A Fidesznek létszükséglet az extra bevétel

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. október 28.

Publicisztika

Netadó: mi az igazi kérdés? Semmi esetre sem az, hogy áthárítják-e a felhasználókra vagy sem.

Mi van akkor, ha a kormány igazat mond, és tényleg nem hárítják át a szolgáltatók az internetadót az emberekre (pontosabban a zemberekre)? Minden oké? Rezsicsökkentés és a többi néma csend?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Nem.

Az internetadó csak egy újabb a sorban azon különadók közül, amelyek finanszírozzák a Fidesz hatalmát. A rezsicsökkentés és az egykulcsos szja által ütött költségvetési lyukakat ilyen szektorális különadókkal próbálja a kormány befoltozni, hisz a deficit nem lehet magasabb a GDP 3,5%-ánál, különben jön az EU, és az hót tuti biztos, hogy egy újabb kötelezettségszegési eljárás után megcsapolnák az érkező pénzeket. Ha pedig nincsenek EU-s pénzek, az oligarchái Orbán ellen fordulnak, és akkor vagy valaki más jön a Fideszből, vagy hipp-hopp! felépül egy normális ellenzéki erő és vezető (bár ezt elég nehéz magunk elé képzelni).

A Fidesznek tehát kell az extra bevétel, de ezzel leginkább csak saját uralmát tudja konzerválni, az általa elméletileg ideálisnak képzelt jó kormányzást nem, mert a rendszer annyira át van szőve korrupcióval, hogy korlátozza a (nyilván létező) célok elérését. Ne higgyünk a Fidesz és Orbán hegemóniája okozta optikai csalódásnak: itt nem a létező legjobb rossz van hatalmon, itt egy beteg, önreflexióra képtelen, csak az erő nyelvén értő, kontraszelektált társaság, kormány lavírozgat. Amely egyetlen tüntetés és pár informatikai hulladék hatására képes kocsmai stílusban beszólogatni az USA hivatalos magyarországi képviselőjének (ráadásul a kormány szóvivője), avagy CIA-ügynöknek nevezni, amelyben már a legfelsőbb szinteken jelenik meg az EU-ból való kilépés gondolata, és amely egyre több jel szerint inkább választaná az orosz, mint a nyugati példát. Ha Orbán most nem üzen valami nagyon erőset (személycserék, egy határozott, karakán beszéd a Nyugat mellett stb.), az ország teljesen elszigetelődik. Ami neki sem lesz jó, de akkor már késő lesz.

Észre kell venni, hogy egy óriásira duzzasztott állam vonzza az állami szintű korrupciót, és egyre inkább annak szolgálatába áll. Ennek is jelképe a netadó.

A szektorális különadók bevétele nem javítja Magyarországon az állam teljesítményét, minden mérvadó felmérés szerint pazarló, rossz hatásfokú, visszahúzó a központi hatalom, amely, mint a bankperek egyik bírája is rámutatott, egyre kevésbé működik koordináló, a kereteket meghatározó hatalomként: „Az állam absztrakt jogalany, amely minden esetben meghatározott közhatalmi feladatkörében, meghatározott szervezetek útján, alkotmányos keretek között léphet közjogi vagy magánjogi jogviszonyba, emelte ki. A felperes pénzintézet olyan alperessel szemben kívánja megvédeni jogát, mondta a bíró, amely a kölcsönszerződésben foglalt szolgáltatások teljesítésére és követelésére nem jogosított és nem köteles, nem tekinthető polgári jogalanynak.” Nos, úgy tűnik, a magyar állam ezen a ponton elkezdett az önkényuralmi autoritásokhoz hasonlóan viselkedni ugyanolyan logikával, mint a kulákperek idején.

Az EU az egyik legkevésbé vállalkozásbarát és versenyképes állama igyekszik még egy szektort megfojtani „extraprofit” felkiáltással. Az út vége tisztán látszik: egy túlburjánzó állam rövid pórázon tartott, tenyérből etetett társadalmának kéretik tapsolni a rezsicsökkentéshez. 25 évvel ezelőtt nem ebben reménykedtünk. Akár áthárítják a netadót, akár nem, az elfogadhatatlan, és újabb szöget ver Magyarország koporsójába.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.