A kínai nagycirkusz bohócai

Publicisztika

Hétfőn szavazott róla az Országgyűlés: a Tibetről szóló határozati javaslatot nem vette napirendre. De nem néz-e ki hülyén, hogy a szabadságharcaira oly büszke kis nép - a magyar - parlamentje még csak vitatkozni sem akar a szabadságáért küzdő másik kis nép - a tibeti - ügyé-ről? És ezt most a képviselők nem kenhetik (egy)másra, mindenki hozzátette a magáét.

Hétfőn szavazott róla az Országgyűlés: a Tibetről szóló határozati javaslatot nem vette napirendre. De nem néz-e ki hülyén, hogy a szabadságharcaira oly büszke kis nép - a magyar - parlamentje még csak vitatkozni sem akar a szabadságáért küzdő másik kis nép - a tibeti - ügyé-ről? És ezt most a képviselők nem kenhetik (egy)másra, mindenki hozzátette a magáét.

Négy ellenzéki politikus május elején nyújtott be egy határozati javaslatot, hogy nem szólítanánk-e föl esetleg Kínát a tibetiek emberi jogainak tiszteletben tartására? Valamint a magyar kormányt arra, hogy szorgalmazza a Kína és a tibetiek közötti tárgyalások megkezdését a tartomány autonómiájáról. A Ház emberi jogi bizottsága általános vitára ajánlotta a beadványt, a külügyi viszont nem. A múlt heti vitán a javaslat támogatásáról és időszerűségéről pró és kontra számos érv elhangzott. A kezdeményezők szerint bár kiemelt fontosságú a Kínával ápolt jó viszony, Magyarországnak kötelessége a legmagasabb fórumon is kinyilvánítania szolidaritását a tibetiekkel, pláne, hogy ezt valamilyen formában megtette már az unió is. A javaslat elfogadását most elutasítani óhajtók viszont úgy vélik, e gesztust a tibeti zavargások kezdetekor kellett volna megtenni (mint a csehek); de semmiképpen sem akkor, amikor egy közelgő állami szintű viziten gazdaságilag fontos döntések sorsa múlhat a reménybeli beruházó (Kína) hozzáállásán. Mert hogy a kínai tőkére az országnak szüksége van, ezt ugye az indítványozók is hangsúlyozták etc.

És ez így nem néz-e ki még hülyébben? Egyrészt ha a külügyminisztériumi tisztviselő oly jól látja, mikor lett volna e kiállás megfelelő pillanata (tény, a minisztérium magához rendelte a kínai nagykövetet), úgy a kormány vagy a képviselők tetszőleges számú halmaza miért nem akkor terjesztette be mélységes aggodalmát kifejező javaslatát? Másrészt kevéssé indokolható a mostani sietség, amikor az ország - kormánypártostul, ellenzékestül - épp boltolni készül a megdorgálandó pácienssel. Ha legalább azt mondaná a határozati javaslat: ide figyeljetek, komcsik, a pénzetekre ugyan szükségünk lenne, de tudjátok, mit? Gyömöszöljétek a milliárdjaitokat meg az olimpiátokat, ahová jólesik, mert Magyarország olyan állammal nem közösködik, amelyik etnikai és vallási alapon üldöz embereket, és egy embercsoport szent hagyományát, második számú vallási vezetőjének a kiválasztását lottósorsolásos bohóckodássá silányítja - mint tettétek ti egy évtizede. Ebben az esetben tökéletesen értenénk a fideszes Balog, a fórumos Herényi, a kereszténydemokrata Semjén meg a most ellenzéki Fodor honatyákat. De a javaslat nem ezt mondta. Két hónappal a tibeti erőszak kitörése után ugyan mekkora lehet a súlya és a jelentősége "a tárgyalások megkezdésére" fölszólító szövegnek? Legföljebb ha belpolitikailag van neki valamekkora. Lehet ellenzékiset játszani vele, meg le lehet íratni hiszékeny vagy gonosz sajtómunkásokkal, hogy Szili Katalin házelnök a bizottsági ülésen a mikrofont kikapcsolva "sírva könyörgött" a határozati javaslat visszavonásáért, mert kellemetlen helyzetbe kerülhet kínai látogatásakor.

Ja, a tudósítás után néhány órával kiderült, hogy a "sírásból" egy szó sem igaz. Az egész cirkusznak még ennyi értelme sem volt.

Neked ajánljuk