"Én sem tudom, hogy csinálom"

  • .
  • 2008. május 29.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. május 15. Kedves Narancs, tisztelt főszerkesztő úr! Előfizetőként e héten is nagy örömmel vettem kezembe a lapot.

Uri Geller láttán azt gondoltam, hogy valami értékeset és maradandót olvashatok. Reméltem, rávilágítanak arra az aggasztó folyamatra, ahogy a bűvészkedés misztifikálásával fanatizálják és megvezetik a kevésbé szkeptikus, csodaváró tömegeket. Ehelyett egy kedves eszmecserét olvashattam, a szerzőt is elvarázsolta az interjúalany.

Noha a Narancs határozottan ki tud állni például az öröklött előjogokon összeálló büdzsékből avíttas igéket hirdető történelmi egyházak vagy az anyagi romlást hozó szcientológia ellen, az Uri Geller köré szervezett médiaőrület nem veri ki a biztosítékot a szerkesztőség igazságérzetében.

Mi is a bajom a "gellerizmussal"?

Bűvészek és illuzionisták produkcióinak megtekintése után a közönségnek úgy illik távoznia, hogy "nahát, milyen ügyes, hogy csinálta?". Ha úgy távozik, hogy "jaj, szerezzük meg a varázsló számát, hátha elmulasztja a nagynéni mellrákját", akkor az már visszaélés. Most úgy látom, hogy ez utóbbi reakciót váltja ki - nagyon is tudatosan - A Kiválasztott című műsor, és a köré szervezett médiatámogatók. Erre persze könynyű azt mondani, hogy hülye, aki beveszi. Akkor viszont mi a fenének írjuk ki banki hirdetéseknél a THM-et, és miért van a figyelmeztető felirat a cigarettásdobozon? A nullaszázalékos kamat és az ultralight füstszűrő sem nagyobb kamu, mint a delejezett kakukkos óra.

A Harry Potter-könyvek megjelenésekor nagy hanggal tüntetett több egyház is, mondván, hogy polgárjogot nyer a varázslás, a kuruzslás és a felsőbbrendű földöntúli hatalmak tisztelete. Ez persze különösen furcsán hangzott, egyrészt, mert ők mondták, másrészt mert regények és filmek esetében még gyerekeknél sem volt sosem probléma, hogy megkülönböztessék a fikciót és a valóságot.

A "gellerizmus" viszont úgy bukkan fel a tévében és a napi sajtóban, hogy azt nem csupán fizetett celebek, hanem hírműsorokban is felbukkanó személyiségek hitelesítik. A család televíziója és a sztárok lapja minden élc vagy kikacsintás nélkül közöl interjút a mentalistákkal, hogy használják-e emberfeletti képességeiket a hétköznapokban is, mondjuk csajozáskor, vásárláskor, iskolában.

Reméltem, a Narancs nem áll be a sorba, esetleg szót ejt a média felelősségéről, vagy legalább jelzi kétségeit. Mert ezek a kétségek meg kell, hogy legyenek, még ha Geller egy kedves, bohókás filantróp is.

Maradok őszinte rajongójuk,

Juhász Péter

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.