A férfi itt is arra készült, mint az önkormányzat tulajdonában lévő Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. telepén, hogy a behajtás után gépkocsijával rááll egy nagy mérlegre (hídmérleg), mindenestül lemérik, majd a sitteszsákokba pakolt törmeléket az erre kijelölt placcon kiöntögeti, aztán kifele menet újra megmérik, és már intik is egymásnak a viszlátot. De már az első fázisnál kiderült, hogy mindez nem így van. Miután egy portának és irodának is tűnő épület előtt megállt, az illetékes alkalmazott közölte vele, pakolja át a zsákokat egy kicsi, alig egy négyzetméteres mérlegre. Kirakta a 20-25 kilót is nyomó zsákokat, remélve, hogy ezzel letudja a feladatot. Azaz mégsem rakott ki minden zsákot, mert amikor már csak néhány maradt a kocsisban, egy női hang szólt az őt szemmel tartó kollégájának: „Ennyi!” A kolléga rögvest továbbította is az üzenetet az ügyféllé átlényegült polgárnak: „Ennyi!” – szólt szenvtelen hangon, mutatóújját felemelve.
Katonás fellépés
A férfi nem értette helyzetet. „Mi ennyi?” – kérdezte. A katonásan fellépő alkalmazott ekkor már látta, ezt a helyzetet egy-két szóval nem lehet megúszni, mert egy különösen értetlen ügyféllel került szembe. Lesajnáló ábrázattal közölte, hogy a napi limit sittből 150 kiló, az e fölötti mennyiséget haza kell vinni, de holnap már újra „átvehető lesz”. Az ügyfél ekkorra még kevésbé értette a helyzetet, mivel tudta, hogy minden városi lakosnak éves kerete van a leadni kívánt sittből, amit alanyi jogon, az önkormányzatnak befizetett, többféle adó ellenértékeként kap meg. Sőt, arról is volt fogalma, hogy ezzel a korlátozással a mindenre elszánt, seftelő vállalkozókat akarják kiiktatni. Érvelt volna tehát tovább, de a vele szemben álló kőkemény alkalmazott határozottan rászólt: „Ne nálam reklamáljon, a MOHU-t kérdezze!”
A férfi megadóan vette tudomásul az újabb utasítást, miszerint a mérlegre lepakolt sittet vissza kell raknia a kocsijába, tovább kell vinni egy mintegy tíz méterre lévő konténerig, abba kell ürítenie a zsákok tartalmát. Ám amikor látta, hogy a jelzett konténer legalább másfél méter magas, lilába borult mindkét szeme. Azzal szembesült, hogy az engedélyezett mennyiségű sittet itt sokkal nehézkesebben adhatja le, mint korábban, az önkormányzati telephelyen. A helyzetet nem bírta szó nélkül hagyni, közölte is a szigorú alkalmazottal, hogy nem elég csak a MOHU-ra mutogatni, a méltatlan helyzetért, a lekezelő bánásmódért az itt dolgozók is felelősek. De a hivatása fontosságától átlényegült alkalmazott ekkor már nem törődött vele, hátat fordítva jelezte, részéről a téma lezárva. A helyzetet ezúttal pontosan így értékelte az eddig akadékoskodó ügyfél is, bepakolta a kocsijába zsákokat, és három kivételével felküzdötte azokat a konténer széléig, kirázta belőlük a sittet, majd vissza sem nézve elhajtott.
Ám a történtek csak nem hagyták békén. Úgy vélte, a MOHU szemétszállításban és -feldolgozásban játszott szerepe nem kellően tisztázott sem önmaga, sem a nyilvánosság előtt. Nekiveselkedett, hogy pótolja ezt a hiányosságot. Mindenekelőtt az interneten hozzáférhető információk alapján kezdett tájékozódni.
„Mérleghiány” a MOHU-nál
A MOHU-t, azaz teljes nevén a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-t a MOL Nyrt. alapította, azaz a MOL tulajdonában áll. 2022-ben, 35 évre érvényes koncessziós szerződésben nyerte el a magyar államtól a hulladékgazdálkodási feladatok nagy részét, kisebb része maradt önkormányzatoknál. Már a koncesszió elnyerésénél is adódtak (finoman szólva) „furcsaságok”. Ilyen volt például az, hogy mire a koncesszióra pályázni kellett, a feltételek úgy változtak meg, hogy a kiírt pályázatra egyedül a MOL Nyrt. nevezhetett eséllyel. S meglepetést egyáltalán nem keltve el is nyerték azt. De az sem felelt meg a gazdasági életben jellemző gyakorlatnak, hogy a koncessziót nem 5 évre írták ki, hanem 35-re. Utóbbiról még a kiírók is úgy érezték, hogy valami magyarázatfélét kellene hozzábiggyeszteni, amit az alábbiakban véltek megtenni: legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy ez a tevékenység nyereséget hozzon. Ez a nyereség azonban jóval korábban megjelent, már a működés első, nem teljes, azaz fél évében több mint ötmilliárdot tett ki, tavaly viszont több mint 200 milliárd forintot zsebelhettek be.
Ezt követően a történet főszereplője több kérdést tett fel a veszprémi polgármesteri hivatal sajtószóvivőjének, valamint a MOHU kommunikációs osztályának. Uóbbi jelezte, az elküldött információkat a MOHU szakértői állították össze. A két helyről érkezett válaszokat a témák szerint összevonva, tömörítve közöljük.
A hídmérleg hiányáról némiként eltérően vélekedtek az érintettek. A MOHU levelében részletesen taglalták a jogszabályi, valamint az adminisztratív előírásokat, majd egy mondatban összefoglalták a lényeget: „A lakossági leadások mérésére a jogszabályban előírt lapmérleg teljes mértékben megfelelő.” Merthogy „hídmérlegre nem a lakossági leadásnál van szükség, hanem akkor, amikor a gyűjtő udvarokból tovább szállítják a hulladékot”. A MOHU szerint tehát „teljes mértékben megfelelő”, hogy a polgárok a beszállított hulladékot a telepen belül háromszor pakolják át, viszont a továbbszállítónak már jár a hídmérleg.
A polgármesteri hivatalhoz küldött kérdéseket a sajtószóvivő „az illetékesség miatt a felelős szakmai területekhez” továbbította, így a hídmérleg hiányára az Aradi Vértanúk útján létesült hulladékátvevő telepet üzemeltető Észak-balatoni Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. (ÉBH) válaszolt. A lapmérleg dolgában engedékenyebbnek bizonyultak a MOHU-nál: annak „kiváltásán már dolgoznak, a tengelymérleg (ezt hídmérlegnek is nevezik – V. D. P.) beszerzésére a megrendelést az ÉBH Nonprofit Kft. elindította”. A helyszínen dolgozó kollégáik addig is „amennyiben tudnak, segítséget nyújtanak az elhelyezésben, pl. targoncával, kézi anyagmozgató eszközzel.”
Zavar a munkáltató körül
Itt utalnánk vissza arra a nem lényegtelen epizódra, hogy az Aradi Vértanúk útján működő hulladékudvar legalább egyik alkalmazottja úgy tekint a MOHU-ra, mint a munkaadójára. Ezzel szemben az itt dolgozókat az ÉBH Nonprofit Kft. foglalkoztatja. Erre az sem szolgál kielégítő magyarázattal, hogy az ÉBH Nonprofit Kft. szerződéses kapcsolatban áll a MOHU Zrt.-vel, annak alvállalkozója.
A napi limitre szükségességére vonatkozó adott választól sem lett sokkal okosabb az egyszerű polgár. A MOHU szerint a napi limit már az ő megjelenésük előtt is létezett – országosan például 250 féle –, ők csak egységesítették. Hogy mi volt ezzel a MOHU célja? Nem más, mint az, hogy „egységesítsék az egyes hulladékgyűjtő udvarok gyűjtési kapacitását”.
Hogy mi? Miért ne fogadhatna naponta akár több hulladékot az a gyűjtő udvar, ahol rendelkeznek az ehhez szükséges kapacitással és felszereltséggel? Az ÉBH Nonprofit Kft. is majdnem pontosan ugyanezzel indokolta a napi limit létezését, kiegészítve azzal a már említett körülménnyel, miszerint ily módon próbálják kiszűrni, „hogy vállalkozások, illetve egyéb szervezetek hulladéka kerüljön be ezen létesítményekbe”.
A veszprémi lakos mégsem vitte vissza a tőle át nem vett sittet másnap. Sőt, az utána következő napokban sem. Csak jó néhány héttel később, kiegészítve a közben keletkező építési törmelékkel. Szinte menetrendszerű pontossággal pontosan ugyanúgy történt minden, mint az előző alkalommal. Ám egy hihetetlen fejlődéssel, pontosabban szólva fejlesztéssel mégis szembesült: a magas konténer elé egy pár fokból álló vaslépcsőt illesztettek.
A történethez hozzátartozik, hogy a Veszprémben az Aradi Vértanúk útján működő hulladékudvar online oldalán több, az eligazodást szolgáló információ mellett véleményeket is találhatunk. A felület összesen 81 bejegyzést tartalmaz, az 1-től 5-ig terjedő skálán az értékelés átlaga 3,9, a vélemények mintegy ötöde 1-es...
Az Európai Bizottságnak sem tetszik
Az Európai Bizottság úgy döntött, hogy kötelezettségszegési eljárást indít, és felszólító levelet küld Magyarországnak, mivel nem tartotta be az uniós szabályokat a hulladékgazdálkodási koncesszió odaítélésekor – jelent meg a hvg.hu-n nemrégiben. A Bizottság úgy véli, hogy az eljárás során alkalmazott jogosultsági kritériumok diszkriminatívak voltak, és a koncesszió 35 éves időtartama meghaladja az uniós irányelvben megengedett időtartamot. Emlékeztetnek arra is, hogy az EU koncessziós szerződések odaítélésére vonatkozó szabályainak célja „a gazdasági szereplők egyenlő bánásmódjának és a koncessziók verseny előtti megnyitásának garantálása”. A Bizottság számára úgy tűnik, hogy a koncesszió eredeti feltételeit az uniós szabályok megsértésével módosították. Magyarországnak két hónapja van válaszolni a felvetett kifogásokra, megfelelő válasz hiányában a Bizottság indoklással ellátott vélemény kiadásáról dönthet.
