Azt, ahogy a kormányzati propaganda relativizálja az ukrajnai háborút, még családtagoktól és barátoktól is visszahallani. Holott van egy elemi kérdés, amire mindenkinek válaszolnia kell: az, hogy jutalmazzuk-e a háborús bűnös agresszort.
„Ezt az építményt a hatalom tartja egyben, a maga gépezetével és tehetetlenségi nyomatékával. Amikor ez megszűnik, gyorsan bomlásnak indulhatnak a kötelékek, az emberi gyengeségek felszínre bukkannak.”
Ki a Fideszből: ezt a drámát Hadházy Ákostól Magyar Péterig többen átélték. Vélemény.
Szintet lépett a Fidesz Ukrajna ügyében: annak érdekében, hogy Európára veszélyes állatokként mutassák be őket, már a nyílt hazudozás is belefér. A közös hazugságban élés sajnos általában tragédiához vezet.
A közlekedési miniszer belelépett a csapdába, amit 15 évig sikeresen került el a NER: nyilvánosság előtt vett a nyakába felelősséget, vált ezáltal számokérhetővé. Ez akkor is veszélyes lehet, ha valaki jól végzi a munkáját, a magyar kormányban pedig kész öngyilkosság.
A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.
