A kormány a múlt héten benyújtotta a veszélyhelyzet megszüntetését célzó két törvényjavaslatát. Sokakban felmerült, hogy a nehezen áttekinthető, 250 oldalas törvényjavaslatban beterjesztetett egészségügyi törvény-módosítás (302-307. §§) még a jelenleginél és durvább rendeleti kormányzást tennének lehetővé.
Álláspontom szerint ez nincsen így. A továbbiakban röviden bemutatom a tervezett szabályozást, annak vitatható pontjaival együtt.
Az elrendelés
A javaslat szerint a kormány ún. egészségügyi válsághelyzetet rendelhet el. Ezt az országos tisztifőorvos javaslatára az illetékes miniszter előterjesztése alapján lépheti meg a kormány. A bonyolult megfogalmazás mögött persze egyszerű döntési hatáskör van: ebben a kérdésben a kormány dönt, a magyar realitások alapján is nehezen elképzelhető, hogy az országos tisztifőorvos önállóan kezdeményezne ilyen lépést. (Természetesen, ha jobban meggondoljuk, több mint üdvös, ha ilyen kezdeményezés előtt egyeztetnek az illetékes szervek...)
| ||
A válsághelyzetet a WHO sztenderdek szerinti járványügyi veszélyhelyzet fennállta vagy egyéb olyan esetben lehet elrendelni, ha egészségügyi ellátási kapacitások súlyos veszélyeztetése áll fenn. A kicsit nyakatekert megfogalmazás mögött megintcsak egyszerű meggondolás áll: ha járvány van, vagy egyéb okból ellehetetlenül egy vagy több kórház, egészségügyi intézmény, akkor válság van, amely ellen fel kell lépni, speciális eszközökkel. De melyek ezek az eszközök?
A kormány hatáskörei egészségügyi válsághelyzet esetén
Kiindulásként hangsúlyozni kell, hogy a most szabályozandó egeszségügyi válsághelyzet - amely jogintézmény jelenleg is benne van az egészségügyi törvényben - nem alkotmányos jogintézmény. Nem az Alaptörvény 53. cikkében szabályozott veszélyhelyzet.
Ebből hatalmas különbségek adódnak.
A kritikusok észrevételezték, hogy a kormány ebben a válsághelyzetben ugyanúgy rendeletekkel szabályozhat számos kérdést, mint most a veszélyhelyzet alatt. A lényeges különbségekre azonban nem tértek ki, melyek a következők.
- Elsőként, a tárgykörök, melyekben a kormány rendeletet alkothat, sokkal szűkebb, mint a veszélyhelyzeti felhatalmazás.
- Gazdasági kérdésekre egyáltalán nem terjed ki, például új Göd-rendeletet ebben a jogalkotási rezsimben nem lehetne hozni.
- A tárgykörök többsége - megkockáztatom, mindegyike - klasszikus egészségügyi védőintézkedés: ivóvíz-használat korlátozása, személyforgalom visszafogása, oktatási intézmények bezárása stb. (tv javaslat 307. §).
- A legnagyobb aggodalmat a következő szabály váltotta ki: a kormány rendeletben korlátozhatja vagy megtilthatja minden olyan intézmény és létesítmény működését, illetve rendezvényt és tevékenységet amely a járvány terjedését elősegítheti. A kritikusok szerint a kormány ezzel akár bezárhatja a bíróságokat, az Alkotmánybíróságot, megtilthatja az ellenzéki pártok működését, elszabotálhatja a választások megtartását. A túlzottan általános megfogalmazású jogszabályhely ugyanis ezt nem zárja ki, ellene biztosítékot nem ad.
Álláspontom szerint ezek a félelmek alaptalanok, de legalábbis túlzóak. Elsőként, egészségügyi válsághelyzetet nem lehet teljesen légből kapottan elrendelni. Ez nem képzelt migránsválság, nincs az a kormánypropaganda, mely három influenzás beteg után elrendelt válsághelyzetet meg tud védeni, különösen, hogy mindenkit a saját bőrén érezhető jogkorlátozás ér a védekezés miatt. A visszaélésszerű elrendelés ezért, ha nem is zárható ki teljesen, de nem túl valószínű. Ahogyan a jelen veszélyhelyet elrendelésének is nagyon valós járványügyi okai voltak.
Ami ennél is fontosabb, hogy az egészségügyi válsághelyzet során megalkotott kormányrendeletek nem speciális, Alaptörvény 53-54 cikkei alapján alkotott kormányrendeletek.
Nem korlátozhatnak alapvető jogokat nagyobb mértékben, mint bármely más kormányrendelet, törvénytől nem térhetnek el. Ezek a kormányrendeletek nem lehetnek tehát ellentétesek sem az Alaptörvénnyel, sem más törvénnyel. Éppen ezért nem attól kell tartani, hogy egészségügyi válsághelyzet esetén ilyen rendelet alapján bezárnak a bíróságok, ellenzéki pártok nem tudják megtartani a küldöttgyűlésüket, vagy elmaradnak a választások. Hanem éppen ellenkezőleg, legalábbis alappal felvethető, hogy a kormány ilyen rendelettel még indokolt esetben
sem tudja megtiltani a piripócsi polgármester-választás megtartását.
A kritikusok azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a javaslat maga úgy rendelkezik; kormányrendelet csak és kizárólag az egészségügyi válsághelyzet felszámolása érdekében alkotható, a tárgyi hatályát a rendeleteknek tehát maga szűkíti.
Mindezen indokok alapján én nem érzem valós veszélyét annak, hogy ezzel a rezsimmel fog visszaélni a kormány, ahhoz ennél tágabb játékteret kellett volna adnia magának. Felvethető persze, hogy a kormány tudatosan fogja rosszhiszeműen használni ezt a hatáskörét és pl. betiltani a közterületi dudálást. Nos, a fentiekben bemutatottak alapján ez nyíltan törvény- és alaptörvény-ellenes lenne. Ehhez viszont kár volt ennek a jogintézménynek a megalkotásával, majd tudatos megsértésével bíbelődni. Ellenzéki pártokat nyíltan jogellenesen már most is be lehetne tiltani.
A fentiekkel összefüggő okból én a parlamenti kontroll hiányát sem érzem egetrengetőnek. Megismétlem, ezek a kormányredeletek klasszikus kormányrendeletek, melyek törvénnyel, azaz a parlament által alkotott jogszabállyal nem lehetnek ellentétesek. Ha a kormány egy egészségügyi válsághelyzetben a parlamentnek nem tetsző rendeletet alkot, azt törvénnyel bármikor felül lehet írni, ez hatalmas különbség a veszélyhelyzeti rendeletalkotáshoz képest. (Feltéve ezen a helyen, hogy a parlament egyáltalán gyakorolni kívánja a kormány feletti ellenőrzés jogát. Ami a valóságban az elmúlt 10 évben nem valósult meg.).
Zárásként két kritizálható pontra rámutatnék.
- A tervezet súlyos hiányossága, hogy az egészségügyi válsághelyzet során hozott kormányrendeletek nem vesztik hatályukat a válsághelyzet végével. (Emlékezhetünk, a veszélyhelyzeti kormányrendeletek a veszélyhelyzet végével az Alaptörvény 53. cikk (4) bekezdése értelmében hatályukat vesztik.) Minthogy alapvető jogainkat, életünket nagyban korlátozó szabályokról van szó, ezeknek a válsághelyzet végével el kell tűnniük a jogrendszerből. Ehhez a tervezet alapján a kormány lépése szükséges. Ha erről elfelejtkezik, előfordulhat az az abszurd helyzet, hogy a Gödön elrendelt vízhasználat-korlátozás okán a válsághelyzet elmúlta után évekkel is lajtoskocsi hozza a vizet a polgármesteri hivatalba...
- A másik visszásság, hogy az Operatív Törzs személyes adatainkat rendkívül széles körben kezelheti, nem pusztán az egészségügyi válsághelyzettel összefüggő adatokat, ráadásul időbeli korlát nélkül. Ennek a felhatalmazásnak jóval szűkebbnek kellene lennie.
Összefoglalva: az új egészségügyi válsághelyzeti szabályozás bár alappal kritizálható, a kormány részére adott rendeletalkotási jog nem teszi lehetővé a rendeleti kormányzást, különösen nem a jelenleginél sokkal korlátlanabb és jogkorlátozóbb módon.
Természetesen minden jogintézménnyel vissza lehet élni, de ha a kormánynak a rendeleti jogalkotással kapcsolatban vannak hátsó szándékai, akkor arra a veszélyhelyzeti rendeletalkotási rezsim sokkal alkalmasabb. Éppen ezért nem hiszem, hogy a kormány ezt a jogintézményt eleve aljas célból alkotta meg.
Érdekes kérdés ugyanakkor, hogy egy esetleges egészségügyi válsághelyzetet miért rendeletek sokaságával akar majd rendezni a kormány. Nem alkalmasabb eszköz erre az illetékes miniszter, tisztifőorvos stb. egyedi határozata? Érdekes lenne ebben a kérdésben járványügyi szakértők véleményét meghallgatni. Álláspontjuk sokat adhatna pro vagy éppen kontra annak eldöntésére, hogy van-e valós veszélye az előbbiekben tárgyalt kormányrendeleti válságkezelés visszaélésszerű alkalmazásának.
A szerző, Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász.
