(2013-04-25)
Talán sokan ismerik, de akik esetleg nem, azoknak ezúton ajánlom Kálmán László és Nádasdy Ádám Hárompercesek a nyelvről c. könyvét (Osiris, 1999). A kötetben van egy esszé a pragmatikáról, azaz a nyelvhasználat és jelentésértelmezés tudományáról is, ami örvendetes, mert ma is sokan úgy gondolják, hogy a pragmatika túl nehéz és unalmas a normális emberek számára.
A Nemzeti leendő igazgató felszenteltetné a színházat. A református teológus szerint azonban ez felérne egy szentséggyalázással.
Az ellenzék szerint kutyakomédia, a kollégáinak totális meglepetés, az ellenségei szerint szégyen, hogy a kormánypártok és a Jobbik összeborulásával Juhász Imre lett az Alkotmánybíróság legújabb tagja. A viszszafogott adjunktus alig pár év alatt építette fel magát a jogi pálya csúcsáig - rendőri túlkapások lefülelésével és némi turulkoszorúzással.
Az egyházügyi törvényhez módosító javaslatot benyújtó erőforrás-minisztérium figyelemre méltó ötletességgel igyekszik úgy csinálni, mintha nem tenne nagy ívben az Alkotmánybíróságnak (AB) a jogszabály kulcsfontosságú passzusait megsemmisítő határozatára. Formailag itt-ott figyelembe veszik az AB kifogásait, tartalmilag viszont kikerülik őket, néhol tovább súlyosbítva az eleve diszkriminatív szabályozást.
Győzött a konzervatív jobboldali Colorado Párt jelöltje, Horacio Manuel Cartes Jara. Ha nem is abszolút többséggel, de egyértelmű, közel tízszázalékos szavazatkülönbséggel nyert, és ezzel visszaszerezte a hatalmat a hatvanegy éven át megszakítás nélkül - egy időben kíméletlen, diktatórikus eszközökkel - kormányzó párt, amely az öt évvel ezelőtti elnökválasztás után átmenetileg ellenzékbe került. A parlamenti és tartományi választások eredményére még várni kell, de valószínűsíthető, hogy az elnökválasztás győztesének pártja itt is az első helyen végez.
Ha valaki nem ismerné, a Zürichben Olomon néven született "mongol származású formafinomító szerzetes és népi akrobata" nem más, mint a klaviatúrák és a nyomtatott áramkörök védőszentje, aki már 1457-ben, másfél éves korában hangyákat számolt, majd "az adatokat napi bontásban rendszerezte és hó végi kimutatásokat készített mozgásukhoz".
Meglehet, provokatívan hangzik, de Nemes Csaba legújabb kiállítása a társadalomkritikus művészet zsákutcájáról szól. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy ez a zsákutca Nemes Csaba egyéni művészi kudarca lenne, sőt, még csak az sem biztos, hogy kizárólag művészeti problematikáról van szó.
Számadás a tálentomról. Ezt a címet viseli a Petőfi Irodalmi Múzeum - nagyjából évfordulón kívüli - Karinthy-kiállítása: egyszerre stílszerű idézetkölcsönzéssel és annak ékes bizonyításával, hogy milyen erőteljesen és az utókor vélekedését döntően meghatározó modorban szólt saját életművéről a beskatulyázhatatlan író-költő.
Az örmény származású orosz rockzenész és képzőművész néhány éve Budapesten él és dolgozik. A Deti Picasso énekesnőjeként ismerhettük meg, aztán öccsével, Karennel megalapította a Wattican Punk Ballet formációt, amelynek most jelent meg az első nagylemeze.
Én erősen hiszek az úgynevezett írói színházban, ugyancsak erősen a rendezői színházban - de legerősebben a színészi színházban hiszek. A színészek azok, akik kollaboránsként olykor valamivé pumpálják a semmit, jóvá a rosszat. A jó színészek, persze, csak ők; azok, akikre azt szoktuk mondani, hogy még a telefonkönyv is, ugye...
"A művészek nem hűségesek, az intézményvezetők nem szívesen tárgyalnak velünk" - Rés a présen-interjú Lőrinczy Györggyel, a Pentaton Koncert- és Művészügynökség igazgatójával.
Zseniként kezdte és tehetségként végezte, ismételhetnénk meg Bülow Schumannról mondott gyilkos jellemzését. De Sosztakovics művészként talán rosszabbul járt, mint a jó német, ő ugyanis nem őrült meg, ami mégiscsak egyértelmű helyzet, ezzel szemben mindennap átélhette a sztálini korszak folyvást kétértelmű őrületét.
Simon Green, azaz Bonobo neve már régóta egyet jelent az alapos, gondos produceri munkával, a finom megérzésekből építkező, rendre fülbemászó kompozíciókkal - és igen: a szép, kerek, gyakran vendégvokalisták által megszólaltatott dalokkal.
A két évvel ezelőtt gyakorlatilag a semmiből előtűnt Kvelertak első lemezével az egyik legnagyobb meglepetést hozta az underground színtérre. Az alapvetően rock 'n' rollos felépítésű, de némi black metalos kapkodással és üvegszilánkkal gargalizáló énekkel is operáló, kimondottan slágeres anyag gyorsan mindenki kedvence lett, ami részben a jó daloknak, részben a pofátlanul fiatal zenészek szorgalmának volt köszönhető, akik mondhatni rommá turnézták magukat (Magyarországra is eljutottak az első körök egyikében).
Ritka, ha egy zenekar a klasszikus felállásában ünnepelheti a 35. születésnapját - még úgy is, hogy közben azért kimaradt jó tíz év. Az Orchestral Manouevres in the Dark, vagyis az OMD 2006-ban évtizednyi mosolyszünetet követően állt ismét össze, és a haverság azóta is megbonthatatlannak tűnik - Andy McCluskey, Paul Humphreys, Martin Cooper és Malcolm Holmes azóta már a második lemezét szabadítja ránk, és valószínű, hogy nem is az utolsót.
Bartók Béla Budapesten írta meg Mikrokozmosz című zongoraciklusát, de a tengerentúlon születtek meg utolsó nagy művei, többek között a Concerto is. Fülöp Péter lemezboltja az utóbbi nevét viseli. 1988-ban nyílt meg Budapesten, azonban Torontóig kellett mennie, hogy sikerre vigye komolyzenei lemezküldő cégét, a Mikrokosmost, amely huszonöt év elteltével utolsó nagy mohikánként van jelen az antikvár hanglemezek világpiacán. Megéri-e manapság ilyen céget üzemeltetni? Mire harap a távol-keleti gyűjtő? Miért tűnnek el hirtelen a japán vevők? A gépészmérnök végzettségű üzletemberrel a lemezboltok napja alkalmából ültünk le beszélgetni, azonban kiderült az is, hogy hatalmas Mahler-gyűjteményének március óta a BMC ad otthont. Erről is kérdeztük.
"Gyakorlatilag a halálos ágyamon fejeztem be" - írta az Attila című opera kapcsán az alig 33 esztendős Giuseppe Verdi, s valóban: a heveny gyomorbántalmaival ágynak dőlt zeneszerzőnek még a nekrológja is megjelent a félreinformált Allgemeine Musikalische Zeitung hasábjain, igaz, inkább csak formálisan sajnálkozó, mint valódi veszteséget tükröző szavakkal.
Péntek este könyvbemutató, kiállítás, koncert és bibliofil idill borult országszerte a kalandorlelkű éjszakázókra: 25 független könyvesbolt és több kulturális intézet bulizott a Kis könyves éjen. Éljen! Pesten belecsaptunk mi is.
A Kaliforniai fürj a szerző előző regényét, a 2007-es Ondrok gödrét folytatja, melyben a szajlai Árvai család három generációjának történetét kísérhettük figyelemmel az 1870-es évektől egészen a századvégig. Oravecz ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol annak idején elejtette: 1898-ban, amikor az apja földjén dolgozó Árvai István kivándorol a feleségével és két kisgyerekükkel Amerikába, abban a reményben, hogy pár év alatt elég pénzt gyűjtenek össze ahhoz, hogy otthon földet vehessenek, és önállóan gazdálkodhassanak. A pénz persze jóval lassabban gyűlik, mint tervezték, az ideiglenesnek tervezett amerikai tartózkodás ideje pedig egyre csak nyúlik.
"Pedig istenemre, milyen / kedves fiú voltam" - írja Málik Roland Alvajáró című versében, amelyet most a Bruthalia fanzine tizenhatodik számának nyitóverseként olvashatunk újra. A 35 évesen a Csendes-óceánba fulladt költő valóban kedves fiú volt, bár kevéssé ismertem, de amennyire mégis, úgy egészen biztos.
Komoly kritikai és könyvsiker a Kaliforniai fürj, a hetvenedik évét nemrég betöltő, Petrivel és Tandorival együtt a magyar líra megújítói között emlegetett író új regénye a nagy kivándorlási hullámmal távozó magyar parasztfamíliáról. Régi és új emigrációról, otthonról, idegenségről és a nagy csalódásokról beszélgettünk.
Hát, ez a "rázós környék" is van olyan, mint amikor a Boyz n the Hood "fekete vidék" lett. Meg a film is van olyan, leszámítva azt a kicsinységet, hogy időközben lepergett huszonkét esztendőnk. A helyzet sem változott semmit: szar a szar a lepuban.
Ha filmen pisztolyt mutogatnak, annak előbb-utóbb el is kell sülnie. Ugyanez áll a vércukorszintmérőre is; ha feltűnik a vásznon, még ha csak futólag is, ott igen nagy a valószínűsége annak, hogy gondok lesznek az inzulininjekcióval.
Hollywoodi veterán, olyan filmek rendezője, mint a Carrie, a Gyilkossághoz öltözve vagy A sebhelyesarcú. Egy párizsi hotelszobában ült le velünk beszélgetni, mert Gyilkos vágyak című filmjét nemrég mutatták be a pesti mozik.
Amikor Sztupa és Troché megálltak a szárazérnél, az már egy másik lakodalom volt. Jobbra elláttak egészen a pusztáig, de balra mintha a földből nőtt volna ki, ott magasodott a walderdő. A kettőt elválasztó út, ha nem is torkollott a végtelenbe, csak eltűnt úgyszólván az első kanyarban, mégis érzékeltett valamiféle távlatot, kézzel fogható messzeséget.
A játékterem-kultúra Magyarországon valahogy soha nem tudta megvetni a lábát, és gyorsabban szívódott fel az itthoni piacról, mint a seb köré locsolt Betadine. Vannak és voltak azonban meghatározó címei a kilencvenes éveknek, a Doom-Quake-Mortal Kombat szentháromságból mégis kevesen tudtak elevickélni az ezredfordulóig.
Vannak kutatások, melyekből azt a következtetést vonták le, hogy az új és legújabb generációkban kialakult egyfajta halhatatlansági tudat, amely ráadásul nem tagadásokra, negatív állításokra alapoz, noha azokat sem tekinti tárgytalannak. Eme halhatatlansági tudatnak lehet szindrómája az utóbbi évtizedekben megint felvirágzó elméleti fizikai elképzelés, ami szerint univerzumunk csak egy a sok közül.
Múlt szerdán eltemették romániai szülőhelyén azt a 47 éves orgoványi férfit, akit a gyanú szerint rendőrök vertek halálra vallatás közben. A kiskunsági Homokhát mélyszegénységtől sújtott és indulatokkal terhes tanyavilágában tudakozódtunk Bara József tragikus halálának körülményeiről.
Az életkor meghosszabbodásával mind több idős ember szenved a kognitív képességek részleges vagy teljes elvesztésétől. A szindróma áldozatainak és családjuknak az élete pokollá válhat - és a betegség kezelése mind súlyosabban terheli meg a fejlett országok nemzetgazdaságát is.
Amatőr jogászként szedte ízekre az egészségügyi törvény gyógyíthatatlan betegekről szóló passzusát, beadványát az Alkotmánybíróság április 29-én kezdi tárgyalni. A nyugdíjas orvos keserű tapasztalatai után vette a fáradságot, hogy a végstádiumban lévők érdekében lépjen fel, mivel véleménye szerint a hatályos törvény alkalmazhatatlan, ezért alkotmányellenes.
Megnéztük a MiniCityt a Nyugatinál: ártatlan és kiszolgáltatott mivoltukban a gyerekek élvezik, pedig sajnos olcsó, vásári és hitvány az egész.
Audiovizuális attrakciója mára húzóágazattá vált a globális partikultúra világában. Energiáit mostanában a VJ Torna elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozat köti le, amit a stábjával a Cinetriphez hasonlóan ő tett menővé.
Fehérboros kacsazúza spárgával, csalánkrémmel töltött tésztával (a balatonszemesi Kistücsök tavaszi étlapja), zúzapörkölt, polip, bulgur (a budapesti Olimpia étterem napi ajánlata), thai bundázott libazúza (Márton-napi emlék a Bock bisztró libamenüjéből), Nagypapa kedvence Wang mesternél (38-as): csípős-savanyú sertésfül, csirkeláb és kacsazúza.
Ím, ilyen a Folytassa, Kleó!, amikor a tévében folytatja: egy bátor kezdeményezés vérzik el a szemünk előtt - nagy csatában, nemes és nemtelen ellenfelek kezétől.
Régi panasz, hogy a működő demokráciák, a tudásközpontok és a jó álláslehetőségek szinte mind kellemetlen klímájú, túl északi helyeken vannak. Miért is nem lehet áttolni Finnországot Campaniába, Oxfordshire-t egy karibi szigetre?
