A főlakáj szól – Tarlós és Alföldi

  • Csáki Judit
  • 2013. május 16.

Publicisztika

A fővárosban, vagyis a Tarlós-birodalomban mindenkinek elgurult a gyógyszere, leesett a töltőről.

Mert valahogy tán meg lehetett volna úszni azt a méretes blamát, hogy Tarlós elment az Újszínházba az évforduló táján, megünnepelni egy évvel korábbi szégyenletes döntését, amelybe a józanabb népség akkor sem szűnik beleverni az orrát, ha maga a színház végül nem lett neonáci, mert meghalt belőle az ész. De Tarlós azért odament a posztumusz Csurka-premierre (reciklált előadás méla föllangyosítására), pezsgőzött kicsit, de a sajtó nemigen hördült – erre most kinyomta magából ezt az ostoba közleményt.

Miszerint teljességgel természetes, hogy az Újszínházban csökkent a nézőszám, hiszen igazgatóváltás volt, és ő már csak tudja a nagy eszével és kultúrszomjával, hogy ilyen alkalmakkor a színházban ez előfordul. Hozta is mindjárt a példát: lám, ugyanez történt az Alföldi-éra kezdetén is a Nemzetiben – vagyis, gondolja Isten barma, már csak néhányat alszunk, és hálózsákban éjszakázik az Újszínházra szomjas nézősereg a jegyárusítás előestéjén a mínusz tízben...

De hát még a számokkal is csal a délceg főpolgármester – lásd Alföldi tényszerű, számokkal zsúfolt válaszát.

A délceg főpolgármester amúgy nem mindig délceg, kizárólag lefelé – de ha Orbánnal utazik a buszon, hát még a hátát is begörbíti, nehogy látsszék, hogy magasabb a fővezérnél. Hangja fisztulássá válik, tekintete a Nagy Ő tekintetét fürkészi, retteg, nehogy rosszat mondjon, ezért aztán hülyeségeket beszél. Igazi lakájtempó – ahogy ez a közlemény is az: mutatja, hogy ő hű szolga, lám, most is beáll a fősodorba, és rúg egy nagyot a Nemzeti távozó igazgatójába. Akinek egyébként – magasság ide meg oda – pont a bokájáig sem ér, és ezt tudja is, ezért rúg.

Hiszen amikor a főváros egy röpke ideig mintha szembeszállt volna a Nagy Ő fővárost kivéreztető taktikájával, akkor odáig merészkedett, hogy Alföldit esetleg átmenekítené az Újszínházba. Tárgyalgatott, ígérgetett, hitegetett – kesztyűsbábjai szájával. Nem emberbarátságból, nem is a művész elismeréseképp, hanem taktikából, dafkéból, dacból – „megyek világgá, ha nem kapok csokit”.

Kapott csokit, és a Nagy Ő még azt is hozzátette, „most aztán egy szót se halljak” – hallottuk a buszos felvételen, viccelődnek a parasztok, viccelődik Rákosi elvtárs. Hát nem hall egy szót sem – de jön ez a silány, kispályás újszínházasdi, miközben...

Miközben azért hirdet „rendezői pályázatot” az Újszínház, mert a kutya sem megy oda rendezni, legföljebb egy-egy kiskutya, nagynéha. Miközben az Újszínházból frissen a Nemzetibe szerződött Bánsági Ildikó azt mondja, hogy úgy szomjazik a minőségre, mint egy pohár vízre. Miközben tudjuk, hogyan állnak össze az újabbani telt házak – csalással és vattával –, és tudjuk, hogy az Újszínház nincs a térképen, nem ír róla a szaksajtó, és amit a színpadon adnak, jó esetben dögunalom, de a jó eset fehér holló.

Tarlós egyébként tudja ezt. Tarlós minden szempontból méltatlan és alkalmatlan Budapest első emberének posztjára. Nem szabad ezt elfelejtenünk, amikor eljön az idő.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.