Publicisztika

Ott voltunk a tárgyaláson.

"Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül."

A kormány szándékai szerint a tehergépjárművek autópályadíj-fizetése nem egy adott időszakra vonatkozna, hanem használatarányosan történne. Kérdés, hogy a kialakuló rendszer mennyiben nyugodhat szakmai alapokon (lásd erről interjúnkat Reményik Kálmánnal: Kapkodva, előkészítés nélkül zajlott, Magyar Narancs, 2013. január 24.).

A Mazsihisz nevű, folyvást gyanús állagú szervezet egyik veteránját búcsúztatták a hétvégén a küldöttgyűlés résztvevői. A szervezettel egyidős Zoltai-éra kulcsfigurájának távozásánál többet sejtet azonban a tudósításokban és videókban megmutatkozó nyílt forradalmi hangulat. Ilyen még nem nagyon volt a hitközség háza táján.

A 2010-es választás után a törvényhozó és alkotmányozó hatalom egyetlen párt kezébe került: azaz a kormánypártnak a minősített többséget igénylő jogszabályokhoz sem kell szövetségest találnia. Logikus lenne a feltételezés, hogy e különleges helyzetben az ellenzéki pártoknak végképp nem érdekük rendszeresen együtt szavazni a kormánytöbbséggel, hiszen szavazataikért semmit sem kapnak cserébe. A másik, nem kevésbé logikus feltevés, hogy az ellenzéki "nem" szavazatok az ellenzékiség parlamenti kifejeződései, amennyiben azt is jelképezik, hogy a meghozott döntésekért kizárólag a kormánytöbbség a felelős.

A magyarországi liberális és szociáldemokrata politikai közbeszédben kikezdhetetlen többségben vannak azok, akik az ellenzéki pártok összefogásától várják Orbán Viktor hatalmának megdöntését. Érthető: lehet bármit összehordani akár az elmúlt húsz évről, akár a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok nyolc évéről, kétség sem fér ahhoz, hogy az elmúlt három év kormányzásának bűnei összehasonlíthatatlanul súlyosabbak az azt megelőző időszak ösz-szes hibájánál. A rendszerváltás óta minden kormány mérlegelésekor a hibákkal eredmények álltak szemben, és politikai beállítottság, egyéni rokon- és ellenszenvek döntötték el, hogy az egyenleg merre billent. Az elmúlt három év nem ilyen volt.

A Nemzeti leendő igazgató felszenteltetné a színházat. A református teológus szerint azonban ez felérne egy szentséggyalázással.

A nyílt és titkos döntéshozók nekem közvetlenül nem írták le, nem indokolták a rám vonatkozó döntéseiket. Akkor sem, most sem.

A Pest megyei Gyömrőn 2012 júniusában a Szabadság térből először Horthy tér, majd Horthy park lett. A döntést megelőzően a helyi civilek és egyesületük, a Környezet-, Ifjúság- és Gyermekvédelmi Egyesület (KIGYE) lakossági vitafórumokon, neves történészek (Romsics Ignác, Karsai László, Ungváry Krisztián) bevonásával próbálták jobb belátásra bírni a városvezetést - eredménytelenül.

Azon már meg sem lepődünk, hogy egy törvényt a folyamatban lévő ügyekre is – úgymint a trafikosadat-igénylések –, visszaható hatállyal alkalmazni kell. Amire azért felkapjuk a fejünket, az a bírósági jogorvoslat lehetőségének felszámolására tett kísérlet.

Önmagában az a tény, hogy a motorosok elhaladnak a zsinagóga mellett is – nem mellesleg, vasárnap –, még nem jogsértő. Természetesen ilyen esetben indokolt nemcsak az alapos rendőri készültség, hanem a motorosok előzetes figyelmeztetése is az oszlatási okokra.