Nem a sosem volt Nagy-Magyarország lelki vagy testi exhumálása a magyar jövő

  • Haskó László
  • 2020. május 29.

Publicisztika

A határ mindig gyűlölet forrása volt, aki pedig a határok nélküli Európában gyűlölködik, az hazug csaló.

Budapest (általam is) nagyra becsült főpolgármestere, azt ajánljanekünk, illetve kéri tőlünk, hogy Trianon évfordulóján „álljunk meg egy percre”. Hadházy zsengéi csak végiggondolatlanok, a főpolgármesteri álravasz ötlet viszont átgondolatlan. Ha tévednék, és átgondolt volna – sajnos, nincs kizárva, hogy nagyon is az – akkor még rosszabb a helyzet: akkor egész népét, de legalább Budapest polgárait „sunyítva parancsot követőnek” tartja. Pedig nem mindenki van megmérgezve a legbiztosabban ható magyar métellyel! Tartok tőle,

pont az ő szavazóinak túlnyomó része nem tartozik a tébolyult nacionalisták táborába.

Abban is biztos vagyok, elenyészően kevesen gondolunk a revánsra, mint a magyar jövő zálogára. Sokkal-sokkal többen véltük annak az Európa Uniót. Sok más ok mellett azért, mert elolvasztotta a trianoni határokat! Igen, igen, kedves ünneplő hölgyek és urak! Nyitott kapukat tetszenek döngetni! A határok eltűntek! Önök, kedves nacionalista honfitársaink, önök építik ujjá azokat – gyűlöletből. És az nem szokott jóra vezetni. Tisza István más nemzetek lenézése és gyűlölete okán dobta a „nemzetet” martalékul a világháborúnak, és„harcolta ki” a trianoni döntést: vagyis az Ausztriával közös „gyarmatok” függetlenné válását, és 450 év után a szabad (kis)Magyarországot. Az újabb, az illiberalizmus győzelméért kezdett világháborúba (a másodikba) a gyűlölet fűtötte revánsvágy kergette a hibbant kormányzó és a birtokaikat vesztett erdélyi arisztokraták
(Bethlen, Teleki) vezette országot. És Káinná is váltak, testvér-tömeggyilkosokká vakultak, hogy „vesszen Trianon”. Nem veszett, Magyarország veszett el évtizedekre, de – ahogy most folyik a dolog – akár végleg is.

Nem hiszem, hogy épeszű mai magyarnak egy sokszorosan érvényét vesztett százéves békeszerződés megrendítő volna, de ha mégis, akkor nem egy percre, és nem kutyafuttában, a képzeletbeli „sírnál, hol egy nemzet süllyedt el”. Viszont le lehetne ülni „a rakodópart alsókövére”, a Dunánál, és gondolkozni azon, hogy

a harcot, amelyet őseink vívtak, mikor és hogyan oldja (végre) békévé az emlékezés?

Ha az ép eszűek végre ki mernék mondani, hogy nem a sosem volt Nagy-Magyarország lelki vagy testi exhumálása a magyar jövő, hanem a határok nélküli Európa. A határ mindig gyűlölet forrása volt, aki pedig a határok nélküli Európában gyűlölködik, az hazug csaló. Durvábban hazaáruló, orbánul: nemzetvesztő.

Ha Budapest első embere a saját szavazói kedvét is keresné, fellobogóztatná a várost uniós zászlókkal, hogy az ép eszűek (a bolond nacionalistákkal való együttsunyítás helyett) felfelé és előrenézhessenek.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.