A hét végén rendezik az SZDSZ rendkívüli elnökválasztó küldöttgyűlését. Fátylat a múltra, a csalásokra, Asztalosné és Köteles üzelmeire: győzzön megint a jobbik! Mégiscsak ezen a párton múlik, hogy a szocialista kormány kitölti-e a ciklusát.
Fodor Gábor programjának szerves részét képezi a koalícióból való kilépés, illetve a koalícióból való kilépettség (kilépve levés) gondolatának hangsúlyozása. Õ egy percig sem volt ellene a kilépésnek, kiállt mellette: a kilépésnek nem volt alternatívája, miután a min. eln. a pártértekezleten oly csúnyán stb., és az MSZP is annyi randa dolgot művelt a reformokkal, főleg hátulról. Fodor szerint a) ő most sem akar újra belépni a koalícióba, b) a kisebbségi kormányzást tartja a legrosszabb megoldásnak, és c) az SZDSZ-nek nem szabad megszavazni a költségvetést, mert az nem ellenzéki magatartás. Ebből az következne, hogy Fodor Gábor menten berekesztené az MSZP kormányzását; ez azonban a nyilatkozataiból ítélve nem teljesen van így, mert ő a Gyurcsány-kormányt tartja csak - a hitelvesztés miatt - alkalmatlannak. De ezzel távolról sem azt akarja mondani, hogy csak akkor tudja majd az ő vezetésével a pártja támogatni a szocialisták kormányát, ha azok leváltják Gyurcsányt. Hisz nem az ő dolga, hogy megmondja, ki legyen a szoc. min. eln. - hogy is nézne az ki!
Mindebből a sok mondásból az szűrhető le, hogy Fodor Gábor ezt akarja, netán azt akarja, esetleg amazt akarja, vagy nem tudja, mit akar, vagy tudja, de nem mondja. Emellett van persze, amit biztosan akar, és ez nem más, mint a párt nyitottabbá tétele, nem feledkezve meg a konvergenciaprogramról és a gazdaság kérdésköréről sem. Emellett a zöldvonalat vinné, az alternatív, fiatalosan hiteles és hitelesen fiatalos kezdeményezéseket felkarolva integrálná azokat a párt vonzáskörzetébe. Megszólítana, egyeztetne, párbeszédbe kerülne! Nyitottság, hitelesség, költségvetési fegyelem és biztonságos szex - így foglalható össze a credója.
Kóka János a márciusi szakításkor igen magas hangon kezdte: pár héten át nemcsak a kilépésről, de Gyurcsány Ferencről is mint befejezett tényről szólalt fel. Mintha legnagyobb riválisát épp Gyurcsányban fedezte volna fel ekkor az SZDSZ vezetése, mintha őt akarták volna eltakarítani a placcról, hogy biztosan meglegyen az a liberális 5 százalék (és az apró)!
Mostanra azonban az SZDSZ elnöke is elállt attól, hogy kijelölje az MSZP új miniszterelnökét, és letett a "szakértői" kormány életre segítéséről is. A vállalkozás reménytelenségén kívül ebben közrejátszhatott az is, hogy a kilépés után az MSZP-szavazók körében lanyhult az SZDSZ iránti rajongás (a liberális párt eltűnt a szocialista szavazók másodlagos preferenciái közül), sőt, a Szonda adatai szerint a párt támogatottsága is pont annyival csökkent, mint amennyivel az MSZP-é nőtt. De Kókáról legalább tudni lehet, hogy mit akar. Adócsökkentést a költségvetés megszavazásáért cserébe, 500 milliárd forintot 2009-ben, további 250-250 milliárdot a rá következő két évben; és az SZDSZ támogatását élvező kisebbségi kormányzást a ciklus hátralevő idejében. Az MSZP egyelőre ízlelgeti a dolgot - a következő pár hétben nyilván arról fognak vitázni a felek, hogy a szocpárt mit és milyen konstrukcióban tud lenyelni ebből a félbillióból, és hogy mire nem lesz ez a be sem szedett pénz elköltve. Vagy inkább: mit tud majd lenyeletni ebből az MSZP-vel a miniszterelnök. A játék alig változott: ha a szocialista párt nem enged a liberálisok nyomásának (valamennyit), nem sokáig fog kormányozni; a miniszterelnök pedig közvetít pártja és az SZDSZ között. Alig változott, épp egy kicsit élesebb lett. Hisz a koalícióból kilépésen túlestünk, több tér a manőverezésre nincs.
Ez lenne tehát a szűk mezsgye, ahol a két párt elevickélhet 2010-ig. Az egykulcsos jövedelemadó meg a tőke terheinek csökkentése, ha nem is kiköpött szocialista vívmányok, némi életet lehelhetnek a gazdasági növekedésbe; és még csak az sem biztos, hogy a munkaadók egy az egyben zsebre tudják majd tenni a vállalatuknál maradó összegeket. (De persze nem lesz ez igazi adóreform, csak annak egy kis része.) A kompromisszum valami halvány lehetőséget nyithat arra is, hogy a következő majd két évben a) az MSZP kormánypártként konszolidálja szavazótáborát, b) az SZDSZ - pont azzal a mondással, hogy csak kigyömöszöltük az "adóreformot" a szocialistákból, és épp a kilépéssel - ugyanezt tegye a sajátjáéval, azaz meggátolja, hogy szavazói elszivárogjanak (főként balra), és c) hogy mindketten (újra) elhitessék a híveikkel, hogy képesek együttműködni.
Az SZDSZ nagy kockázatot vállalt: mert a koalícióból való távozással azt a szocialista politikust támadta meg, akinél jobbra úgysem számíthat, és mert egy olyan zugot nézett ki magának a politikai mezőben, ami lehet, hogy nincs is. Kókával a fentiek szerint legalább az értelmetlen sodródásnak valami irányt lehetne szabni. Bírjunk ki valahogy két évet, hátha azalatt elfelejtik ezt a kis bizonytalanságot a velünk rokonszenvezők.
Hát, nem túl nagy remények ezek sem.
