A hétfőn véget ért vasutassztrájkot a szakszervezetek vezetői ugyan sikeresnek minősítették - sorolták is lelkesen, mi mindent értek el -, azt azonban aligha bírják megmakkolni, hogy a MÁV vezetése feltörölte velük a várótermet. Az érdekvédelmi főembereket nem egyszerűen visszakozásra kényszerítette a vasúttársaság, hanem agyon is alázta őket.
Noha a nyilvánosság előtt mindvégig a három szakszervezet és a Kukely Márton - Bajnai Gábor MÁV-tandem küzdött, nyilvánvaló: a bérharc annak a háborúnak a része, amit a Fidesz-kormány a munkavállalói érdekvédelem ún. kommunista résztvevői ellen folytat. A társadalombiztosítás újraállamosítása óta a legfontosabb ütközetet nyerték most meg a polgári hadak.
A MÁV vezetése (illetve a mögöttük álló stratégák) fokozatosan lehetetlenítették el a szakszervezeti vezetőket: lényegében mindent megadtak, amit az érdekvédők a munkavállaló egyedeknek kértek, de arról hallani sem akartak, amit az érdekvédők a munkavállalók szervezeteinek követeltek. Hétfőre a sztrájk tétje a szervezeti kérdésekre egyszerűsödött: levonja-e a munkahely a szakszervezeti tagdíjakat, és milyen irodákra jogosult az érdekvédelmi bürokrácia. Innentől a szakszervezeti elit pozícióharcáról volt szó (pontosabban a sztrájk okainak értelmezése erre szűkült), amit a vezérkar nem hogy a közvéleménnyel, de a tagsággal sem tudott volna elfogadtatni. Kukely vezérigazgató vasárnap bejelentette azt is, hogy a társaság nem hárítja a dolgozókra a MÁV sztrájk miatti veszteségeit, ellenben másnap a bíróságtól fogja kérni a munkabeszüntetés törvénytelenségének kimondását, ha az akció - a MÁV-vezetés engedékenységének dacára - folytatódnék. És akkor a társaságnak bizony újra kellene gondolnia az 1,1 milliárd forintnyi kár kompenzálását is.
A szakszervezeti vezéreknek e helyzetből csak egy kiút maradt: jó arcot vágni a buktához, felfüggeszteni a sztrájkot és elhitetni fűvel-fával, mily´ sikeres volt a 329 órás akció. Múlt pénteki demonstrációjukon még nem engedték felszólalni a szakminisztert, hétfő délután viszont, negyedórás várakozás után, már nyomoztak Kukely után, lenne egy kis aláírnivaló, ha idefáradna a vezérigazgató úr.
Kukely nagy ívben tett rájuk; a helyettesével üzente, előbb tanulmányozniuk kell a szöveget. Sőt, fel is mérgesedett, mondván, a szakszervezetek újabb sztrájkkal fenyegetőznek, ha nem lesz megállapodás a tagdíjlevonásról, a munkaidőkedvezményről, meg az érdekvédelem által használandó munkahelyi infrastruktúráról. A dolgok jelenlegi állása szerint ezek hiányában a szakszervezetek lehúzhatnák a rolót; az érdekvédelmi vezetők azonban legott közölték: félreértés, tárgyalni akarnak ők, nem sztrájkolni, a puszta szó hallatán is kiveri őket a hideg verejték.
Sakk, matt.
