzdelmük ennyire eltakarja nem csupán Ukrajnát - de Magyarországot is? Nemrég találkozott Magyarország és Ukrajna első számú vezetője, Janukovics Viktor és Orbán Viktor. Vajon tárgyalásukon szóba került-e a demokratikus választások fontossága egy európai demokráciában? És bizonyára kölcsönösen biztosították egymást ... vajon miről is?
