Tagadó mód

Publicisztika

A múlt csütörtökön az írek elhajtották az Európai Uniót. A Lisszaboni Szerződés népszavazásán az ír választók 54 százaléka elutasította a dokumentumot.

A múlt csütörtökön az írek elhajtották az Európai Uniót. A Lisszaboni Szerződés népszavazásán az ír választók 54 százaléka elutasította a dokumentumot. Az eredmény mellbevágó, mivel a teljes ír politikai főáram az igenre biztatott, a kormányzó Fianna Fáil éppúgy, mint az ellenzéki Fine Gael, meg a kis pártok is (az egy Sinn Féin kivételével, róluk később); jobb- és baloldal egyaránt. Sőt, még a katolikus egyház is - miután eldöntötte, hogy az unió nem fogja rájuk kényszeríteni az abortusz tilalmának a feloldását - óvatosan a Szerződés mellett állt ki. Az ír püspökök pásztorlevele - bár fájlalja, hogy az unió vonakodik elismerni keresztény örökségét - emelkedett hangon szól az EU-ról, melynek céljai "sok tekintetben a jó társadalom keresztény humanista vízióját tükrözik". A Szerződés nem tökéletes ugyan, de - írják Európa egyik legvallásosabb országának főpásztorai - értékelhető kísérlet az intézményi reformra, amire az átláthatóság és a demokrácia miatt van szükség. "A pusztán a gazdasági önérdeken alapuló közösség nem lesz tartós" - vitatkoznak a nem demagógjaival a főpapok. "Végül pedig, szükség van a globális szolidaritás etikájának előmozdítására." Erre lenne jó az Európai Unió. Szerintük (és a pápa szerint is).

Meg szerintünk is.

A lisszaboni szerződés demokratikusabbá tette volna az EU-t. Az Európai Parlament kezébe adta volna az Európai Bizottság elnökének megválasztását; az EP beleszólási jogát kiterjesztette volna szinte minden szakpolitikára; ez elsősorban a bel- és igazságügyi jogalkotásnál lett volna fontos, hogy ne csak bürokraták és kormánydiplomaták döntsenek. Megnövelte volna a nemzeti parlamentek jogait; eltörölte volna egy sor területen a nemzeti vétó lehetőségét, így pörgetve fel a döntéshozatalt. Létrehozta volna az állandó elnöki posztot az Európai Tanács - parasztosan: EU-csúcs - élén, és megerősítette volna a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy az unió jobban megálljon a globális versenyben.

Ehhez képest az ellentábor érvei közt kitüntetett helyen szerepelt az, hogy azért kell az intézményi átalakítást (az unió demokratizálását) meggátolni, mert az unió nem elég demokratikus. Meg az, hogy Írországnak - az új, népességarányos(abb) szavazati súlyozások meg a biztosok számának csökkenése miatt - kevesebb beleszólása lenne az unió dolgaiba. Hogy Írország elveszti szuverenitását. Hogy az unió egyszer úgyis lecsapja a Közös Agrárpolitikát (ezért kevesebb támogatást kapnak majd az ír farmerek), és a halászati kvótákat is hátrányosan állapítja meg. A Sinn Féin, az IRA fedőpártja megint szuverenitásról és demokratikus szocializmusról papolt - miközben Észak-Írország és Írország egyesülése (e párt célja) épp az unió bábáskodása mellett lesz lassan befejezett tény. Abban az országban, amely gazdasági sikereit jórészt az uniós tagságnak és támogatásoknak köszönheti, most a nacionalista szűkkeblűség, az önző és indokolhatatlan csoport- és személyes érdekek, a tágabb szolidaritás hiánya, a "korrupt" és "romlott" "elittel" szembeni populizmus, a civil és zöld destrukció, a paranoid borderline pszichózis, az összeesküvés-elméletek, a vallási fundamentalizmus nyert egy fontos meccset.

Az unió nyilván kitalál majd valamit; a vérmesebbek már az írek kiszekálásán morfondíroznak. Fussanak neki még egyszer, de ha akkor sem sikerül: hinaus! Maradjanak az eurózónában, és élvezzék a szabad kereskedelem előnyeit, de húzzanak az intézményekből; és persze egy vasat se nekik a közösből. Nehogy már 800 000 ír nemmel szavazó, sőt, inkább 100 000 (ennyivel győztek) keresztülhúzhassa félmilliárd európai polgár szándékát.

De ezzel semmi nem lenne elintézve.

Az írországi nemtábor ugyanis nem csak Írországban virul; ez a heterogén, tagolt politikai artikulációra képtelen, tagadásra profilírozott tömeg nem csak Írországban fenyegeti az uniós integrációt - meg a politika bevett formáit és kereteit is. A referendum után egyként estek letargiába a nagy európai szocialista, liberális és konzervatív pártok; nem csak azért, mert az unió e három nagy politikai ideológia közös gyermeke, és fáj nekik, ha lepusztulni látják. De azért is, mert e tömegeket e hagyományos pártok egyre kevésbé tudják megszólítani. Márpedig ha őket nem sikerül mihamarabb meggyőzni a közös európai távlatokról, a múlt heti népszavazásra nem apró balesetként, hanem a romlás kezdeteként fogunk majd visszagondolni.

Hajrá, ír püspökök!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.