Jelbeszéd - avagy mit mondanak a számok az orbáni kultúrpolitikáról?

  • Inkei Péter
  • 2020. június 3.

Publicisztika

Meglepő, hogy a 2020-tól önálló sorra érdemesített Petőfi Irodalmi Múzeum 6,2 milliárdja 17 százalékkal az idei alatt marad. Holott Demeter Szilárd a magyar kultúrpolitika Dominic Cummings-a.

Szerda óta olvasható az ország jövő évi költségvetésének tervezete. Amikor még széles sávban csaponganak az előrejelzések a pandémiának a nemzeti jövedelemre mért hatását illetően, haláltmegvető bátorságot sugároz meghatározni az államháztartás 2021-es összetételét. De hát ez csak tervezet, majd jól szétszedik és újraszabják az Országgyűlésben, hiszen a költségvetési törvény vitája a parlamentarizmus csúcspontja.

Igen, vicceltem.

Ahogy ez tavaly, tavalyelőtt és az évtized egésze során történt, a tervezet néhány jelentéktelen korrekciótól eltekintve változatlanul fog törvénnyé válni.

A tervezetnek a kultúrára vonatkozó soraiból kiolvashatók a kormány kulturális politikájának a körvonalai. Az államigazgatási gyakorlat unalmasabb szcenáriói szerint az egyes szakpolitikai elképzeléseket először megjáratják a különféle körökben. Szakértők, érdekképviseletek, politikai pártok és a szakigazgatás műhelyei a média nyilvánossága előtt gyúrják a témát, amíg a kormány elérkezettnek látja az időt a lezáró állásfoglalásnak. (Valahogy így volt ez nálunk is az ezredforduló előtti és utáni évtizedben.)

Izgalmasabb korunkban ez másképp zajlik. A világ első hatalma vezetőjének twitjei és miniszterelnökünk péntek reggeli interjúi a politikaalkotás kitüntetett csomópontjai, amik azért számos részletet homályban hagynak.

A miniszerelnök a költségvetést előkészítő kormányülés után

A miniszerelnök a költségvetést előkészítő kormányülés után

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Néhány más ágazatnak gondot okozhat az opálos ügymenet. A kultúra világához viszont testhez állóbbak a Jean-Luc Godardnak tulajdonított szólást idéző körülmények. („Mégis, mit akart pontosan kifejezni?” – faggatták Amerikában. „Akartam. De nem pontosan.”)

A homályt segítenek eloszlatni a közzétett számadatok.

A költségvetés sarokpontja a teljes kiadási főösszeg. 2021-ben 23,4 ezermilliárd forint lett összesen beállítva, ami hét százalékkal több mint az idén. Szavunk se lehet, ha valamelyik kulturális soron hét százalékkal nagyobb szám szerepel mint 2020-ban.

  • Nos, pontosan ennyivel, hét százalékkal, közel 23 milliárd forintra nőtt az EMMI által fenntartott közgyűjtemények ellátmánya.
  • Ennél jóval többel, 19 százalékkal jut több az EMMI művészeti intézményeinek (21 milliárd forint), ami vélhetőleg a fővárosi színházak elosztásával függ össze.
  • Meglepő viszont, hogy a 2020-tól önálló sorra érdemesített Petőfi Irodalmi Múzeum 6,2 milliárdja 17 százalékkal az idei alatt marad. Holott Demeter Szilárd, a magyar kultúrpolitika Dominic Cummings-a a múzeum vezetésénél jóval nagyobb missziót vállalt. (Csak nem…?)
  • Csak egy esztendőt élt meg a taotörvény összeomlása alól kimenekített, az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása néven futó 37 milliárdos alap. Helyébe az önkormányzati színházi támogatásokat magába szippantva egy 45 milliárdos keret lépett, „Művészeti tevékenységek és egyéb feladatok támogatása” néven. Míg mindkét elődjének a felhasználása viszonylag ismerhető szabályok mentén történt, az új gigakeret rendeltetéséről semmit nem tudni.
  • Mivel külön nem találhatók, vélhetőleg ebbe lett pakolva a komolyzenei stratégia 4,7 milliárdja és a Szalay utcából támogatott fesztiválok 750 milliós kerete.
  • Mennyivel boldogabbak lennénk, ha a Nemzeti Kulturális Alap mozgástere nőne. Fájdalom, ehelyett kilencről 8,7 milliárd forintra csökken a pályáztatási keret.
  • Mikroszkopikus méretű marad a Magyar Művészeti Akadémia 200 millió forintos pályázati alapja is; maga az MMA egésze is 7%-kal kevesebből, 11,3 milliárd forintból kényszerül kijönni.

A színháztámogatási körben a fővárossal kötött egyezség átszabta az önkormányzatok kulturális támogatásának a szerkezetét. Ennek következtében nehéz kikövetkeztetni az elmozdulás irányát és léptékét.

Ugyanez érvényes a kulturális nagyberuházásokra is (Liget és társai). A járvány hatásainak kivédésére újonnan létesülő, 2500 milliárd forintos Gazdaságvédelmi Alapban négy nagy összegű sornak van köze a kultúrához (milliárd forintok):

Kulturális értékmegőrző beruházások (Miniszterelnökségnél) 26,7
Fővárosi fejlesztések (Miniszterelnökségnél) 19,1
Kulturális beruházások és fejlesztések támogatása (EMMI-nél) 10,3
Turisztikai fejlesztési célelőirányzat 90

Ha valaki másra számított, ne adja föl! Jóllehet a felhatalmazási törvény hamarosan hatályát veszti, megmarad az az úzus, hogy a kormány rendeleteivel rendre átírja a kultúra-finanszírozás számait. (2019-ben az egyedi intézkedések év közben közel felével növelték meg a költségvetésben foglalt kiinduló kereteket.)

Tessék szorgalmasan olvasni a Magyar Közlönyt!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.