Publicisztika

Függetlenül attól, hogy Pepó Pál egymaga hívta-e fel nyolcezerszer vasárnap a TV 2 telefonos szavazógépét, vagy voltak társai, és függetlenül attól is, hogy az ötlet neki magának vagy a kormány valamelyik PR-zsenijének jutott az eszébe, és függetlenül attól is, hogy Pepó megengedne-e magának egy ilyen trükköt 2002 tavaszán, a választási bizottság számítógépei előtt is, a környezetvédelmi miniszter maga a szakmai és államigazgatási nonszensz, akit már réges-rég úgy kellett volna kivágni nem a kormányból, de a kormányzati negyedből, mint pöcsöt a lagziban. Igazából már senki nem érti, hogy mi tartja Pepót a miniszteri székben: mintha Orbán kormányfő és Torgyán pártelnök nem tudná, hogy a debreceni búzanemesítőt széles körben a kormány leggyengébben teljesítő tagjának tartják.

Sally Humphreyszel beszélgetek. Sally ókortudós és antropológus. Azt mondja, mindenki meglepően ideges errefelé, amikor a nemzeti örökség szó felemlítődik, pedig neki erre kéne konferenciát szerveznie. Vagy nacionalista gonoszságra gondolnak rögtön, vagy nemzetietlen gonoszságra. Sóhajt. Nemzeti, hát nemzeti. Mit kell úgy odalenni egy szótól? Mennyivel érdekesebb lenne egy konfúzabb, életközelibb kultúrafelfogás, amely számol az értelmezés és végső soron a történeti tudat erotikus vonásaival! Mennyivel érdekesebb lenne azoknak a metaforáknak és kódoknak a felnyitása, amelyekben magától értetődőnek hitt alapelveket adnak át jelenlegi professzorok jövendő professzoroknak a módszertani kurzuson! Rugalmas, anyagközeli interdiszciplinaritást! Vissza a dolgokhoz és a sztorikhoz! Le a konzervatív purizmussal és a fantáziátlan mítoszutánnyomásokkal! Le a műemlékvédelem lírai szlogenjeivel és brutálisan unalmas praxisával! Ne üljünk romjainkon, beszélgessünk róluk! Halljuk ki az összes hangot a káoszból!

Az első és az utolsó könnyen abszolválható: néhány másodpercnyi erőlködés egyfelől, egy lendkerekes rendőrautó a kölöknek másfelől, és már pipálhatunk is két tételt. Pár hete a középsővel sincs gond: a kormány takaros lakástámogatási konstrukciót hozott tető alá, a lapok alig is győznek beszámolni arról, mint szállnak be újabb és újabb bankok a hitelezésbe; "Hogy lehet felvenni nyolcmilliót?", hirdeti diadallal a hiteles polgári napilap. És tényleg: ezer kíváncsiskodóból már vagy ötvenen kaptak is kölcsönt, nem csoda, ha magyar hág magyar tyúkszemére.

A P&B Média Rt, a Magyar Nemzet és a Mahir Lapkiadó Kft, a Napi Magyarország kiadója egyesíteni fogja a két - nevezzük így, a vicc kedvéért: - konzervatív lapot. E hír kettő kivételével minden hétvégi napilapban megjelent. A két újság, amely erről nem számolt be, a Napi Mao és a Magyar Nemzet volt: előbbi tán szeméremből, utóbbi vezetőinek gyávasága miatt. Az "egyesülésnek" nevezett operáció ugyanis a Magyar Nemzet megszűnését jelenti, akár Napi Magyarországnak, akár Magyar Nemzetnek hívják majd a két lap bagzatása utáni hibridet. Annak az újságnak legfeljebb betűtípusa emlékeztet majd a magyar sajtó- és kultúrtörténet egyik, hol fényes, hol szomorú napokat látott, de mégiscsak: jelentős fejezetére.

Magyarország már soha többé nem lesz ugyanaz, mint ami még csak néhány nappal ezelőtt is volt. A mulandóságnak ennél hatalmasabb bizonyítékát bajos lett volna kitalálni. Úgy sújtott le a Tiszára a Gonosz, mint Hirosimára és Nagaszakira. Ami a Duna esetében Szlovákiának mégiscsak sok fáradságába került, azt Románia és Ausztrália (vagy ha fejet akarunk hajtani a vállalkozás szabadsága előtt: az állami tulajdonban levő Remin bányavállalat és az Esmeralda Exploration - székhelye a nyugat-ausztráliai Perth) egy csapásra megoldották. A Duna elterelése óta nem érte Magyarországot ahhoz hasonló természeti és nemzeti csapás, mint amilyen ma a Tisza apokaliptikus megmérgezése. A Szigetköz kiszáradóban, a Tisza élővilága megsemmisült (95 százalékról beszélni gúnyolódás): az a két folyó, amely egykor Magyarország jelképe volt, haldoklik vagy halott.

A hétfőn véget ért vasutassztrájkot a szakszervezetek vezetői ugyan sikeresnek minősítették - sorolták is lelkesen, mi mindent értek el -, azt azonban aligha bírják megmakkolni, hogy a MÁV vezetése feltörölte velük a várótermet. Az érdekvédelmi főembereket nem egyszerűen visszakozásra kényszerítette a vasúttársaság, hanem agyon is alázta őket.

Semmi nem ment meg minket attól, hogy az "ügynöktörvény" néven közismert, elhúzódó betegség újabb, akut fázisába lépjen. A törvény hatályát kiterjeszteni kívánó kisgazda javaslatot támogatja a Fidesz is, és - mivel a törvény feles, és nem kétharmados - ez akár elég is lehet a sikeréhez.

Mit ugrál egy portugál? - pukkadozott az osztrák politikai elit és a közvélemény, amikor napvilágot látott az Európai Unió többi tagállamának Ausztria elszigetelésével fenyegetőző nyilatkozata, melyhez az Egyesült Államok is csatlakozott. Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy az egyik leggazdagabb és legnyugisabb európai országot diszkriminálják? Mi, kérem, nem vagyunk fejlődő ország valahol a dzsungel szélén! Pedig Ausztria már a választások másnapján, tavaly október 4-én címlapsztorivá vált szerte a világon: a Hitler-utód (Guardian), neonáci (The Times), szélsőjobboldali (Le Monde, La Stampa) Jörg Haider pártja, az FPÖ második helyével nemcsak országát, hanem egész Európát veszélybe sodorhatja. Azt is elfeledték azóta a most sértettséget és megrökönyödést tettető osztrák politikusok, hogy a hisztérikus sajtóvisszhang után mindegyikük megszaladta a saját körét, hogy elmagyarázza odakint, nem eszik olyan forrón a kását, errefelé a másodiknak befutóból nem lesz feltétlenül kormányerő. A szocialisták és a köztársasági elnök talán el is hitték, marad a régi rendszer, csak most többe fog kerülni a vörösöknek, mint korábban. A konzervatív feketék pedig arra játszhattak, hogy nemcsak a szocikat, hanem a Nyugatot is kifárasztották: az ÖVP-FPÖ- koalíció történelmi szükségszerűség, ha nem mennek bele, jő majd helyette a kékek, magyarul Haider egyeduralma. Különben is, ők majd megszelídítik a karintiai fenevadat.

"Az, amit >>konzervatív jobboldalkéntA korszerű jobboldalt (jelentsen a jobboldal hangsor a mai magyar politikában bármit is) célozza az a formálódó összefogás is, amit az MDF Békejobb 2000 munkacím alatt hozna tető alá. Az elképzeléssel nincs is baj: a Fidesz-kormányzással való elegedetlenség miatt elbitangolni kész hívek kormányoldalon tartására alkalmas lehetne a megerősödő MDF, miáltal a jelenlegi koalíció a jobbos voksok viszonylatában akár nullszaldóval is zárhatná a ciklust. Ezt kapisgálja a Fidesz is: noha láthatóan sértődött (a fehérgyarmati időközi választáson az előzetes ígéret ellenére nem az MDF-et, hanem a kisgazdákat támogatja), már nem anyázza direktbe a Fórumot, ellentétben a stratégiai kérdésekben kissé lassúbb felfogású kisgazdákkal.

Horn Gyulát megint elhajtották, mint valami nem kívánt magzatot.

A Fidesz szombati rendkívüli kongresszusa várhatóan szétválasztja a pártelnöki és a miniszterelnöki posztokat, s a szervezet élére Kövér László titokminisztert emeli.

Valami zavar érződik az erőben. Mintha sűrűsödne az Isten nevében és előre megfontolt szándékkal elkövetett brutális hülyeség.

Madaras népi bölcsességet mondani majdnem mindenki tud ebben az országban, jó példa erre a népszerű író és ÁVH-pacsirta, Szilvási Lajos, aki egy helyütt a buszra való felszállás nehézségeit a "becsusszant, mint galambszar a szivarzsebbe" hasonlattal tette képszerűvé. Ennek persze nincs jelentősége, ellentétben avval, ha a két nagyobb kormánypárt vezető munkatársai öltöztetik közkeletű ornitológiai megfigyelésekbe az egymásnak szánt sértéseket.

Rrose Selavy telefonja - mely nem csöng, ha hallgatják - csöngése törte meg a Sztrájkközi Hajnalok csöndjét. Eleni Taxidu, a Mediterrán Intermediális Sztrájkbizottság elnöke St. Auby Tamásról lecsatolta az elektródákat, melyeken át a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) szuperintendánsa a csak nyugalmi állapotban csöpögő Létminimum St. Automata Yohimbe Desztillálót vezérelte derűsen a nyugágyról. Kráter-mély női hang búgta a kagylóba: "A Holnapután Kör szeretné meghívni önt az Ezredvégi Hyde Park című tv-felvételre, ahol a meghívottak üzenhetnek a jövőnek 1999. december 30-án 10 és 18 óra között a Mucsarnok (sic) apszis-termében. Vállalja?"