Publicisztika

Sercegő régi hanglemezről szólnak az "ingyenélő" segélyezettek munkára fogását követelő polgármesteri engedetlenségi mozgalom érvei. A munkára kötelezés nem új módszer, legfeljebb azt tekinthetjük újdonságnak, hogy az elmúlt hetekben a települési önkormányzatok kezdték öntevékeny módon átírni a hatályos törvényeket. A kötelezettek a rendszeres szociális segélyben részesülő aktív korú tartós munkanélküliek lennének, akik már túl vannak az álláskeresési (magyarul munkanélküli-)járadék időszakán, de munkájuk még mindig nincs, és idővel egyre csökken az esélyük arra, hogy valaha munkát találjanak.

Levelezik egymással és találkozóra készül a Fidesz és az SZDSZ elnöke. S mivel mindezt - főleg Fodor Gábor részéről - néhány kifejezetten udvarias gesztus is megelőzte, a naiv lelkek (amilyenek például mi voltunk még 1998 tavaszán is), reménykedni kezdtek, hogy végül mégis összenő, ami összetartozik. Kétségtelen, ez az egymás felé mozdulás nagy változások előjele lehet. Csak éppen nem azért, mert a hajdani két szövetséges - amely együttműködést utólagos ismereteink szerint az akkori Fidesz valamivel komolyabban gondolta, mint az akkori SZDSZ - 1994 után újra egymásra találna.

Állami ünnepeink után egy ideje mindig ugyanazt írjuk. "A tegnapi évfordulón köztársaságunk elnöke, Sólyom László nem fogott kezet X-szel, viszont gyalog kereste fel a Lánchidat, és ez szerintünk helytelen." "A hétvégén tartott megemlékezésen k. e. nem vett részt, mert biztonsági szempontból kockázatosnak találta, és ez helytelen." Már a könyökünkön jön ki: most épp a Nagy Imre-házba, a Jánosi Katalin szervezte megemlékezésre nem ment el, ahol a miniszterelnök is beszédet mondott. Mint alanti szavai is mutatják, a címe nem tetszett neki (Beszélgetés Kádárról és Nagy Imréről).

A múlt csütörtökön az írek elhajtották az Európai Uniót. A Lisszaboni Szerződés népszavazásán az ír választók 54 százaléka elutasította a dokumentumot.

A múlt csütörtökön a kormány egy tollvonással kinyírta a Magyar Vasúti Hivatalt (MVH): a szervezetet betolta a Nemzeti Közlekedési Hatóság alá, elnökét, Antal Dánielt (lapunk alkalmi szerzőjét) pedig felmentette. A hivatalos indoklás várat még magára. De jobb, ha tudják: mindaz, amit indoklás gyanánt hivatalos forrásból hallanak majd - ha lesz ilyen egyáltalán, nem inkább lapítani fognak e szégyenteljes és szomorú történet hősei -, szemenszedett hazugság lesz, esetleg az elnök besározására és ellehetetlenítésére tett kísérletek. Az az újságíró vagy politikus, aki ilyen tárgyú közleményeket bocsát majd a nyilvánosság elé, előre szólunk, vagy segghülye, vagy meg van (lesz) véve.

Mindennapos téma lett: bármikor legyen is, a Fidesz kétharmados többséget szerez a következő parlamenti választáson. Azaz, készüljünk fel a "legrosszabbra" - új alkotmány, új politikai rendszer közeleg. Megérkezését - az egyik álláspont szerint - az alkotmányozásra is képes többség önmérséklete tudná megakadályozni, a Tölgyessy Péter által mostanában gyakran javasolt alkotmányozási moratórium. Ez természetesen az egyik lehetséges megoldás - kérdés, hogy van-e bármiféle realitása. A Narancs pár héttel ezelőtti számában (A mérleg jegyében, 2008. május 8.) már olvashattunk egy elemzést arról, milyen - elsősorban alapjogi - fékek találhatók az alkotmányban. A meglehetősen statikus és tételes alkotmányjogi szabályozás helyett én egy másik nézőpontból tekintek ama kérdésre, hogy mi minden nem védi a mindenkori alkotmányt.

Magyar Narancs, 2008. május 29. Tollat kellett ragadnom, mert Várhegyi Éva mindenfelé vagdalkozó cikke jórészt társaságunkról, a CIG Közép-európai Biztosítóról szól, sőt közvetve én is találva érzem magam. Első gondolatmenete számunkra igen kedvező.

Magyar Narancs, 2008. május 8. Hibás tánclépések Magyar Narancs, 2008.

Kosaras Péter Ákos, az egyik internetes közösségi oldalon tavaly SS-egyenruhában domborító majom ismét bekerült az újságokba - ez már önmagában is felháborító (ti. ha egy közveszélyes fasiszta idióta nyilvánosságot kap). De manapság magas az általános ingerküszöb (még az ez irányú is, noha ilyennek nem is szabadna lenni), úgyhogy ezért nem is szólnánk. Ha valami neonyilas számmal még föl lehet lépni a sajtóban, az a sajtó baja, túléljük. Ám újabb kűrjének van oly vonatkozása is, ami létállapotainkat is érinti.

A hét végén rendezik az SZDSZ rendkívüli elnökválasztó küldöttgyűlését. Fátylat a múltra, a csalásokra, Asztalosné és Köteles üzelmeire: győzzön megint a jobbik! Mégiscsak ezen a párton múlik, hogy a szocialista kormány kitölti-e a ciklusát.

Az államot már régi idők óta szokás hajóhoz hasonlítani, amely - legalábbis Párizs optimista címerfölirata szerint - hányódik, de nem süllyed el. A magyar Respublika viszont az utóbbi időben egyre inkább a "bolondok hajója" metaforáját juttatja eszünkbe: csakugyan, mintha csupa bolond utazna rajta és próbálná irányítani, legalábbis míg el nem süllyed.

Magyar Narancs, 2008. május 15. Kedves Narancs, tisztelt főszerkesztő úr! Előfizetőként e héten is nagy örömmel vettem kezembe a lapot.

Hétfőn szavazott róla az Országgyűlés: a Tibetről szóló határozati javaslatot nem vette napirendre. De nem néz-e ki hülyén, hogy a szabadságharcaira oly büszke kis nép - a magyar - parlamentje még csak vitatkozni sem akar a szabadságáért küzdő másik kis nép - a tibeti - ügyé-ről? És ezt most a képviselők nem kenhetik (egy)másra, mindenki hozzátette a magáét.

A Színművészeti Egyetemen tartott fejtágító, avagy továbbképzés - ha hihetünk a hirszerzo.hu-nak, és egyelőre nincs rá okunk, hogy ne ezt tegyük - konkrét tartalmát tekintve leginkább gyerekes marhaságokból állt, ilyen az autópályaépítések és a metróberuházás leállítása, meg a paksi atomerőmű vizének felhasználása a Duna- Tisza köze elsivatagosodásának megakadályozására. Fejleszteni kell a turizmust is, nem vitás. Ez még nem kormányprogram, legfeljebb annak a paródiája, újabb autópályák már nemigen vannak tervezve, a metróberuházás leállítása pedig (amely úgy történne, hogy az Orbán-kormány nem fizetné ki a számlákat az alvállalkozóknak) - a magyar állam nyilván szerződésekbe foglalt kártérítési kötelezettségei miatt - kábé ugyanannyiba kerülne, mint a megépítése, viszont nem lenne metró, csak egy félig kifúrt alagút és félkész állomások, a hülyének is megéri.