"Én azt hiszem, nem aludtam végig húsz vagy harminc évet, sőt viszonylag aktívan éltem, de az elmúlt napokban úgy éreztem, mintha valamilyen nagyon ismerős, mégis ismeretlennek tetsző tájra tévedtem volna. Március 30-án, amikor az Országgyűlés kormánypárti kétharmada megszavazta az ún. koronavírus-törvényt, amely Orbán Viktort felhatalmazta, hogy a járványra való tekintettel kormányrendeletekkel szabályozza az életünket, a törvényt, sokakhoz hasonlóan, felhatalmazási törvényként emlegettem.
Ez az elnevezés a szokásos magyar fordítása a német Ermächtigungsgesetznek, amellyel a német Birodalmi Gyűlés a Reichstag-tüzet követően, 1933. március 24-én felhatalmazta Hitler kormányát, hogy rendkívüli intézkedésekkel vezesse ki az országot a válsághelyzetből" – így kezdődik a Magyar Helsinki Bizottság alapítójának, a rendszerváltás emblematikus alakjának, az SZDSZ egykori országgyűlési képviselőjének esszéje, amely a friss Magyar Narancsban olvasható.
Kőszeg Ferenc írásában az általa alkotmány- és társadalomellenesnek látott rendészeti és nemzetbiztonsági törvénymódosításokat elemzi, amelyek jelentős kirtikákat váltottak ki idehaza és külföldön egyaránt. Esszéjében arra keresi a választ, hogy mit mutatnak ezek a jogszabályok, merre tart a 10. évébe lépett NER, az Orbán-rezsim.
| ||
"Az előterjesztés, illetve most már törvény, amely az ártatlan Egyes törvényeknek a polgárok biztonságát érintő módosításáról címet viseli, terjedelmével és rongyszőnyeg jellegével a megszokott salátatörvények sorából is kilóg. (...) Vajon a monstre törvény, együtt azokkal az előterjesztésekkel, amelyek májusban futószalagon kerültek a parlament elé, és amelyeket az Országgyűlés sztahanovista sebességgel vitatott meg, a rendkívüli állapot végét jelentik-e, vagy inkább a kiépülő személyi diktatúra számára biztosítanak 'alkotmányos' módon elfogadott jogszabályi keretet?" – teszi fel a kérdést Kőszeg, aki ezt követően szinte paragrafusonként megvizsgálja, mire jogosítják fel a rendőröket és a titkosszolgákat az új jogszabályok.
Néhány részlet a következtetéseiből:
"Nincs szükség arra, hogy ilyen kitervelt manipulációt tételezzünk fel a rendőrségről. Ha a rendőrség bűnösként kezel bárkit, akit jogerősen nem ítéltek el, felrúgja az ártatlanság vélelmének 1789 óta létező alapelvét. Sőt – horribile dictu – szembeszáll még Magyarország Alaptörvényével is: 'Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.' [XVIII. szakasz (2) bekezdés]. A törvényjavaslat általános vitájában elhangzott néhány jogos és kemény bírálat. De ezt az Alaptörvény-ellenes szakaszt senki nem tette szóvá.
| ||
Annál több szó esett a nemzetbiztonsági törvény módosításáról. (...) A jogszabály szövegéből csak az nem derül ki, melyik az a hatóság, amely a határozatot hozza, és milyen eljárásban, milyen indokok alapján teszi ezt. Az ellenben kiderül, hogy nincs ellene jogorvoslat. Ha ez azt jelenti, hogy fél évre megfosztanak az internet használatától vagy lehetetlenné teszik, hogy megnyissam azokat a portálokat, amelyeket olvasok, és amelyek számára időnként írni szoktam, már nem is örülök annyira (...)."
Hogy Kőszeg miben ad igazat Majtényi Lászlónak, hogy az elviekben csak átmenetinek szánt veszélyhelyzet idején született, pro forma rövidesen hatályukat vesztő rendeletek hogyan alakulnak át maradandó törvényekké, és mindez milyen hatással lesz a mindennapi életünkre, a friss Magyar Narancsban olvashat részletesen. A szerző arról is beszámol, miért érzi úgy, hogy ezek a törvények visszafele viszik az országot az 1989-1990-es rendszerváltás előtti korba.
A lap csütörtöktől kapható az újságárusoknál, benzinkutakon, boltokban, vagy előfizethet rá itt.
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
