"Én sem tudom, hogy csinálom"

  • .
  • 2008. május 29.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. május 15. Kedves Narancs, tisztelt főszerkesztő úr! Előfizetőként e héten is nagy örömmel vettem kezembe a lapot.

Uri Geller láttán azt gondoltam, hogy valami értékeset és maradandót olvashatok. Reméltem, rávilágítanak arra az aggasztó folyamatra, ahogy a bűvészkedés misztifikálásával fanatizálják és megvezetik a kevésbé szkeptikus, csodaváró tömegeket. Ehelyett egy kedves eszmecserét olvashattam, a szerzőt is elvarázsolta az interjúalany.

Noha a Narancs határozottan ki tud állni például az öröklött előjogokon összeálló büdzsékből avíttas igéket hirdető történelmi egyházak vagy az anyagi romlást hozó szcientológia ellen, az Uri Geller köré szervezett médiaőrület nem veri ki a biztosítékot a szerkesztőség igazságérzetében.

Mi is a bajom a "gellerizmussal"?

Bűvészek és illuzionisták produkcióinak megtekintése után a közönségnek úgy illik távoznia, hogy "nahát, milyen ügyes, hogy csinálta?". Ha úgy távozik, hogy "jaj, szerezzük meg a varázsló számát, hátha elmulasztja a nagynéni mellrákját", akkor az már visszaélés. Most úgy látom, hogy ez utóbbi reakciót váltja ki - nagyon is tudatosan - A Kiválasztott című műsor, és a köré szervezett médiatámogatók. Erre persze könynyű azt mondani, hogy hülye, aki beveszi. Akkor viszont mi a fenének írjuk ki banki hirdetéseknél a THM-et, és miért van a figyelmeztető felirat a cigarettásdobozon? A nullaszázalékos kamat és az ultralight füstszűrő sem nagyobb kamu, mint a delejezett kakukkos óra.

A Harry Potter-könyvek megjelenésekor nagy hanggal tüntetett több egyház is, mondván, hogy polgárjogot nyer a varázslás, a kuruzslás és a felsőbbrendű földöntúli hatalmak tisztelete. Ez persze különösen furcsán hangzott, egyrészt, mert ők mondták, másrészt mert regények és filmek esetében még gyerekeknél sem volt sosem probléma, hogy megkülönböztessék a fikciót és a valóságot.

A "gellerizmus" viszont úgy bukkan fel a tévében és a napi sajtóban, hogy azt nem csupán fizetett celebek, hanem hírműsorokban is felbukkanó személyiségek hitelesítik. A család televíziója és a sztárok lapja minden élc vagy kikacsintás nélkül közöl interjút a mentalistákkal, hogy használják-e emberfeletti képességeiket a hétköznapokban is, mondjuk csajozáskor, vásárláskor, iskolában.

Reméltem, a Narancs nem áll be a sorba, esetleg szót ejt a média felelősségéről, vagy legalább jelzi kétségeit. Mert ezek a kétségek meg kell, hogy legyenek, még ha Geller egy kedves, bohókás filantróp is.

Maradok őszinte rajongójuk,

Juhász Péter

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.