Publicisztika

Államigazgatási jogban járatos szakértők szerint legkésőbb 2008. május 9-ig le kellett volna bontatnia az I. kerületi önkormányzatnak mint kijelölt építésügyi hatóságnak a Turul-szobrot. A gigantikus madár azonban áll, a két érintett fideszes önkormányzat (az I. és a XII. kerületi) pedig a jelek szerint összejátszik, és húzza az időt.

Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) éves bécsi ülései többnyire nem túl izgalmas események: a tagállamok küldöttei unottan ledarálják a semmitmondó statisztikai adatsorokat és a drogellenes háború mantráit.

A brit parlament idén májusban nagy horderejű módosításokat hajtott végre a mesterséges emberi reprodukció törvényi szabályozásában. Engedélyezték a hibrid embriók létrehozását állati petesejt segítségével, feloldották az életmentő testvér kiválasztásának korábbi tilalmát, és elfogadták azt is, hogy az apa személye az in vitro ellátás kezdetén már nem elengedhetetlen feltétele a reprodukciós beavatkozásoknak. Mit jelent mindez?

Fodor Gábor kettőt tárgyalt, szombaton Orbán Viktorral, kedden Gyurcsány Ferenccel. Az udvarias, unalmas sajtótájékoztatók leginkább azt mutatták, hogy a felek már a találkozók előtt is tisztában voltak egymás álláspontjával; utána mindenki mondta tovább a magáét, s hazamentek. De Fodornak nem jöttek rosszul e megbeszélések, amit lehetett, kihozta belőlük. Demonstrálhatta, hogy őt nemcsak az MSZP, de a Fidesz is tárgyalópartnernek tekinti, és a mindkét összejövetelen következetesen képviselt álláspontjával "felelős ellenzékiként" nagy nyilvánosság előtt tolhatta be magát középre. Egyszerre kellett ellenzékinek mutatkoznia és kezelnie azt a helyzetet, hogy pártja - alacsony népszerűségi mutatói miatt - nem támogathatja az előre hozott választásokat, még akkor sem, ha a jobboldal ezt tartja az "igazi" ellenzékiség kritériumának. A Fidesz szerint minden végérvényesen el van rontva, míg a kormány szerint az elmúlt két év eredményes volt. Fodor a kettő közé lőtte be magát: a szakértői kormányról, netán idő előtti voksolásról csak akkor gondolkodik, ha a kisebbségi kormány nem tud olyan cselekvési programot letenni, ami mellé az SZDSZ odaállhat.

A hétvégén eldőlt: a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) a Demokrata Pártot (DS) választotta, azaz a Milosevic-rezsimet 2000 őszén előbb a szavazóurnáknál, majd az utcán megdöntő demokratikus erők - illetve azok nyugatos, európai orientációjú része - a Milosevic-rezsim után megmaradt zaccal fognak együtt kormányozni. Borislav Tadic Ivica Dacictyal, a Milosevic-párt egykori szóvivőjével és frontharcosával. (És micsoda idők voltak azok, 1992 és 2000 között, amikor Dacic vitte a szót, és micsoda szók, a gyilkos, cinikus hazugságok minő parttalan áradása!) Zoran Djindjic párttársai azzal a párttal, amely a miniszterelnök gyilkosait elindította pályájukon! A május 11-i választások után, mint emlékezetes, a 20 képviselőt a Skupstinába juttató, s alig 300 000 szavazót megmozdító szocialisták lettek a mérleg nyelve (az erőviszonyokról lásd cikkünket: Orrhossz és Pürrhosz, 2008. május 15.). Az SPS és a DS parlamenti többségéhez szükség lesz még a négy magyar képviselőre; s ezt a szövetséget jóváhagyólag, bár kívülről támogatják Cedo Jovanovic liberálisai is.

A magyar politikai közbeszédben rögzült szélsőjobboldalképet mindenekelőtt a bal- és a jobboldal kokettálás kontra riogatás címmel illethető vitája formálta az utóbbi években. E vitának - alig sarkítva - pusztán annyi a tartalma, hogy a baloldal szerint Orbán Viktor kiszabadította a fasizmus szellemét a palackból, a jobboldal szerint viszont Magyarországon nincs se szélsőjobboldal, se fasiszta szellemiség, palackokkal pedig kizárólag provokátorok szoktak dobálózni akkor, amikor az Gyurcsány Ferencnek éppen érdekében áll. Hogy ezek az állítások mennyire nem állják meg a helyüket, pártpolitikai szempontból pedig már mennyire nem hatékonyak, az 2006 ősze óta egyre nyilvánvalóbbá vált. Stratégiai okokból azonban a két nagy politikai oldal mégis ragaszkodik saját értelmezéséhez, aminek pedig három fontos következménye is van a szélsőjobboldalról való közgondolkodást illetően.

Sercegő régi hanglemezről szólnak az "ingyenélő" segélyezettek munkára fogását követelő polgármesteri engedetlenségi mozgalom érvei. A munkára kötelezés nem új módszer, legfeljebb azt tekinthetjük újdonságnak, hogy az elmúlt hetekben a települési önkormányzatok kezdték öntevékeny módon átírni a hatályos törvényeket. A kötelezettek a rendszeres szociális segélyben részesülő aktív korú tartós munkanélküliek lennének, akik már túl vannak az álláskeresési (magyarul munkanélküli-)járadék időszakán, de munkájuk még mindig nincs, és idővel egyre csökken az esélyük arra, hogy valaha munkát találjanak.

Levelezik egymással és találkozóra készül a Fidesz és az SZDSZ elnöke. S mivel mindezt - főleg Fodor Gábor részéről - néhány kifejezetten udvarias gesztus is megelőzte, a naiv lelkek (amilyenek például mi voltunk még 1998 tavaszán is), reménykedni kezdtek, hogy végül mégis összenő, ami összetartozik. Kétségtelen, ez az egymás felé mozdulás nagy változások előjele lehet. Csak éppen nem azért, mert a hajdani két szövetséges - amely együttműködést utólagos ismereteink szerint az akkori Fidesz valamivel komolyabban gondolta, mint az akkori SZDSZ - 1994 után újra egymásra találna.

Állami ünnepeink után egy ideje mindig ugyanazt írjuk. "A tegnapi évfordulón köztársaságunk elnöke, Sólyom László nem fogott kezet X-szel, viszont gyalog kereste fel a Lánchidat, és ez szerintünk helytelen." "A hétvégén tartott megemlékezésen k. e. nem vett részt, mert biztonsági szempontból kockázatosnak találta, és ez helytelen." Már a könyökünkön jön ki: most épp a Nagy Imre-házba, a Jánosi Katalin szervezte megemlékezésre nem ment el, ahol a miniszterelnök is beszédet mondott. Mint alanti szavai is mutatják, a címe nem tetszett neki (Beszélgetés Kádárról és Nagy Imréről).

A múlt csütörtökön az írek elhajtották az Európai Uniót. A Lisszaboni Szerződés népszavazásán az ír választók 54 százaléka elutasította a dokumentumot.

A múlt csütörtökön a kormány egy tollvonással kinyírta a Magyar Vasúti Hivatalt (MVH): a szervezetet betolta a Nemzeti Közlekedési Hatóság alá, elnökét, Antal Dánielt (lapunk alkalmi szerzőjét) pedig felmentette. A hivatalos indoklás várat még magára. De jobb, ha tudják: mindaz, amit indoklás gyanánt hivatalos forrásból hallanak majd - ha lesz ilyen egyáltalán, nem inkább lapítani fognak e szégyenteljes és szomorú történet hősei -, szemenszedett hazugság lesz, esetleg az elnök besározására és ellehetetlenítésére tett kísérletek. Az az újságíró vagy politikus, aki ilyen tárgyú közleményeket bocsát majd a nyilvánosság elé, előre szólunk, vagy segghülye, vagy meg van (lesz) véve.

Mindennapos téma lett: bármikor legyen is, a Fidesz kétharmados többséget szerez a következő parlamenti választáson. Azaz, készüljünk fel a "legrosszabbra" - új alkotmány, új politikai rendszer közeleg. Megérkezését - az egyik álláspont szerint - az alkotmányozásra is képes többség önmérséklete tudná megakadályozni, a Tölgyessy Péter által mostanában gyakran javasolt alkotmányozási moratórium. Ez természetesen az egyik lehetséges megoldás - kérdés, hogy van-e bármiféle realitása. A Narancs pár héttel ezelőtti számában (A mérleg jegyében, 2008. május 8.) már olvashattunk egy elemzést arról, milyen - elsősorban alapjogi - fékek találhatók az alkotmányban. A meglehetősen statikus és tételes alkotmányjogi szabályozás helyett én egy másik nézőpontból tekintek ama kérdésre, hogy mi minden nem védi a mindenkori alkotmányt.

Magyar Narancs, 2008. május 29. Tollat kellett ragadnom, mert Várhegyi Éva mindenfelé vagdalkozó cikke jórészt társaságunkról, a CIG Közép-európai Biztosítóról szól, sőt közvetve én is találva érzem magam. Első gondolatmenete számunkra igen kedvező.

Magyar Narancs, 2008. május 8. Hibás tánclépések Magyar Narancs, 2008.