Publicisztika

„Ragaszkodom ahhoz, hogy szabad és független emberként gyakorolhassam a szabad véleménynyilvánítás jogát.”

A neoliberalizmus már jóval a bukása előtt mutatni kezdte a kifulladás jeleit, de csak három hónappal ezelőtt múlt ki végleg.

"Az elmúlt napokban úgy éreztem, mintha valamilyen nagyon ismerős, mégis ismeretlennek tetsző tájra tévedtem volna."

Egészségügyi válsághelyzetet nem lehet teljesen légből kapottan elrendelni. Ez nem képzelt migránsválság.

Meglepő, hogy a 2020-tól önálló sorra érdemesített Petőfi Irodalmi Múzeum 6,2 milliárdja 17 százalékkal az idei alatt marad. Holott Demeter Szilárd a magyar kultúrpolitika Dominic Cummings-a.

Úgy egy éve lehetett. Épp kosárlabdaedzésre készültünk, amikor néhány csapattag arról kezdett beszélgetni, milyen szép is az, hogy ilyen jó kis kamatot fizet a magyar költségvetés a szuperállampapírra, a MÁP Pluszra.

Hamar alábbhagyott a tapsolás, amivel az egészségügyi dolgozók áldozatos munkáját köszönte meg az erkélyek népe. Körülbelül akkoriban csendesedett el, amikor elkezdtek sűrűsödni a hazaadott betegekről szóló hírek és a felháborodott beszámolók, posztok, kommentek. Pedig most van csak igazán szükségük az orvosoknak, ápolóknak, beteghordóknak a támogatásra, és ez a most még jó sokáig eltart.

A határ mindig gyűlölet forrása volt, aki pedig a határok nélküli Európában gyűlölködik, az hazug csaló.

Van rá okunk, hogy elhiggyük: az európai egység megerősödve kerül ki ebből a válságból.

Két beszédes mondat hangzott el a napokban: egyik Angela Merkeltől, a másik Benjamin Netanjahutól. Ezek önmagukban kifejezik azt a két lassú, de mélyreható változást, amely jó eséllyel átalakíthatja az egész világot.