Állami ünnepeink után egy ideje mindig ugyanazt írjuk. "A tegnapi évfordulón köztársaságunk elnöke, Sólyom László nem fogott kezet X-szel, viszont gyalog kereste fel a Lánchidat, és ez szerintünk helytelen." "A hétvégén tartott megemlékezésen k. e. nem vett részt, mert biztonsági szempontból kockázatosnak találta, és ez helytelen." Már a könyökünkön jön ki: most épp a Nagy Imre-házba, a Jánosi Katalin szervezte megemlékezésre nem ment el, ahol a miniszterelnök is beszédet mondott. Mint alanti szavai is mutatják, a címe nem tetszett neki (Beszélgetés Kádárról és Nagy Imréről).
Hiába unjuk, mindig kiderül, hogy kell szólni. Mindig szólni kell. Most is, bár elnökünk nem először deklarálta, hogy ő csak az ország rendesebbik felének az elnöke, a többi le van ejtve. S ez most elég világosra sikerült, figyeljék csak, önmagát idézi, mint a legnagyobbak!
"A forradalom ötvenedik évfordulóján, a rendszerváltás után tizenhat évvel, kénytelen voltam hangsúlyozni: 'Az 56-os forradalomhoz való hűség, az arra hivatkozás jogossága áll vagy bukik azon, engedjük-e összemosni a szabad Magyarországot az 1989 előttivel. 1956 emléke nem nyugodhat két, ellentmondó és egymást kizáró hagyományon. Ha valaki a forradalommal is, Kádárral is fenn akarja tartani a folyamatosságot, nem ünnepelhet tiszta lelkiismerettel. Legkevesebb, hogy válogatni kényszerül a kádári múltból: van, amit vállal, van, amit tagad. 1956 emléke azonban éppen ezt nem viseli el. Az alapkérdés ugyanis mindig ez volt: forradalom vagy ellenforradalom.' És megismétlem: a lényeget tekintve nincs annyi ötvenhat, ahány ember.
A kérdés tehát még mindig ugyanez, és mindig is megmarad vízválasztónak. Közben az Alkotmánybíróság is megerősítette ezt. Remélem, szilárd marad az Alkotmánnyal összhangban álló erkölcsi mérce is, amely például a kitüntetésre érdemességet eldönti. Nyilvánvaló például, hogy akinek köze volt a Nagy Imre és társai elítéléséhez, a Magyar Köztársaság állami kitüntetését nem kaphatja meg."
Tehát aki a forradalmunk többféle értelmezését is lehetségesnek tartja, ne tartsa nála a markát kitüntetésért, de még paroláért sem. Tessék mondani, egy kicsi eltérés sem fér bele? Ha nem úgy értelmezzük, hogy október végén volt, hanem úgy, hogy ősszel, az még jöhet? Ha azt mondjuk, voltak benne jó szándékú komcsik is, az határeset? Vagy hogy? Van egy értelmezőgráfja, az kimutatja, hogy rosszak vagyunk, mert ott is értelmezünk, ahol nem szabad? És mit érdemel, körmöst vagy jattot, aki azt mondja, hogy "Ésoha nem fogjuk megtudni, mi történt pontosan. Hiányos a fennmaradt anyag, torzítottak a jegyzőkönyvek, kicsikartak a vallomások. Maga a dokumentumok megértése is történészi segítséget kíván; s még inkább a tágabb értelmezés: a háttér, a politikai erővonalak, nemzetközi vonatkozások." Ugyanabban a beszédben. Akkor most mégis értelmezhetünk, feltéve, ha az adott pontra lyukadunk ki. Ott sütit, plecsnit kapunk. Ha viszont nem oda, akkor nekünk nuku elnök. Kicsit meg vagyunk sértődve (mint minden állami ünnep után). De csak elleszünk eztán is.
